„A moziban el lehet veszni, mert a film alatt megszűnik a külvilág” – interjú Fejér Tamással, a debreceni Apolló mozi vezetőjével

Fejér Tamással, az Apolló mozi vezetőjével beszélgettünk filmszeretetről, a 7. Magyar Filmszüretről, az emberbutító streaming-szolgáltatókról, és arról is, hogy egyáltalán miért járjunk moziba.

Mindig így nézett ki a már 110. évét betöltő mozi?

A helyszín sosem változott, a belső átépítések azok, amik folyamatosak voltak a mozi életében. Nagyon régen csak egyetlen nagyterem volt, ahová befért több mint ötszáz fő. De a száztíz év alatt mindig modernizálták az aktuális elvárásokhoz. A 90-es években pedig egy nagyobb átalakítás történt, amikor is másfél évig zárva tartott. Akkor alakították ki ezt a mai struktúrát, még nagyterem, kisterem és art terem elnevezéssel. 2013-van, és 14-ben neveztük át Kertész Mihály Oscar-díjas filmrendezőnkről, DeésyAlfrédról, aki a mozi első igazgatója volt, és Soós Imréről, az egyik legnagyobb hajdúsági színészünkről a termeket.

Nagy szerelmese vagy filmeknek,a moziknak. Ezért kezdtél el évekkel ezelőtt az Apollóban dolgozni?

Filmkritikus akartam lenni, annak is tanultam, és újságírói diplomát szereztem. Nem volt eszemben, hogy dedikáltan itt fogok dolgozni, csak a körülmények akkori együttállása miatt felkértek a mozi vezetésére, én voltam a B-terv úgymond. Elfogadtam, és azóta itt vagyok. Ennek lassan 10 éve.

Amikor bemutatnak egy új filmet, a közönséggel együtt, vagy előtte egyedül nézed meg?

Amikor egy filmet én tesztelek le, olyankor megnézem pár nappal előtte, de azért legtöbbször beülök a nézőkkel együtt. Csak sajnos a film százszázalékos élvezete már odavan, mert már inkább arra figyelek, hogy jó-e hang, nem akad-e meg a film, a büfénél rendben van-e minden. Ha moziban dolgozik az ember, az hatással van arra, hogy a film mint hobbi megszűnik számára, mert munka lesz belőle. De ha nem itt dolgoznék, akkor heti kétszer is eljárnék az élmény miatt.

Amikor bekerül egy magyar film a mozikba, hogyan döntitek el, hogy vetítésre kerüljön-e vagy sem?

Ha elkészül egy film, annak a forgalmazója vagy a film készítője az, aki kiajánlja minden mozinak, ahogyan nekünk is. Erről kapunk megkeresést, és dönthetünk arról, hogy ezzel az adott filmmel akarunk-e foglalkozni, vagy nem. Eldöntjük, hogy miket veszünk fel premierben vagy premier után, és ez száz százalékban az én döntésem. Most a rezsicsökkentés miatt nem üzemeltetünk a háromból egy termet, de nagyon nehéz még a hárommal is beosztani, mert annyi megjelenés van. Több szempontot is figyelembe kell vennem.

Ami jól fut, azt próbáljuk műsoron tartani. Bejegyzett art mozi vagyunk, így kötelező művész tartalmakat is játszunk. Sajnos van olyan film is, amit felveszünk, de már akkor tudjuk, hogy senki sem fogja megnézni, és bukás lesz. De levetítjük, mert ez a kulturális kötelességünk, és annak a pár embernek, akinek igénye van rá, az meg tudja nézni. Szeretjük megtalálni, hogy mi az a művészfilm, ami igazodik a szellemiségünkhöz, és még a nézők is tódulnak rá. Például a Jóreménység sziget ilyen.

A többség inkább csak az úgynevezett a „nagyfilmekre” jön be? 

Blockbuster-nek nevezzük őket, mert ezek azok a nagy költségvetésű, közönségfilmek, amikről tudvalevő, hogy nagyon sok pénzt beletettek a gyártásba, a marketingbe, és olyan hype van körülöttük, hogy özönlenek rájuk az emberek. Ez a kifejezés akkor alakult ki, amikor 1975-ben bemutatták a Cápa című filmet Amerikában, és a jegypénztár előtt olyan sor állt, hogy az körbeérte a tömbházakat. Most ilyen például az Avatar, a Marvel- és DC-filmek.

Mindegyik art moziban van közönségtalálkozó? Vagy ez egy sajátossága az Apolló mozinak?

Aki tudja, az meghívja a magyar alkotókat beszélgetni. Évközben mi is tartunk ilyet, de van egy kifejezetten erre tematizált fesztiválunk, a Magyar Filmszüret, amit idén hetedik alkalommal rendeznek meg. Harminchárom magyar film, tizenkét közönségtalálkozó, tizenegy napon keresztül. A 2022-es filmek mellett több premier előtti vetítéssel is készülünk, és két védnökünk, Stork Natasa színésznő és Tiszeker Dániel filmrendező népszerűsíti a fesztiválunkat. Azt a fesztivált, ami kifejezetten a debrecenieknek szól.

