Ahogy már hírt adtunk róla Hajdúböszörményben a hétvégén felbőgtek a motorok és a lőerők, hiszen a mezőgazdaság Forma 1-eként is aposztrofált Hajdú Nemzetközi Traktorhúzó Versenyt rendeztek a városban. Ennek amolyan előfutáraként többek között az eseményen fellépő erőgépek és környékbeli munkagépek díszes felvonulásával traktorkarnevált is rendeztek. Ezek után viszont már kíváncsi voltam, hogy milyen lehet élőben is megtapasztalni ezt a versenyt és annak hangulatát.
Nem volt sétagalopp odajutni
Szombati nap elindulva a tetthelyre azzal szembesültem a böszörményi Kálvin téren leszállva, hogy bizony jó pár lépés megtétele volt szükséges lesz ahhoz, hogy eljussak az eseményre. Ugyanis egy jó 15 perces sétára mindenképpen számítsunk, ha csak nem személygépkocsival közelítjük meg a helyszínt. Ahogy megérkeztem hosszú sorok kígyóztak a kapuknál, de miután nekem sajtósként a VIP bejáraton kellett bemenni, így gond nélküli volt a belépésem.
Mikor elsőnek megtekintettem a helyszínt elsőre nem tűnt nagy durranásnak. Ám amikor megtörtént az ünnepélyes megnyitó és benépesült a pálya és annak környéke, már sokkal inkább érdekesnek tűnt. Egyébként egyedi módon Dr. Ficsor László főszervező kérésére megáldotta az erőgépeket és az Olaszországból érkező súlypadot Kocsis Fülöp püspök, érsek metropolita, aki utóbbit viccesen csak micsodának titulálta a közönség előtt, ami derült pillanatokat okozott a lelátón. Az egyházi méltóság egyébként több nyelven is szólt a részvevőkhöz, így angol mellett francia és olasz nyelven is. Ezek után aztán kezdték előkészíteni a pályát különböző eszközökkel és emellett locsolták is a minél jobb tapadás érdekében a munkások.
Szakiskolások versenye után jöttek a kvalifikációs húzások és technika ördöge
Kezdésnek a szakiskolások egységesen egy több mint háromszáz lóerős finn gyártmányú Valtra traktorral húzták el a súlypadot plusz súlyok nélkül a százméteres kijelölt pályán. Érdemes tudni, hogy aki legelsőnek került sorra, annak valamivel könnyebb dolga volt végig vinni a teljes húzásig. Felállás az volt, hogy az egyik diák vezette a traktort, míg a társa hátul ülve kezelte a több mint tíz tonnás monstrumot folyamatosan nehezítve a csapattársának a dolgát. Az utánuk következőknek viszont már akadtak problémáik a tapadással és a talaj változásaival, így nem volt ritka, hogy a táv fele után már akadoztak a kerekek. A versenyt végül a hazai pályán versenyző böszörményi duó nyerte meg a pétervásáriak előtt. Ezt a megmérettetést követték a profi versenyzők kvalifikációs húzásai, amelyek még nem mentek tétre. Olyan volt ez is, mint a F1-ben az időmérő futam csak nem olyan nagy hosszú volt a tesztelés ideje.
Itt már több ezer lóerős gépek lévén nem lehetett kizárni a technika ördögét sem, így a TWD kategóriában, azaz a két kerék meghajtású gépek között többnek is meggyűlt a baja a nem megfelelő beállításokkal. A két kamion Olaszországból érkezett és igencsak megpiszkált Ivecok voltak, így a „Sniper Team FLF” és a „Monster Black” is felszántotta a pályát, de utóbbi viszont játszi könnyedséggel tette mindezt a közönség legnagyobb örömére. A többi géposztályban például Pro Stockban a környezettudatosság jegyében erőteljes fekete füstöt löveltek a levegőbe a versenygépek és egy olykor egy nagy adag homokot is kaphattunk a nyakunkba, mintha csak egy rallyversenyen lettünk volna. A legmagasabb kategória alatt egy lépcsővel a Light Modifiednál csak a „Vimana” tudott bizonyítani egy gázturbinával, mivel a „Joker” nem is tudott kiállni a versenyre egy meghibásodás miatt.
Fület védeni kötelező!
