Testközelből tapasztaltuk Debrecenben a Magyar Református Szeretetszolgálat adományosztásán, hogy óriási igény van a segítségre. December 12-én 150 ember érkezett a Leány utcai székház udvarára, és rövid idő alatt gazdára találtak a csomagok. Karácsony idején jellemzően megnő az adakozási kedv Magyarországon.
No de ki számít manapság rászorulónak? Hogyan segít a ma már közel 1000 önkéntessel működő, évente több milliárd forintból gazdálkodó szervezet? Erről, és még sok egyébről kérdeztük Juhász Mártont, a Magyar Református Szeretetszolgálat igazgatóját.
Milyen szempontok szerint végzitek az adományosztást? Kaptok listát a rászorulókról?
A rendszer országosan úgy működik, hogy a szociális szakemberek, illetve a munkatársak folyamatosan kapcsolatban vannak évközben a rászorulókkal. Az osztásokat az adománykérésekre reagálva szervezzük meg. Amikor összejön egy nagyobb létszám, akkor szoktunk nyilvános osztást rendezni. Azt, hogy kik kerülhetnek be a támogatottak körébe, erre specializálódott munkatársaink döntik el egy szempontrendszer alapján.
Be lehet csak úgy kopogtatni hozzátok? Számít, hogy a rászoruló személy vallásos legyen?
Nem csak reformátusoknak segítünk, illetve nem csak keresztyéneknek. Van ügyfélfogadási időnk, de interneten és postai úton is le lehet adni az adománykérelmeket. Van olyan eset, amikor lelkészi ajánlással érkezik hozzánk valaki, ez főleg kisebb településeken fontos, mert a falvakban mindenki mindenkit ismer, és tudják adott esetben, hogy valós szükséglettel bíró ember fordult-e hozzánk. Ha ilyen ajánlás nem érkezik, akkor ellenőrizzük a szükséglet valósságát.
Százötven debreceni rászorulónak segített a Magyar Református Szeretetszolgálat
Ki számít ma Magyarországon rászorulónak?
Jellemzően az alacsony jövedelműeket, nagycsaládosokat, időseket és fogyatékkal élőket támogatunk. A legutóbbi debreceni adományosztáson például jellemzően 70 év fölöttiek, illetve látható fogyatékossággal élő rászorulóknak segítettünk.
Láttuk is, hogy nem mindenki bírta el a csomagot. Kiszállításban nem gondolkoztatok még?
Ha kifejezetten kéri a rászoruló, akkor kiszállítjuk az adományt, de sok esetben a logisztika megnehezíti a dolgot. Le kell egyeztetni vele, hogy otthon legyen, illetve a jelenlegi üzemanyagárak rendkívüli mértékben megdrágíthatják a kiszállítást. Amit így üzemanyagra kellene fordítanunk, azt is inkább a csomagokra költjük.
A csomagok tartalma felajánlásokból, vagy a ti döntéseitek alapján jön össze?
Is-is. Több áruházi gyűjtést is szerveztünk, több áruházban is ott vannak advent idején az önkénteseink. Hasonlóképpen gyülekezeteknél, iskolákban és cégeknél is zajlanak tartósélelmiszer-gyűjtések. Hétezer darab 30x30x30 centis dobozt osztottunk ki országszerte, és úgy tűnik, tele is lesz mind. Gyűjtünk pénzbeli adományokat a 1358-as adományvonalon, az adomany.jobbadni.hu oldalon pedig bankkártyás fizetés is lehetséges. A befolyt pénzösszegekből mi döntjük el, hogy mit vásárolunk a csomagba. A jelenlegi nagy gyűjtésünk, az október közepétől április közepéig tartó Felebarát program keretében pedig száz rászorulónak adunk bankkártyát, amire a beérkezett támogatásokból utalunk rendszeresen egy bizonyos összeget. Ezt a módszert még a Covid alatt találtuk ki. Ezzel a helyi gazdaságot is tudjuk élénkíteni, hiszen ezek a rászorulók jellemzően falusi kisboltokban költik el a pénzadományt. Továbbá nagykorúsítjuk is a rászorulókat, elhisszük nekik, hogy tudják, mire van szükségük.
Ki tudjátok szűrni, hogy a pénzt ne alkoholra költsék?
