Közismert mondás, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik”. Ez ellen tehettünk a hétvégén, így országszerte a libaételek voltak főszerepben. Debrecenben ismét a régi, jól bevált helyszín a Kossuth tér adott otthont ennek.
Márton napja a karácsony előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok, valamint ilyenkor fejezték be a mezőgazdasági munkákat, és kaptak hízott libát fizetségül a munkások, amit el is fogyasztottak a negyven napos böjt előtt.
Nem túl rendezvénybarát körülmények
A népi hiedelmek szerint amilyen az időjárás ezen a napon, olyan idő lesz márciusban is. Ezek szerint a tavasz első hónapja igencsak csapadékosnak ígérkezik. Egy másik jóslás szerint viszont ha Márton barna lovon érkezik, akkor kemény tél várható. Egy biztos, tipikus őszi, párás időjárás volt, és az égi áldásból sem volt hiány, ami alapjáraton meghatározta a hangulatunkat, és vélhetően többeknek is kedvét szegte. Ugyanakkor a csepergő eső ellenére szép számmal voltak érdeklődők az ünnepi libalakoma iránt, az ételes standnál például több perc várakozás előzte meg, hogy sorra kerüljünk, de ennek ellenére megérte várni.
Változatos menüsor és egy óriási desszert
Magam részéről egy könnyen elfogyasztható libakolbászra esett a választásom, amely mellé opcionálisan némi felárért kenyeret, mustárt és csemegeuborkát is lehetett kérni, majd desszertként egy csörögét fogyasztottam el baracklekvárral. Az adagokra nem lehetett panaszom, különösen a desszertre – lásd a képen. Gyakorlatilag alig négyezer forintból megúsztam ezt a gasztrokalandot. Az egyetlen kellemetlenség mindössze az elázott ülőalkalmatosságok miatt adódott.
Ha valaki laktatóbb fogásra vágyott, az vehetett sült libacombot párolt vöröskáposztával és hagymás burgonyával, de a ludaskása és az ünnepelt szárnyasból készült töltött káposzta, a zúzapörkölt, továbbá a kemencében sült comb is elég szépen fogyott. Bár eredetileg szerepelt az étlapon a libatepertő is, de az egyik alkalmazott elmondása alapján az nagyon drága lett volna idén, így azt kihagyták a repertoárból.
Ha már Márton napja volt, megkóstolhattuk az újbort is, aminek ez az alkalom szokott úgymond a bírája lenni. Nos, a helyszínen volt forralt bor, pálinka, kézműves sütemények és sajtok, az egyik standnál pedig még rózsaszín mézet is árultak.
Összefoglalva amolyan mini karácsonyi vásár érzete volt a debreceni Márton-napi libalakomának, és csak a tipikus őszi időjárás miatt lehetett hiányérzetünk.
– Faragó László –
