Dr. Fekete Károly református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület immáron nyolc éve hivatalban lévő püspöke interjút adott a Debreceni Napnak. Beszélgetésünk során szóba került az egyház által üzemeltetett iskolák helyzete, a fiatal lelkipásztorok helyben tartása, magyar pedagógusok presztízsvesztése – és még sok egyéb érdekes téma.
Kezdjük néhány bemelegítő kérdéssel: Omega vagy Illés?
Mondhatnám, hogy is-is, mert mindkettőt szívesen hallgatom, de az Omega közelebb áll hozzám.
Kossuth vagy Széchenyi?
Kossuth sem áll tőlem távol, de ha választanom kell, akkor Széchenyi – dacára annak, hogy katolikus volt. Ez egyébként érdekes, mert érettségin – 1978-ban – pont ezt a tételt húztam. Komoly vitám is volt erről az érettségi elnökkel, aki Kossuth mellett kardoskodott. Szerintem Széchenyi bölcsessége is fontos volt abban az időben, és ketten együtt tudtak volna valami olyasmit létrehozni, ami csak hasznára vált volna a nemzetnek.
A klasszikus görög-latin műveltséget mennyire sikerül átadnia a Református Kollégium diákjainak?
Most már csak latinról beszélhetünk, mert a görög oktatás átment a teológiára. A klasszikus tudományok ismereteinek, az összefüggésrendszerek megértésének az átadása természetesen most is célkitűzés. A Kollégiumba érkező diákok nagyon változó felkészültséggel érkeznek az általános iskolákból, a szintre hozásuk jelentős energiába kerül, de igyekszünk mindenkinek olyan alapokat adni, hogy akár műszaki, humán vagy művészeti irányba mennek tovább, helyt tudjanak állni.
Az egy nagyon izgalmas dolog, hogy a Református Kollégium Gimnáziuma jelenleg is egy országos beiskolázású intézmény klasszikus internátussal – fiúk, lányok külön – bár pár éve hogy az Andházy utcáról bejöttek a lányok, visszaköltöztek a Hunyadi utcai épületbe és, ezzel nagy találkozási felületek és közös programlehetőségek alakultak ki.
A kisebbik lányunk most épp másodikos gimnazista, és az volt a kérése, hogy ha maradna hely az internátusban, akkor ő a diákélmények és a közösség miatt szeretne beköltözni. Pedig az otthonunk, a püspöki szolgálati lakás csak néhány száz méterre található az iskolától.
A vidékről érkező fiatalok tudásanyagában hol érez hiányosságokat?
Én ugyan nem tanítok a Gimnáziumban, de kollégáim elmondása alapján a nyelvoktatás a kisebb falvakban gyengébb. Más esetekben viszont egészen meglepő a reál-felkészültsége a gyerekeknek, ez pedig erősen tanárfüggő. Egy jó tanító és tanár keze nyoma nagyon meglátszik a diákokon.
Most, amikor az egyház egyre több iskolát üzemeltet, körvonalazódik valamiféle specializáció az egyes tantárgyak irányába?
Amióta én püspök vagyok – nyolc éve -, nincs olyan mértékű iskolaátvétel, ami mondjuk a tiszántúli létszámarányokat felborítaná. Ha átveszünk egy iskolát, akkor olyan feladattömeg zúdul a fenntartó egyházközségre, ami óriási felelősség. Amikor egyházi iskolaátvétel történt az elmúlt években, akkor az vagy olyan eset volt, amikor a falu vagy a kisváros lakosságának körében egy helyi szinten jelentős református egyházközség élt, és vagy az önkormányzat, vagy az iskola kereste meg az egyházközséget. Ilyen megkeresés kapcsán mindig gondolkodóba esett az egyházközség, és volt olyan eset, amikor nem is tudtuk vállalni, hiszen soktényezős a dolog, és óriási felelősséggel jár az intézményfenntartás. Kántorjánosiban például a lakosság nagy része roma, és ott az iskola és az önkormányzat kérte, hogy vegyük át az iskola működtetését.
A tantárgyi specializációra a nyelvoktatás komolyan vételét említhetem meg. Több református iskola végez nagyobb óraszámban oktatást angol nyelvből és vannak két tannyelvű iskoláink, amelyek igen keresettek.