Igyekszünk erre figyelni, ezért dolgoznak együtt szociális szakemberek a támogatottjainkkal. Adott esetben akár évek óta ismerhetik a rászorulókat, így vannak információik arról, hogy mire használják fel az összegeket. A Felebarát program során hasznosított adománykártyáknál ez megoldott, hiszen maga a bankkártya korlátozva van, hogy mire hasznosítható, így például alkoholra, dohánytermékre vagy szerencsejátékra nem lehet felhasználni az összeget, kizárólag élelmiszerre, gyógyszerre vagy számlák befizetésére.
Más szervezetekkel együttműködtök, hogy ne legyenek átfedések?
A GDPR miatt nem tárolhatjuk a rászorulók adatait, de a kistelepülésekról azért kapunk visszajelzéseket, ha valaki végigjárja az összes segélyszervezetet. Ez esetben nyilván nálunk hátrább sorolódik, de teljes mértékben nem tudjuk kiszűrni az ilyesmit.
Mik az eddigi tapasztalataitok a Felzárkózó települések programmal kapcsolatban?
Harmadik éve fut háromszáz településsel, állami támogatással a program, idén pedig uniós finanszírozásúvá alakult át. Eddig 118 településen indult komplex felzárkózási program, ebből 21 településen van jelen a Magyar Református Szeretetszolgálat. Munkatársaink jelenleg a címpályázatokat írják a fennmaradó 181 településre. Terveink szerint 70-75 településen szeretnénk még elindítani a munkát. A program elején csatlakozó karitatív szervezetek többsége ki is hullott, mert borzasztó nehéz terep ez. Egyes településeken olyan viszonyok vannak, amit a magyarok nagy része hallásból sem ismer. Azt a mélyszegénységet, azt a nyomort sokan el sem tudják képzelni. Jellemzően olyan településekről van szó, ahol nagyon magas a gyermekek száma. Ezekben a szegregátumokban évtizedekkel vannak lemaradva a többségi társadalommal szemben. Szüleink, nagyszüleink tisztes szegénységben éltek, de az a szegénység nem egyenlő ezzel a nyomorral, amit itt tapasztalunk. Generációk nőnek fel életpályamodell és terv nélkül. Példát kell mutatnunk a gyerekeknek azzal, hogy anyu igenis felkel reggel, és elmegy dolgozni, van értelme annak, amit csinál. Segítséget nyújtunk a pénz beosztásában és a pénzügyi tudatosságra nevelésben, és persze nagyon hasznos lenne, ha mindez része lenne egyszer a közoktatásnak. Klasszikus mondás, hogy a szegényeknek hálót adjunk, és ne halat. Ezeken a településeken azonban a háló gyakran nem áll rendelkezésre, és addig muszáj nekik halat adni. Gondot jelent az is, hogy a rászoruló sokszor nem ismer egy szót a mondatban, így nem érti meg, miről beszélünk neki, legyen szó bármilyen munkafolyamatról. Ezt is el kell neki magyarázni, majd miután megértette, mit kell csinálni, általában sokadik próbálkozásra egyedül is sikerül neki a munkafolyamat. A helyi szeretetszolgálatos munkatársak szoros együttműködésben állnak az iskolákkal és óvodákkal, ezzel igyekszünk a gyerekekre fókuszálni.
Emelkedett a rászorulók száma az utóbbi években?
Nehéz kérdés, mert ugye nem egyszerű meghatározni, hogy ki tartozik ebbe a kategóriába. Az látható, hogy nyílik az olló a leggazdagabbak és a legszegényebbek között. Ez egy civilizációs betegsége az emberiségnek, és hazánkban is az látható, hogy nem erősödik kellő mértékben a középső réteg.
A rezsiemelés hatása érződik már?
Igen, sőt már októberben látszódott, hogy jelentősen emelkedett az adománykérők száma. A legszomorúbb az, amikor egy adományozóból (például egy kisnyugdíjasból) később rászoruló lesz.
Rendszeresen felhívtátok a figyelmét az adakozóknak, hogy ne juttassanak rossz minőségű adományokat a rászorulóknak. Ebben látható már javulás?
Edukáljuk folyamatosan a támogatóinkat, de Magyarországon az adományozásnak még nem mindenkiben van meg a megfelelő kultúrája. Például rengeteg olyan adományruhát kapunk, ami nem méltó arra, hogy továbbadjuk. Olyan ruhát, élelmiszert adjunk, amit adott élethelyzetben mi magunk is szívesen viselnénk, illetve elfogyasztanánk.