Ezután viszont már jöttek olyan csodák is, amelyeknél már a pálya mellett nem hiányozhatott minimum a füldugó. Azonban a legtöbb kilátogató családnál, főleg a legkisebbeknél a zajvédő fülhallgató minden esetben szériatartozék volt. Nos, a helyszínen ezért a füldugóért kiadott ötszáz forint, igencsak megérte, mivel amikor a királykategóriás Heavy Modified „Four NoHemi” tízezer lóerejét megszólaltatta a talján Alessandro Rocco az igencsak nagyot szólt. Nélküle viszont bizonyosan a két dobhártyám helyet cserélt volna egymással. A több mint négyezer lóerős norvég „You Never Know”csapatának alaposan felturbózott John Deere traktorának brummogása sem volt éppen halk. Viszont már önmagában is megérdemeltek egy nagy tapsot a közönségtől, mivel 2400 kilométert tett meg a norvégiai Kleppből, Seven Klingsheim és legénysége, de Dániából a Svenningsen család két erőgépe is hasonló respektet érdemelt. Zárásként az orosz helikopter gázturbinákkal felszerelt gall „Rising Star 2.0” és a „Le Redoutable” produkciója hallatán leginkább egy repülőtéren érezhettük magunkat, habár utóbbinál csak harmadjára sikerült teljesen munkára fogni az turbinákat.
Ebédidő viszont alaposan elcsúszott az eredetileg tervezettől, de technikai sport lévén benne vannak az ilyen csúszások, így gyorsan kerestem némi harapnivalót, hiszen alig több mint negyven perc elteltével az amatőr traktorhúzók következtek a délutáni program szerint. Arra mondjuk nem lehetett fogni, hogy nem lett volna választék a pálya mögött kihelyezett ételes standoknál, hiszen például egy gulyásgombát 2500 forintért adtak, míg egy sorrentói csavaros fagyiból a közepeset egy ezresért mérték. Nagy piros pont volt a szervezőknek, hogy a lelátó mellett egy víztartályt helyeztek el, amiből bárki vehetett a nagy kánikula ellenére is viszonylag frissítő hideg vizet.
Amatőrök húztak és a profik volt, hogy bakiztak.
Az amatőr kategóriában a környékbeli bátor jelentkezők saját monstrumaikkal igyekeztek megbirkózni a súlypaddal, amit furfangos átalakításokkal, mint a dupla hátsó kerék és a több orrsúly alkalmazása mellett nem volt egyáltalán lehetetlen küldetés. Egy alkalommal a nyíregyházi versenyzőnél,Vancsicsin Tamásnál a műsorközlő Szabó Tamás ravaszul azt találta mondani, ha nem viszi végig a „full pullig”, akkor a Szpari kiesik az NB1-ből, de miután sikerült neki, így nem sikerült a fricska. Más kérdés, hogy végül ő meg is nyerte a Magyar Amatőr Traktorhúzó Bajnokságot.
Végül az első nap lezárásaként jöttek ismét a profik, akiket ezúttal sem kerültek el teljesen a mechanikai gondok, így például a holland közönség kedvenc „Rattle&Ham” kormánykeréktörés miatt nem tudott elsőnek kiállni, de honfitársa a „Back in Black” pedig csak harmadjára ment végig a pályán, így végül a kitartásuknak meglett az eredménye,amit természetesen a közönség is vastapssal jutalmazott. Hasonlóan az éjfekete „Monster Black” Ivecoja is könnyen végighúzta a súllyal megterhelt padot, míg a narancssárga márkatársának ez sajnos nem sikerült. A leginkább várt királykategória előtt az Pro Stockban szereplő „Toro Blu” New Hollandja tüzet okádott a kipufogón keresztül, miután a motorja elszállt a teljes táv felénél, de a király kategória közönség kedvence Rocco tízezer lóerős gépjének egyik motorblokkja is elromlott és úgy tűnt, hogy baljósan a közönség felé tart a zabolázatlan masina, de végül szerencsére mindenki megúszta, mert a pilóta uralma alatt tartani a több ezer pacit.
Erre mondják: minden jó, ha a vége jó. Unalmasnak pedig végképp nem lehetett aposztrofálni ezt a napot, így már úgy gondolom, hogy ezekből a sorokból át lehet érezni, hogy milyen lehet ez a nyári böszörményi életérzés.
– Faragó László –