Ejtsünk szót kellemetlen dolgokról is. A hajdúszoboszlói iskolaátvétel nem volt zavartalan. Mit rontott el az egyház?
A szoboszlói ügyekről csak részben van információm, mert a fenntartói felelősséghez az is hozzátartozik, hogy ott helyben kell megoldani a dolgokat. Ha valaki hozzám fordult volna panasszal, akkor lett volna lehetőségem kivizsgáltatni az ügyet. De ilyen nem történt. A református egyházban a helyi egyházközségek autonómiája igen erős.
Visszatérve Debrecenhez, a református tanítóképzőben több szak is volt régebben. Mi az oka annak, hogy ezek eltűntek?
A húzóágazat mindig is a tanítóképzés volt, és e mellett alakultak olyan felsőoktatási szakképzések, amiket ha elvégzett valaki, akkor beszámíttathatta az ott szerzett jegyeit. Ami a kommunikációs képzést illeti, országosan kiderült, hogy nem kell ennyi kommunikációs szakember. Visszanyesték központilag a létszámot az alapszakon, az alapszak előtti képzésben résztvevő létszámok pedig nem kapták meg azt a normatív támogatást, ami fenntarthatta volna a szakot. Egyszerűen a kínálatnak választ kellett adnia a csökkenő keresletre. Ez nem azt jelenti, hogy az adott képzés onnantól nem kapott megbecsülést. Ez még egyébként a 2010-es évek előtt történt, ekkor még csak a hittudományi képzésért feleltem, mint rektor, a református tanítóképző önálló intézmény volt.
Ezzel párhuzamosan viszont az egyetemen elindult a kommunikációs képzés
A Debreceni Egyetem és a tanítóképző lehetőségei között óriási volt a különbség, természetesen az előbbi javára. Debrecenben sok lett volna két, ennyire hasonló képzést fenntartani.
A képzési paletta bővítésén gondolkodunk, a Debreceni Egyetemmel is vannak közös képzéseink, amelyek szakpárként társíthatók a vallástanár- és hitoktató-képzéshez. Keresett az egyházi intézményvezető szakirányú továbbképzés, illetve azok a továbbképzések, amiket a DRHE felnőttképzési intézete szervez, az egész Tiszántúl általános iskolai tanárgárdájának segít a kötelező továbbképzések lebonyolításában. Hogy milyen képzéseket indíthatnánk még, azon a kollégák törik a fejüket, de az sokkal nagyobb kérdés, hogy a hallgatói érdeklődést hogyan tudnánk felkelteni a graduális szakok iránt. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) alapvető feladata, hogy lelkipásztorokat és tanítókat képezzen. Ezen belül adjon lehetőséget arra, hogy azokon a tudományterületeken, amelyek vagy érintkeznek világi tudományokkal, vagy eleve teológiai szakhoz tartozó tudományágak, azokban akár a doktorátusig juttassa el a tehetséges hallgatókat. Ez szerintem teljesül is, és a Doktori Iskola hallgatói létszámával nincs gond. A tanítóképzésben még mindig az ország második legnagyobb intézménye vagyunk, úgy, hogy a keretszám leosztása nem egyházi feladat, azt az oktatási hivatal szabja meg. Országosan gondot jelent az is, hogy a pedagógus pályát választók száma nagyon leszűkült. További probléma az is, hogy van egy behatárolt alapterületünk, és csak annyi tanszéket tudunk elhelyezni, amennyit a Kálvin tér 16. alatti épületünk be tud fogadni. Az oktatáshoz nemcsak ötlet és akarat, hanem hely is kell.
Az egyháznak mennyire van lehetősége bővíteni a Kálvin tér hatósugarát? Akár visszavinni egyetemi képzéseket a volt tanítóképző épületébe, vagy más épületeket bevonni ebbe?
