Mint ismert, a Professzorok Batthyány Köre debreceni csoportja teljes mellszélességgel kiáll a Debrecen és Mikepércs határában épülő CATL akkumulátorgyára mellett.
A professzorok képviseletében Posta József korteskedett a gyár mellett a DTV-ben, a napokban pedig sajtóközleményben is megerősítették álláspontjukat.
Ahogy összegzik közleményükben: a dolog jó oldalát hangsúlyozzák és arra biztatnak mindenkit, hogy
“szemléletváltással, pontosabb tájékozódással újból gondolja át városunk fejlődését. Az akkumulátorgyár megépülésével Észak – Kelet Magyarország területén a 9000 új munkahely létrejötte ugyancsak bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket és emeli a munkaerő technikai színvonalát.”
Ez a részlet alaposan felbőszítette az akkumulátorgyár ellen leghevesebben tiltakozó mikepércsi anyákat. Itt a válaszuk, amelyet a Mérce idézett:
„Tisztelt Professzorok! Miért kérik a debrecenieket arra, hogy pontosabban tájékozódjanak, ha Önök sem teszik azt! Közleményükben úgy mondanak véleményt több százezer ember egészségére, életminőségére, a következő generációra vonatkozóan, hogy nem végeznek kutatásokat, nem elemzik a helyzetet, csak a debreceni városháza által nyújtott információkra hagyatkoznak. Nem mond ez ellent annak, amit a debreceniektől kérnek?”
– olvasható a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület közleményében.
Neves szakértőktől kérdezhetnek a mikepércsiek az akkumulátorgyártásról
Azt írják, nem vonják kétségbe a szaktudásukat, de az évtizedekkel ezelőtt szerzett tapasztalatok nem biztos, hogy elegendőek ebben a témában, egy nem kiforrott, új technológia esetében, mint a lítium-ion akkumulátor gyártás.
„Javasoljuk, hogy kutassanak, járják körbe a témát. Beszéljenek olyan szakemberekkel, akik ténylegesen ismerik a technológiát, tisztában vannak annak környezetre és a benne élő emberre gyakorolt káros és sokszor visszafordíthatatlan hatásával, de legalább olvassák el azt a több mint 200 oldalas határozatot, amelyben a hatóság környezethasználati engedélyt adott a gyárnak, és ha megtették, térjünk vissza arra a kérdésre, mivel nyugtatnák meg az aggódó debrecenieket”
– üzenik az anyukák.
A professzorok március 16-ai közleményében azt is állítják: a távolabbi terv az, hogy „a szürkevizet nyugati technológia mintájára többszörös újratisztítással fogják felhasználni a gyártási folyamatokban” – vagyis nem tiszta ivóvizet fognak pazarolni az akkumulátorgyártás során.
A mikepércsi civilek azonban ezt határozottan cáfolják, a hatósági határozatban ugyanis csak az szerepel, hogy „a Debreceni Vízmű Zrt. nyilatkozata szerint a vízkészletek és vízbázisok védelme érdekében, továbbá az előremutató fenntartható közműszolgáltatás miatt dolgoznak azon, hogy a déli ipari parkba betelepülő vállalkozások nagy mennyiségű technológiai vízigényét úgynevezett szürke vízzel oldják meg elsődlegesen.”
„Csak dolgoznak rajta, még nincs ilyen technológia!” – emlékeztetnek. Intézkedési terv készül a szürkevíz technológia kidolgozására, viszont a gyár területén már építkezés zajlik, és ivóvíz felhasználására kaptak engedélyt.
Úgy vélik, előre jutni, fejlődni a súlyosan környezetterhelő, veszélyes anyagokat felhasználó akkumulátorgyárakkal meggyőződésünk szerint nem lehet. Azt pedig végképp elutasítják, hogy a témával kapcsolatban létezne bármiféle össznemzeti program, ezt kijelenteni teljességgel megalapozatlan a mikepércsiek szerint. „Legfeljebb egy összetákolt akkumulátor stratégia megvalósításáról beszélhetünk, másról nem.”
Szerintük, ha valódi össznemzeti programról lenne szó, nem kellene akadályozni a legitimációt biztosító helyi, illetve országos népszavazás megvalósítását, ezeket ugyanis az utóbbi hetekben egytől egyik elkaszálták. „Talán félnek, hogy ennek a nem létező össznemzeti programnak nem lenne támogatottsága? És igen, vállaljuk az önös érdekből való tiltakozást is! Hogy mi a mi önös érdekünk? A gyermekeink egészsége, a saját egészségünk, a Földünk egészsége, amelyen élünk! Ez a mi önös érdekünk! Nem fogunk azért bocsánatot kérni, mert élni szeretnénk! Áldozathozatalra kérnek bennünket. Pontosan milyen áldozatra gondolnak? Hány gyerek és felnőtt egészségére, életére? Önöknél mennyi, ami még belefér? Nálunk a nulla! Csak az fér bele.” – írják.
A mikepércsi civilek azt is kifogásolják, hogy a közleményben érintik a víz, a termőföld kérdését, de egy sort sem érdemelt a lehetséges légszennyezés mértéke, a határérték alatti folyamatos szennyezés élettani hatása vagy a zajszennyezés. Arról a kormány által is igen sokszor ismételt érvelésről, hogy munkahelyeket teremtenek az akkumulátorgyárak, azt gondolják, hogy nem szeretnék gyermekeiket és unokáikat egy olyan gyárban dolgozni látni, ahol le kell ragasztani a telefonjuk kameráját, ha belépnek, ahol súlyos veszélynek, egészségkárosodásnak vannak kitéve, és ahol nincs semmiféle dolgozói érdekvédelem.
„Nem akarjuk, nekünk ezzel ne érveljenek!”
– írják.
Miután a professzorok közleményük végén arra kértek mindenkit, „hogy egész nemzetünk érdekeit szem előtt tartó teljes rendszerben gondolkodva alakítsa ki véleményét”, a mikepércsi anyák így reagáltak:
„megfogadjuk, hogy minden gondolatunkkal és tettünkkel e kérést szem előtt tartva fogjuk ébreszteni a még alvókat, informálni a bizonytalanokat és elvégezni a közösségünk megmaradása, a családunk egészsége, a környezetünk megóvása, a levegőnk, a vizeink, az értékes termőföld védelme érdekében önként vállalt feladatainkat!”
