A Campus Fesztivál csütörtöki napja már sokkal pörgősebb volt, mint a szerdai, annak ellenére, hogy a Metal-Sheet Nagyszínpad ezúttal nem ígért nagy izgalmakat., így a kisebb helyszíneken néztem szét.
Dánielfy-re egyébként is kíváncsi voltam, mert tavaly ilyenkor szerelembe estem az Éljük át! című dallal (is), azt mindenképpen meg akartam hallgatni élőben.
Őszintén bevallom, hogy nem állt szándékomban túldicsérni, de a mai élmény felülmúlta várokozásaimat. Hihetetlen, hogy tud fülig érő szájjal énekelni végig, hamis hangok nélkül! Nagyon pozitív volt az egész feeling, a hangulat, a színpadi jelenlét.
Úgy tűnik, ő is kezdi megtalálni a saját stílusát, ez az olaszos hangzásvilág kimondottan jól áll neki. Sokkal fülbemászóbbak az újabb dalok, mint a korábbiak és az életigenlés is szimpatikusabb, mint az elvontabb vonal.Nemes gesztus volt, hogy az Azt mondtad című dalt az AWS zenekar 2021-ben, fiatalon elhunyt énekesének Siklósi Örsnek ajánlotta. Megható pillanat volt, talán mindannyiunk nevében mondhatom.
Hey, Mr. DJ!
Végül csak elmentem a Nagyszínpadhoz, mégis csak Martin Solveig francia lemezlovas foglalta el. Sokkal többen voltak rá kíváncsiak, mint tegnap a méltatlanul elhanyagol Gaylere. Hozta a legnagyobb slágereket, kommunikált a közönséggel, jól megmozgatott mindenkit. A tömeg vége majdnem az óriáskeréknél állt, ami nem kevés embert jelent. Kíváncsian várjuk, hogy holnap Dimitri Vegas&Like Mike felül tudja-e múlni.
Még egy DJ
Loving Arms-nak kétség kívül jól jött, hogy szerepelt az egyik kereskedelmi tv házasságkötős műsorában. A szerelmet ugyan nem találta meg ott, de megismerte egy réteg, akik lehet, hogy egyébként sosem fedezték volna fel. A Rádió 1 színpadon csapatta a zenéket és egyébként nem volt rossz, sőt!
Közben megjöttek a férgek
Bocs, ha unalmas vagyok, de ma is elmentem a Tankcsapda koncertre. Nem volt tervben, mert nem ismerem a B oldal számait, de egyrészt rájöttem, hogy mégis van egy-kettő a tudatalattimban, másrészt meg komolyan mondom sokkal jobb volt, mint a tegnapi. Ez volt az igazi rockzene. Hangzásban, szövegben, életérzésben!
Zárásként egy kis kilencvenes évek
Elmondhatatlanul jó volt az este végén elénekelni tinédzserkorom kedvenceit, amikre az iskolai klubdélutánokon táncoltunk. Kérek egy kulcsot a szívedhez, Fiatal szerelem. Na, megvan? Happy Gang, persze. Vagyis a kétharmad banda, Cory és Vitamin. Micsoda nevek! De akkor ezt is szerettük. A fentieken kívül volt itt mindenféle dal, Bikini, Fekete vonat, Beatrice, amivel a fennmaradó időt kitöltötték, pár fotó, majd gyorsan távoztak is. De legalább élőben énekelt Cory.
A fröccshelyzettel kapcsolatban is javuló tendenciáról tudok beszámolni, ma már tényleg azt kaptam, amit akartam. Igaz, most már okosan, jég nélkül kértem.
– Bíró Gabriella .
