Mennyei látogató címmel fogalmazta meg adventi prédikációját dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
Kedves Testvéreim!
Lukács evangélista a Mennyei Látogatóra irányítja a figyelmünket: Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. (Lk 1,78b-79)
Zakariás pap énekének Jézus-életrajza utolérhetetlenül rövid és felülmúlhatatlanul kifejező: a tömörítés csodája. Jézus megszületett, mert találkozni akart velünk; élt, hogy világosságot közöljön; feláldozta magát, hogy kibékítsen bennünket Istennel és egymással.
Csoda az, hogy Jézus Krisztus meglátogat minket, mert semmi vonzót nem tudunk felmutatni, ami Őt, a magas rangú látogatót csalogathatná. Nem dicsekedhetünk megingathatatlan hittel, megsokszorozott tálentumokkal. Nem tudunk felmutatni teljes körű ismereteket, érvényesülő igazságosságot, híjával vagyunk az őszinte szavaknak, a kifogyhatatlan szeretetnek, a kikezdhetetlen békességnek.
Csoda, hogy Jézust vonzzák ezek a helyzetek. Bizony, csak az Ő számára hívogató tények ezek. A mindenkori ember helyzete provokálja az Isten Fiát, látogatásra ösztönzi Őt, aki nem is nyugszik addig, amíg a találkozás létre nem jön. Minden torlaszt, akadályt, feltartóztató erőt áttörve, képes még az egeket is meghajlítani, hogy testközelbe jöjjön és megkeresse, megtartsa, ami elveszett. Mélység és magasság megváltó találkozásának csodájáról énekelt Zakariás pap, Keresztelő János apja.
Jézus Krisztus eljövetelének pillanata az az érintkezési pont, amelyen keresztül találkozhat a kiáltó sorsú ember és a naptámadat magassága. Ez az a pont, amelynek segítségével Isten mindent kimozdít a helyéből és mindent újjá tesz. A holtponton állókat átlendíti és útnak indítja, a mélyponton lévőknek ünnepet szerez.
Isten dicsőséges világának törvényszerűségei, ajándékai lekívánkoznak a földre, hogy ne legyen többé lent és fent, ég és föld, magasság és mélység, fény és sötét, nyomor és gazdagság, hogy felemelkedjen az élet értéke. Ezért lett a magas rangú látogatóból kedves vendég, az előkelő idegenből betlehemi gyermek.
Csoda a leleplező fényesség. Ez a fényesség a másik jézusi vonás. Mellette derül ki igazán, hogy mennyire van sötétség és mennyire van siralomvölgy. De szívesen átfestjük, szépítjük, komfortosítjuk, megszokjuk sötétségünket és beletörődünk siralomvölgyeinkbe is. Siralmas világunkban sokszor önmagunk reklámfényei akarunk lenni, mi akarunk fényeskedni. Mint keresztyének, vagy mint félig-meddig az emberségesség elkötelezettjei, számtalanszor megbuktunk már a jó akarásában, és annyiszor maradt alul a jó ügy a mi belső sötétségünk miatt. Mint ilyen vesztesekhez szól az Ige: az igazi világosság jött el, aki a Világ Világossága.
A ránk sugárzó adventi fény bebocsátásra vár: aki beengedi magába a Krisztus fényét, az fel tudja ismerni a hamis fényeket! Az különbséget tud tenni jó és rossz, hasznos és káros, hazugság és igazság között. Akik fel tudják adni a saját dicsőségük halvány fényét, akik lemondanak erről, azokat tudja igazán világításra használni Jézus, azoknak kölcsönadja a saját világosságát és rájuk ruházza azt, és így szólítja őket: „Ti vagytok a világ világossága”. Akiben ez a csere megtörténik, az megszűnik öncélú fény lenni. Abból tovább árad az, amit ő is kapott.
Adventben sok településen felgyúlnak az adventi fények. Kívánom, hogy érjen el hozzánk is, és erősödjön meg bennünk is a Krisztus világossága, mert: „Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Ámen.
Dr. Fekete Károly püspök