A Kossuth utcán a Dóczy épülete 120 százalékkal működik, már a tetőteret is beépítettük. Ha most megépül az új tornacsarnok, az nagyon fontos lépés lesz, mert így növelni tudjuk a testnevelésórák számát és a diákok sportigényét is ki tudjuk elégíteni. A Dóczyban nincs hely. A Péterfia 1-7. alatti épületet az általános iskola és a gimnázium teljesen betölti, ott még a gimnáziumnak lennének további igényei a hely szempontjából, de a tetőtér szintén be van már építve. Ugyanazon az udvaron helyezkedik el a tanítóképző gyakorlóiskolája, ahol közel 1100 fő a létszám. Ha összeadom a három intézmény tanulói létszámát, akkor összesen kétezer gyerek kell, hogy ugyanazon az udvaron osztozzon. Hosszú előkészítő munka után, ahol az egyik épületszárnyon hiányzik a második emelet, ott tavasszal kezdődhet a ráépítés, hogy egy kicsit lazuljon a “kistéká” szorossága.
Amikor az állam kisajátította a templomot, akkor cserébe építették a Bolyai utcai templomot…
Igen, ezzel kompenzált az állam. Hogy ebben az esetben történt-e értékbecslés, azt nem tudom, de az egyetemi templom egy olyan mintatemplom, amit Borsos József építész és Csikesz Sándor teológiai professzor álmodott meg. Olyan modern templomot terveztek, amelynek az impozáns templomtere alatt, annak alagsorában lettek olyan szobák, ahol csoportbeszélgetéseket lehet folytatni. Lett olyan alagsori közösségi tér, ahol rendezvényeket lehet tartani, gondoltak arra is, hogy legyen a templomban ruhatár, hivatali helységek, mosdók, valamint lelkipásztori és gondnoki lakás is. Ez utóbbi helyen jelenleg a nyári egyetem irodái vannak. Ennek az átgondolt komplexumnak az értékét akkor nem igen mérték fel. Ár/érték arányban a Bolyai utcai épület nem volt megfelelő kompenzáció. Az viszont nagyon értékelendő dolog, hogy az egyetemi templom architektúrájához a 70-es évek óta nem nyúltak. A könyvtári funkciót egy hatalmas vasszerkezet szolgálata ki, amit el lehetett bontani. A múlt év decemberében fejeződött be egy GINOP pályázat segítségével az épület felújítása, önerőből pedig teljesen újra építettük a templom előtti nagyméretű főlépcsőt.
Az egyetemi gyülekezetet sikertörténetnek érzi?
Igen, annál is inkább, mert az egyetemi gyülekezet a Debreceni Egyetem mindhárom campusán életközelien működik. Tehát nem csak a központi épület melletti templomban vannak alkalmak, hanem a Kassai úton és az Agrárcentrum területén is. A három helyszínen, négy lelkipásztor segítségével zajlik a gyülekezeti élet.
Az egyetemi környezet hatására többen érkeznek az egyházhoz? Akár olyanok, akik más vallásúak, vagy nincsenek megkeresztelve?
Az a tapasztalatunk, hogy az egyetemi gyülekezet tagjai a diplomájuk megszerzése után, amikor letelepednek, akkor beépülnek a helyi gyülekezetekbe. Aktívan vállalnak feladatokat és szívesen válnak akár presbiterekké is a gyülekezetükben. Felvállalják hitüket az adott környezetükben is. Az egyetemi gyülekezetben kapott hitélmények életre szólóan elkísérik őket és később is igénylik a pezsgő gyülekezeti életet.
Az egyetemi templomban van például egy koreai keresztyén csoport, akik rendszeresen találkoznak. Szervezés alatt áll egy angol nyelvű lelkészség az egyetemi gyülekezeten belül. Más felekezetűek természetesen jöhetnek, de működik római katolikus és görögkatolikus egyetemi lelkészség is az egyetemen.
A hittudományi egyetemen van tervben angol nyelvű képzés?
Teológiai tanár kollégáim régóta tervezik ezt az oktatási formát. Szeretnénk nyitni a testvér egyházak felé. A tanítóképzési intézetnek is és a teológiai intézetnek is jól működő, szerződésekbe foglalt Erasmus-kapcsolatai vannak. Plusz megvannak azok a többszáz éves kapcsolatok is a nagy történelmi protestáns képzőhelyekkel, ahol korábban is rendszeresen voltak ösztöndíjasok.
Nagyon sok lelkipásztor megy nyugdíjba a következő években. Mennyire van erre felkészülve a Tiszántúli Református Egyházkerület?