Mi a helyzet az Ukrajnából érkező menekültekkel?
Záhonyban és Budapesten, a BOK Csarnokban fogadjuk őket. Az elmúlt 10 hónap alatt összesen 182 ezret láttunk el, de szerencsére mostanra már jóval kisebb számban érkeznek. Ez persze függ a harcok intenzitásától. Kárpátalján nagyon megnehezíti most az életet, hogy nincs áram, illetve amikor elvileg lenne, az is bizonytalan. El is indítottunk Betlehemi csillag néven egy rövid gyűjtést annak érdekében, hogy egy kis fényt vigyünk karácsonyra az ottaniak életébe. Gyertyákat, lámpákat, akkumulátoros lámpákat, napelemes lámpákat várunk.
Mekkora költségvetésből működik a szervezet?
Ez minden évben változó, óriási hullámvasúton ülünk. Idén például pontosan február 24-én (a háború kitörésének napján) fogadta el a kuratóriumunk a 4,5 milliárd forintos költségvetésünket (ez magában foglalja az 1300 közfoglalkoztatottunk bérét is, akik 400 helyszínen segítik a munkánkat), illetve van több uniós program, ami csak keresztülfolyik a szervezeten, így pillanatokon belül felemelte a büdzsét 7,5 milliárd forintra. Minden évünk bizonytalan, de a szeretetszolgálat 2007-es bejegyzése óta ez volt a legstabilabb évünk. Az idei volt az első év, amikor egy működési támogatás kapcsán már tavaly ilyenkor tudtam, hogy idén decemberben is tudunk majd bért fizetni a munkatársaknak.
Mondják, hogy aki sokat foglalkozik rászorulókkal, annak megkérgesedik a szíve…
Magamon ezt kevésbé tapasztalom, mert sokat dolgozom tárgyalóasztal mellett, szervezek, irányítok, és keveset vagyok terepen. Engem inkább feltölt, amikor testközelből látom, hogy az adományok eljutnak a rászorulókhoz. Jó érzéssel tölt el, hogy látom: ezért dolgoztam, éjszakáztam, küzdöttem. A munkaidejüket terepen töltő kollégáimnak sokkal nehezebb dolguk van. Nehéz ügy, hogy ilyenkor mivel tudjuk őket ösztönözni, de egy világi szervezettel ellentétben bennünket az isteni szeretet is motivál belülről, és ennek köszönhetően bennünket talán kevésbé fenyeget a kiégés. Igyekszünk azért ennek elejét venni, javasoljuk nekik, hogy ne vigyék haza a munkát, és pihenjenek eleget. Az is fontos, hogy el kell fogadniuk, ha valamin nem tudnak változtatni.
Az általános menekülthelyzethez hogyan viszonyultok?
A helyben segítés elve a legfontosabb, de aki már itt van, azon is igyekszünk segíteni. A szeretetszolgálatnak vannak missziós tevékenységei, nemcsak a 2015-ös menekültválság idején működtek ezek, hanem korábban is. Ha valaki ideérkezik, akkor segítünk neki abban, hogy ismerje meg a magyar kultúrát, integrálódjon, járjon a gyereke iskolába, és helyezkedjen el, ne segélyekből tartsa fenn magát. Sok esetben ez nagy nyitottságra lel a menekültek körében. Vannak is egykori menekült kollégáink a szeretetszolgálatban.
Nem visszás néha, hogy egyes cégek marketingfogásként tetszelegnek az adományozó szerepében?
Kettős a dolog. Volt olyan, hogy egy héten belül harmadszor kellett kamera elé állnom egy tanszerátadás kapcsán, és nagyon elegem volt már belőle. De az asszisztensem meggyőzött, hogy igenis fontos visszajeleznünk a támogatóinknak, hogy jó helyre került az adományuk. Másrészt ezzel példát is mutatunk. Megjegyzem, nagyon sok cég adakozik névtelenül, és ki is kötik, hogy még egy Facebook-posztban sem szeretnék, ha nyilvánosságra hoznánk a nevüket. A többség egyébként ilyen, nagyon kevesen szeretnek ezzel villogni. Magyarországon még nem alakult ki ennek a kultúrája. Nyugaton magasabb szinten van a társadalmi felelősségvállalás.
– N. Nagy Sándor, Szilágyi Szabolcs –