A streaming platformok szinte odaláncolják az embereket az otthoni filmnézésre. Mennyire van ez negatív hatással a mozizásra?

Nagyon rossz hatással van rá. A Covid alatt irtózatosan megnőtt a kereslet a streamingre. Egy év alatt 10 éves hátrányt dolgoztak le. Megszokták az emberek ezt a helyzetet,és sokukban kialakult egy másfajta filmnézési attitűd. Sokan úgy vannak vele, hogy ha megjelenik egy új film, az úgyis jön a streamingre két hónap múlva, és kivárják ott. Ez nem jó nekünk. Egészen más a helyzet a kifejezetten streamingre készülő filmekkel, sorozatokkal. Nagyrészt népbutító alkotások, és a tartalmak nyolcvan százaléka igénytelen, műanyag hulladék. Mondom ezt úgy, hogy én is rendelkezek minden szolgáltatónál előfizetéssel. Néha bele is nézegetek, de már becsömöltem tőle, hogy ugyanazt nyomják le a torkomon, újra és újra. Viszont az látszik, hogy rengeteg platform van, és ahogyan ezek a streaming szolgáltatók bővülnek, úgy töredezik meg a piac. Mert az előfizetők nem fognak még több helyre előfizetni, hiszen minden platformon egyre kevesebb tartalom érhető el, mert a saját jogvédett tartalmaikat az egyes szolgáltatók visszaveszik. Ez hosszú távon visszahajtja majd az embereket a mozikba. Várom, hogy megforduljon a széljárás.

Ennek ellenére, azért nekem is volt olyan felemelő élményem nem is olyan régen, hogy teltházas teremben, változatos korosztállyal néztünk meg egy magyar filmet a Kertész teremben.

A közösségi élmény elengedhetetlen része a mozizásnak. Meg lehet nézni otthon is bármilyen filmet, de más lesz az atmoszféra, ha az emberek együtt moziznak, és azt nem tudja visszaadni az otthoni filmnézés. Én is nézek otthon filmeket, bár így, hogy moziban dolgozom, annyira már nem érdekel otthon. A mozitermekben bármikor elérem a vásznat. Viszont aminek tényleg helye van a streaming platformokon, azok a sorozatok, mert ez a formátum moziban gyakorlatilag vetíthetetlen.

És mi a helyzet dokumentumfilmekkel?

Nem eladhatóak. Természetesen vannak, mi is mutatunk be, de csak néhány főt érdekelnek. Amikor az ember a pénzével meg az idejével arra szavaz, hogy itt nézzen filmet, az nem egy dokumentumfilm lesz. Sokkal másképpen hat az érzelmekre. Azt mondom, hogy ennek a típusnak nincs helye a mozikban, de ennek ellenére bemutatjuk azokat, amiket fontos, hogy lássanak az emberek.

És a mozijegy ára sem egy horribilis összeg.

Drágábbnak kellene lennie a jegynek is és a büfének is, de azt nem tehetjük meg. Mert ahhoz, hogy mindenki számára elérhető legyen, emberi áron kell tartanunk ezeket.

Hogyan kell elképzelni egy mozivezető életét?

Mit csinál egy irodista? Telefonálok, e-maileket váltok, tárgyalok, észre sem veszem, és már elment az egész nap. Kilenc ember munkáját felügyelem napi szinten. Emellett az összes filmet én hallgatom be, én nézem be. Nem megy úgy ki film a vászonra a nézőkhöz, hogy ne láttam volna legalább két percet belőle. Szerintem ezt nem minden moziban teszik meg.

Azért csinálod meg, mert a kötelességed, vagy mert szívügyed?

A szívügyem. Tökéleteset kell adni, emellett nem mehetünk el. És magamban megbízom annyira, hogy minden rendben legyen. Az Apolló moziban vannak technikai elmaradásaink, ez tény. De azzal a lelkesedéssel, a tökéletességre való törekvéssel, amit mi teszünk, azzal tudjuk megadni az embereknek azt, hogy minket válasszanak.

Munka vagy hivatás ez számodra?

Az orvos, tűzoltó, és katasztrófavédelemben dolgozó hivatást végez, a mozi egy munka. A mozivezetés pedig egy huszonnégyórás munka. Mert mindegy, hogy reggel, vagy este hat óra van, akkor is be kell jönni. És előfordult már olyan is, hogy a karácsonyt is bent töltöttem, mert egy elromlott szervert kellett javítanunk. Lehet szerelemből is csinálni, de azért a mozi nem hivatás.

Mit üzennél az embereknek, miért járjanak moziba?

A moziban el lehet veszni, az alatt a két-három óra alatt, amíg itt vannak, mert a film alatt megszűnik a külvilág, egy másik világ részesei lesznek térben és szellemileg is. Nem zaklatja őket semmilyen külső körülmény, nem kell felvenni a telefont, üzenetekre válaszolni, csak az élmény számít, amelynek részeseivé válnak. És otthon nem lehet ennyire sötét és zárt a tér, otthon sosem lesznek ekkora vásznak, ilyen hang. A mozi egy kaland, ami után minden más lesz, egy pár óráig legalábbis biztosan.

– Rontó Judyt –