Országosan is nagy lesz a nyugdíjba vonulók száma. Ennek az oka, hogy a 70-es és 80-as években végzett évfolyamok nagyobb létszámúak voltak. Az aktív lelkészeink száma az egyházkerületben jó ideje 450-500 között mozog, ehhez jön még kb. 50-60 nyugdíjas. Nem vagyunk kevesebben, de az utóbbi években olyan speciális területeken nyíltak meg lelkészi állások, amelyek korábban nem voltak. Régebben voltak a gyülekezeti lelkészek, a teológiai tanárok és egy-két gimnáziumi vallástanár a debreceni Refiben.
Azzal, hogy egyre több iskola nyílt és szükség volt hitoktatókra, vallástanárokra, illetve lehetőséget kaptunk a honvédségnél, a kórházakban és a börtönökben is lelkészi szolgálatra, a létszámból ezeket a területeket is el kell látni, nem csak a gyülekezeteket. A szabolcs-beregi, bihari, békési és valamelyest a csongrádi egyházmegyéről is elmondható, hogy a „széleken” élő fiatalokban nagy a késztetés arra, hogy a településükről nyugatra költözzenek. Az általános mobilitás a falvakból befelé áramlik Nyíregyházára, Debrecenbe, Szegedre vagy egyéb nagyobb településekre. A gyülekezeteknek a lelkészi állást fenntartó képessége is változik, ami majdhogynem kiszámíthatatlan. Mert olyan is van, hogy valaki elvégzi a segédlelkészi évet, kikerül mondjuk Szatmárba vagy Szabolcsba, és mint fiatal erő, össze tud szedni és aktivizálni tud egy addig alvó gyülekezetet. Ezek örömteli meglepetések a számomra.
Újabb feladatunk a lelkipásztorok anyagi megbecsülésének támogatása. Nekünk a legkisebb helyen is olyan életszínvonalat kell biztosítani a lelkipásztornak, hogy ő onnan ne elmeneküljön, hanem tudja eltartani a családját, végezze örömmel a szolgálatát, és a gyerekeinek is legyen lehetősége megfelelő minőségű oktatásra.
Miért kezeli ilyen mostohán a pedagógusokat a mindenkori magyar kormány?
Voltak fokozatok, amikor próbáltak ezen enyhíteni, csak mindig utolérte, vagy lekörözte a fizetésüket valami változtatás. Jött a pedagógus-minősítési rendszer, ami magasabb fizetést ígért, ha valaki teljesítette, de az újabb és újabb kötelező minimálbér emelés összege ismét közelített a tanárok fizetéséhez, mert az közben maradt a korábbi szinten. Tehát mire kicsit fellélegezhettek volna, addigra ők már megint alulfizetettek lettek.
Az egyház magasabb normatívát kap, így magasabb béreket is tudna fizetni, nem?
Akkor tegyük is ezt tisztába. Az egyházi iskola kap egy előleget, amiből meg kell oldania az oktatási feladatait. Decemberben van egy normatíva egyenlegrendezés, amikor az állami oktatásba járó gyermekekre adott átlag éves normatíva alapján kiegészítik az egyházi iskolák előlegét. Amikor mi az egyházkerület által fenntartott iskolákban a költségvetést tervezzük, akkor a kiegészítő normatívával sosem engedünk számolni. Nullásra kell kihoznunk az igazgatóknak a költségvetést, és nem lehet benne az az összeg, amit majd decemberben remélünk megkapni. Ez a kiegészítő összeg ugyanis mozog, volt, amikor a százezerhez közelített gyermekenként, és volt, amikor inkább a 200 ezerhez.
A költségvetést tehát abból kell megterveznünk, amiből biztosan élhetünk. Ez vonatkozik a bérekre, a fejlesztésekre, az állagmegóvásra és az eszközbeszerzésre is. Majd az 50 fős egyházkerületi tanács engedélyével lehet felszabadítani a tartalék összegből valamennyit, hogy kipótolja az iskola a saját költségvetését. Erre a Debreceni Református Kollégium intézményeinél évente szükség van. Többek között szerepet játszik ebben a visszakapott épületek nem kielégítő állapota. Ezeknek a modernizálását saját erőből kell végeznünk, vagy pályázatokból és állami támogatásokból, ha egyáltalán az egyházi intézmény belefér a kiírás adta feltételekbe. Sokkal jobban rá vagyunk kényszerítve a pénzek gondos elköltésére. Ez a rendszer arra nevel bennünket, hogy meggondolatlanul ne költsünk semmire. A lélektani határ az iskolai létszám tekintetében kb. 150 fő iskolánként. Ennyi főtől lehet egy iskola nullszaldós.
