Október 9-én ünneplik a koreai ábécé, azaz a hangul megalakulását a távol keleti országban, amelyet az 1440-es években Nagy Szedzsong király hozott létre. Ebből az apropóból a róla elnevezett intézet és a Debreceni Koreai Kulturális Egylet megrendezte a koreai kulturális napot Debrecenben.
Nagy volt az érdeklődés
Őszi időjárás volt ezen a délutánon és a Lovardában telt ház előtt tartotta meg a megnyitót Puskás István alpolgármester, aki hangsúlyozta, hogy Debrecen egyre nemzetközibb és színesebb lett, így lehetőségünk van más országok kultúrájával is közelebbről is megismerkedni, és ez az alkalom is jó esély erre. Ezt követően zenés és táncos performanszok következtek, amelyeket egytől egyig hangos vastaps zárt. Volt itt k-pop, amelyet a mostani fiatalság igen nagyra értékel és némelyik öltözetét látva már-már rajongásig is szereti ezt a zenei stílust, de volt például egy ősi samulnori előadás, amelyet gongokkal és dobokkal adtak elő és szabad fordításban „játék négy dologgal” a jelentése.
A több mint egyórás színpadi programot követően némi pauza következett, amelyet a jelenlévők arra használhattak ki, hogy az udvaron felállított standoknál egy különleges gasztronómiai utazáson vegyenek részt. Szó szerint méteres sorok álltak várva arra, hogy a koreai konyha autentikus fogásait kipróbálják némi anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Aki leleményes volt az már az előadások alatt beállt a sorba, így könnyebben lehetett az erjesztéses eljárással kínai kelből készült kimchit, vagy a legtöbbször marhahúsból készülő bulgogit valamint zárásként a ragacsos rizslisztből elkészített édességet, a mochit kipróbálnia. Ezt követően előadást tartottak a koreai szépségápolási termékekről és az ottani bőrápolási rutinokról és kiderült az ottani alapelvek szerint nagyobb hatóanyag tartalom van azokban a készítményekben szemben azzal, amit itthon gyártanak.
Hanbokpróba, tombola és közös tánc
Aki nem szeretett volna kóstolgatni és várakozni annak az emeleten volt több izgalmas program is, így a legkisebbek kézműveskedés és arcfestés közül választhattak, míg az idősebbek a koreai kalligráfiával, azaz a mungbangsuval ismerkedhettek meg közelebbről, de a koreai népviseletetet, a hanbokot felpróbálhatták. Ezt a ruhadarabot már a három királyság idején alkották meg a 7. században, és az anyaga változó lehet.
A szegényebb réteg pamut és vászon anyagból, míg a tehetősebbek selyemből készültet viselhettek. Manapság azonban jelesebb családi ünnepségeken (esküvő, keresztelő) hordják ezeket a ruhakölteményeket. Talán mondani sem kell, de a felsorolt programok iránt is nagy volt az érdeklődés, hiszen a ruhapróbára igen sokan várakoztak a szebbik nem képviselői közül. A napot tombolasorsolás és az UNESCO által 2009-ben szellemi világörökség részét képező ősi táncot, a ganggang sullét adták elő a szervezők, akik előzetesen felhívták a közönség figyelmét, hogy bárki csatlakozhat hozzájuk, hiszen könnyen megtanulható lépésekről van szó. Ez az egész hasonlított egy tipikus magyar esküvőn általában felcsendülő szerelemvonatra Demjén Ferenc előadásában, ahol szintén mindenkit táncba hívnak.
Záróakkordként a színpadra felvonult a nagyérdeműnek a táncos része és egy közös kép készült a remek délután zárásaként. Útravalóul és emlékül mindenki kapott egy kis apróságot, így az is nyertesnek érezhette magát, aki éppen nem nyert a tombolán.
– Faragó László –
