Kissé elvadult, vagy pontosabban fogalmazva: visszavadult állapotában fogadja mostanában a kirándulókat a Vekeri-tó. Emlékezhetünk, a Debrecenhez közeli állóvíz az előző nyarakon rendre kiszáradt, vagy kiszáradáshoz közeli állapotba került. Idén szerencsére kevésbé aggasztó a helyzet.
No, nem a sok-sok éve ígérgetett, és talán idén Debrecenbe is eljutó civaquás Tisza-víz töltötte fel a kommunális szeméttől sem mentes medret, hanem az időjárás volt végre kegyes a tóhoz, és – három évnyi, rekordhosszúságú La Niña után – a tavasszal beköszöntött El Niño hatására végre érdemi csapadék is hullott a nyári félévben. Ha hinni lehet a statisztikáknak, idén eddig 350 milliméter hullott Debrecen környékén, míg 2022-ben júniussal bezárólag mindössze 140.
A bódénál szomorú látvány fogad. Hiába a figyelmeztető tábla, úgy tűnik, a “hazaviszem a szemetemet” kultúrkör egyelőre errefelé még nem hódított teret magának. A padok azért megvannak, a szalonnasütő-helyek is üzemelnek, a gyerekek mászókázhatnak.
Na de a lényeg! A tó él. A vízen szaladgáló molnárkáktól a hangoskodó szárcsákig mind azt jelzik, idén egy leheletnyit fellélegezhet a természet. A vízmérce valamivel méter fölötti szintet jelez, ami az utóbbi évek keserves nyaraihoz képest váratlanul magas érték.
Tiszta, kék vízre azért senki se számítson, az elgazosodott tómedret időbe telik visszahódítania a víznek. Reméljük, sikerül.
Nézzék! Ne csak a képeken, élőben is!