Mikor veszítette el régi presztízsét a pedagógus szakma?
A tekintélyt szerintem alapvetően két dolog befolyásolja. Az egyik az, hogy a pedagógus társadalmi megbecsültségét a környezet tudja megadni, azok, akik látják a munkáját, mit gondolnak róla, és mennyire ismerik el. Szerintem a magyar társadalom hozzászokott ahhoz, hogy az iskoláztatás az teljesen természetes, mindenki megkapja. Ezt a pedagógusok, mint a “nemzet napszámosai” végzik. Sajnos ez a jelző ugyanúgy eltorzult, mint amivé a napszámosság lett. Ennek a napról napra zajló szorgalmas tevékenységnek a megbecsülését felváltotta az össznépi meg nem becsülés. Ez pedig oda vezetett, hogy lehet a tanárral veszekedni, a szülő kitöltheti rajta a dühét. A pedagógus többet van a gyerekkel, mint a szülő, de ez nem kapja meg azt a súlyt a szülőktől, ami megilletné őket. Nemcsak a tanárok tekintélye változott, hanem a szülők gyerekekhez való viszonya is. Ez a másik tényező, ami véleményem szerint befolyásolja a pedagógusok tekintélyének elismerését. A gyerek nem feltétlenül úgy látja a saját tevékenységét, teljesítményét, hozzáállását, mint ahogy azt egy tanár látja és értékeli, de a szülő sok esetben elfogult a gyermeke iránt. Úgy látom, hogy a gyerekszemlélet változásával torzult a szülők pedagógusokhoz való viszonya.
Fekete Károly püspök: érezni kell, hogy jó reformátusnak lenni
Mi az oka annak, hogy a Nagyerdőn működő idősotthon ennyire népszerű? Nagyon nehéz bekerülni és nagy a várólista, és az egyház folyamatosan ingatlanokat keres a környéken, hogy tudják bővíteni.
Ez az idősotthon a zsinati szeretetszolgálati rendszer egyik eleme, nem a Tiszántúli Református Egyházkerület fenntartásában működik, de én is örülök, ha elismerő szavakat hallok az öregotthonról. Számomra mindig beszédes, hogy egy idősotthon lakóinak mennyi az átlagéletkora. Ha magas az átlágéletkor, az azt mutatja, hogy a szeretetotthon munkatársai azon dolgoznak, hogy minél nyugalmasabb, hosszabb időskort biztosítsanak a lakóknak. Az intézményben olyan gondozógárda dolgozik, akik valóban odafigyelnek az idősekre, a gondozási díj pedig nem akkora, hogy földhöz verné a családokat. A befogadóképesség nyilván véges, ezért alakult ki ilyen hosszú várólista. Viszont, ha lenne egy második nagyerdei idősotthon, mondjuk, néhány utcával arrébb, az már biztosan nem lenne ugyanaz.
Pályázott a zsinat vezetésére, de 60-40 arányban alulmaradt…
A legnagyobb egyházkerület püspökeként természetes volt, hogy indulok a megmérettetésen. Jó szívvel fogadtam el a jelölést, mert a Tiszántúli Református Egyházkerülettel a hátam mögött nem lett volna rossz kezekben a Magyarországi Református Egyház sem. Természetesen az is fontos, hogy nem szavazás volt egyetlen jelöltről, hanem kettő közül választhattak. Tisztelettel elfogadtam a zsinat döntését.
Ha önt választották volna meg, miben változott volna az egyház?
A megoldandó feladatok ugyanazok maradtak volna. Amit nyugodt szívvel mondhatok, hogy a választás után úgy ültünk le négyen, református püspökök, hogy összegeztük azokat a feladatokat, amelyeket közösen meg kell oldani. Ez engem nagyon jó érzéssel tölt el. Amit én gondoltam, hogy tűzzük ki, csináljuk meg, azok mind ott vannak ezek között. Az egyház hajója tényleg nehezen tud fordulni, de a változások eléréséhez, a feladatok megoldásához összefogás szükséges. Nincs olyan erő-egyensúly felbomlás a négy egyházkerület között, hogy ne tudnánk megbeszélni ezt. Hálás is vagyok ezért, hogy ez így van.
A zsinati elnökség óriási időbeli leterheltség, ami a saját egyházkerületemtől vett volna el energiákat, tehát ennek is ára lett volna. Mondhatom azt, hogy nyolc éve vagyok a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője úgy, hogy nem vagyok zsinati elnök, és mindenben, amiben az országos egyházat tudom segíteni, meghallgat az elnök püspök és a másik két püspök testvérem is. Ajándék, hogy ez így van!
Bocskaikertben több egyház osztozik ugyanazon a helyen. A jövőben várható, hogy több ökumenikus istentiszteleti hely létesül az egyházkerületben?
Minden ökumenikus templom mögött van egy helyi szituáció, és egy helyi adottság. Bocskaikertben jó időben, jó érzékkel egy alapítványt hoztak létre a három egyház képviselői, és közösen kértek helyet a templomnak, közösen terveztették meg. Az egész ügyet a helyi lakosokból álló alapítvány mozgatta. A templom most is az alapítvány kezelésében van, és egészen addig, amíg ők ezt jó békességben meg tudják oldani, addig mi, debreceni püspökök örömmel szemléljük a kollégák példamutató helytállását. Ha viszont nem lenne erre helyben hajlandóság, és mi ezt Debrecenből erőltetnék, akkor semmi nem lenne belőle. Természetesen lehet egy-egy szép ünnepséget ökumenikusan tartani, de a folyamatos működés folyamatos együttműködő szándékkal kell párosuljon. A hétköznapokban megélt ökumené és a mindennapokban tanúsított megbecsülés adja az igazi aranyfedezetet a közösség békességéhez.
Az Európa Rádió jelenleg csak az egyházkerületben fogható, ott sem mindenhol. Terveznek országos lefedettségű rádiót létesíteni?
Az Európa Rádió tulajdonosa és fenntartója 50-50 százalékban a Tiszántúli és a Tiszáninneni Református Egyházkerület. Így is nagy erőfeszítés fenntartani a rádiót, ezért országos lefedettségű adásra jelen körülmények között nem gondolhatunk. Az is nagy álom, hogy a Tiszáninnen teljes területét, tehát Gyöngyöstől Sátoraljaújhelyig, illetve a teljes Tiszántúl területét, Szatmár csücskétől Szegedig lefedjük. A méditörvényeket viszont nem mi hozzuk. A frekvenciák piacra kerülését sem mi irányítjuk. Amikor a miskolci és a debreceni központ kialakult, akkor még előnyös volt az a szabályozás, hogy a kistérségi adókat össze lehetett kapcsolni. Jelenleg viszont annyi adást kell csinálni, ahány szóráskörzet van, külön műsoridővel. A 24 órából bizonyos időtartamot önálló műsorokkal kellene lefedni. Ehhez önálló stúdiók, riporterek kellenének.
Évek alatt Sárospatak, Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza és Szeged lett adáskörzetté, illetve volt egy kisújszállási átjátszó állomásunk is. A mi területünkön Szegedet elveszítettük, maradt Debrecen és Nyíregyháza. Van egy ügyvezető elnökünk, akinek az a feladata, hogy minden kiírásnál figyelje, hogy azokban a régiókban, amik nekünk kellenének, hogyan tudunk frekvenciát megpályázni. Egyelőre nem volt olyan kiírás, amire érdemes lett volna pályáznunk. Tavaly a miskolci frekvencia járt le, de sikerült mindent úgy rendeznünk, hogy ott mindössze egyórás adásszünet volt és indult az új ciklus.
Idén tavasszal Debrecenben fog lejárni a frekvencia, de már készítjük a szükséges papírokat, hogy tovább tudjuk folytatni itt is az adást. A szándék tehát megvan új frekvenciák elnyerésére, de eddig még nem sikerült. Most, hogy az energiaköltségeink is megemelkedtek, azon is izgulhatunk, hogy minden munkatársat meg tudjunk tartani. A rádió működtetését az is nehezíti, hogy nagyon szűk az a reklámtípus, amit beengedünk. Alig van így reklámbevételünk, de az elveinkből nem kívánunk engedni, hiszen az Európa Rádió a református értékadó.
A tábori lelkészeknek mi most a feladata? Emlékezetes, hogy a második világháború idején egyesek azt hangoztatták, hogy azok a magyar katonák üdvözülnek, akik a lehető legtöbb szovjet katonát ölik meg.
A tábori lelkészeknek nem az a feladatuk, hogy politikai elvárásoknak feleljenek meg. Lelki támogatást kell nyújtaniuk a nehéz helyzetben lévő katonáknak, akik távol vannak családjuktól, vagy lelki természetű problémákkal küszködnek. A tábori lelkészek küldetése nem a háború igazságosságának és jogosságának az igazolása, hanem a lelki támogatás megadása a katonáknak egyéni gondjaikban, életkérdéseikben, illetve a hitéleti alkalmak folyamatos megtartása. Minden felekezet kérte, hogy olyan helyzetbe ez a szolgálat ne vigye bele a lelkészi végzettségű, katonaként alkalmazott tábori lelkészeket, ami az ő lelkiismereti szabadságukkal, hitbeli meggyőződésükkel, és az egyház tanításával ellenkezne. Ha pedig valamelyikük olyanra biztatná a katonákat, ami a Szentírással nem összeegyeztethető, akkor fegyelmi eljárást kellene indítanunk ellene.
Ön azt vallja, hogy a változásnak belülről kell jönnie. Az egyháznál nem látunk sportrendezvényeket, sportegyesületeket…
Nagy nyilvánosságú sportrendezvényeink nincsenek, bár nagyon sok jó focista van a lelkipásztorok között. Belső bajnokságokat, sportnapokat azonban rendszeresen tartunk, más kérdés, hogy az ezeket megörökítő fotókat nem feltétlenül osztjuk meg a közösségi médiában. Ez egyébként egy jó ötlet, fel is vetem majd.
Ami a sportegyesületeket illeti, az egyháznak a lelki küldetés az alapfeladata. Ezen felül csinálhatna sokmindent, de számomra az a kérdés, hogy az alapfeladatot veszélyezteti-e, vagy ahelyett lép be valami, aminek csak plusznak szabadna lennie. Ez a plusz túl is nőheti az alapfeladatot, ezért azt gondolom, hogy az arányok mindenféle irányban nagyon fontosak, és kell hogy józanítsanak bennünket. Példaként említeném az intézményes szociális ellátásokat, amiket akkor tudok igazán értékelni, befogadni, ha azok nem sorvasztják el azt a diakóniai feladatot, amit a legkisebb gyülekezetnek is el kell végeznie a maga képességeihez mérten. Ugyanez vonatkozik az oktatásra is. Az egyháznak van világképe, ami tud valami olyan szemléletet adni, amivel a közismereti tantárgyak elsajátíttatásán felül is gazdagíthatja növendékeinket. De ha csak ismeretátadás van, és abban nincs meg az a lelki többlet, ami egy egyházi intézmény sajátja, akkor nem éri el a célját az egyházi oktatás.
Lát-e esélyt a komolyabb koordinációra a debreceni hajléktalan-ellátásban? Ki lehet küszöbölni, hogy pusztán kényelemből az ellátásra hagyatkozva éljenek egyesek?
Ezzel a kérdéssel lelkipásztor kollegáim intenzíven foglalkoznak. A Nagytemplomi Egyházközség működteti a Péterfia utca 40. szám alatt lévő Reménysugár Otthont, ami meglátásom szerint, a befogadás és segítségnyújtás mellett alapvető követelményeket is támaszt az ott lévők felé. Itt-ott tapasztalható változás. Ahogyan a Karitatív Testület össze tudja fogni a segélyszervezeteket, egy ehhez hasonló közös keresztyén fenntartású hajléktalan otthont el tudnék én is képzelni. Hajléktalan testvéreink nehéz egyéni tragédiákat hordoznak, feladatunk a krisztusi szeretet gyakorlása feléjük – és nem csak feléjük.
– N. Nagy Sándor, Szilágyi Szabolcs –
