Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület október utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta mindazokat a debreceni felebarátainkat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.
Az egyesület közleménye.
Már jóval egy órával a kezdés előtt legalább nyolcvanan álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A hó vége bizony sok kisnyugdíjas, többgyermekes család számára okoz megoldhatatlan nehézséget. Mos,t amikor az élelmiszerek ára a csillagos egekbe szökik, bizony a kevéske pénzből nehéz feladat számukra, hogy a hónap utolsó napjaiban meleg ételt tegyenek az asztalra. Van, amikor még kenyérre sem igen futja.
A Morzsaparti végére közel 200 nehéz élethelyzetű embertársunkat vendégeltük meg. A legvégén még repetát is adtunk.
Ebben az évben most voltak a legtöbben. Látszik, hogy sok családot roppantott meg a válság, a rezsiemelés, az óriási infláció. Tartunk attól, hogy a tél közeledtével egyre többen lesznek. Ma is sok új arccal találkoztunk. Voltak, akik többször is körbejárták a teret, mire lett annyi “bátorságuk”, hogy sorszámért jöjjenek. Sokan lehajtották a fejüket, látszott végső kétségbeesésükben álltak be a sorba. Mert az ember egy héten legalább egyszer legalább szeretne jóllakni. A szegény ember is vágyik törődésre, segítségre, szeretné, ha emberszámba venné őket is kormány, az önkormányzat.
Ma többségük számkivetettként, páriaként él saját hazájában. Az üres szólamoktól, a nemzeti konzultáció plakátjaitól senki sem tud jóllakni!
Hazánkban, így Debrecenben is mind többen élnek egyik napról, a másikra, a forintokat számolva. Számukra egyes termékek árának a maximalizálása nem segít, hisz’ eddig sem dőzsöltek. Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok lazaca. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. A zöldségekről, gyümölcsről álmodni sem mernek, számukra megfizethetetlenek. Éljünk ugye egészségesen? De miből?
Míg az ebédre vártak, mindenki tele volt panasszal. Félnek a holnaptól, nem tudják, hogyan és miből élnek meg a következő hónapokban. Többségük számára nagy talány a rezsinövelés, tartanak attól – és joggal-, hogy nem tudják majd fizetni a várhatóan jelentősen megemelkedő rezsit.
“Szegénységünk a Holdról is látható, de vajon Orbán Viktor a Karmelita kolostorból miért nem látja”- kérdezte egy idősebb házaspár. “Április 3-a előtt azt ígérték, megvédik a rezsit, erre most gyalázatos módon megemelik a gáz és a villany árát”
– egészítette ki a mellettük álló idősebb hölgy.
Úgy látszott. sokak véleményét fogalmazta meg igen indulatosan egy botjára támaszkodó férfi: “Nem azért állunk itt a sorban mert lusták vagyunk főzni, hanem üres a pénztárcánk. Fogalmam sincs mi lesz velünk télen, ha enni is akarunk, akkor lehet, hogy megfagyunk. Ha a megemelkedett rezsit fizetjük, akkor meg éhen halunk. Orbán Viktor akkor járna el tisztességesen, ha legalább a 100 ezer forint alatti nyugdíjakat minimum 50 százalékkal megemelné.
Nem vágyunk mi milliókra, de emberhez méltóan szeretnénk élni! Olyan nagy kérés ez kérem?” “Belénk az “urak” büntetlenül belénk rúghatnak, a mi életünk Orbán Viktor számára egy fabatkát sem ér! És még kereszténynek mondja magát.” – mondta nyomdafestéket nem bíró szavak kíséretében egy két bottal közlekedő hölgy.
A magunk szerény lehetőségei szerint igyekszünk segíteni. A 100 ezer forint alatti nyugdíjat kapóknak ételutalványt és tartósélelmiszer-csomagot sorsoltunk ki.
Két gyermek laptopot és asztali számítógépet kapott, s vitt haza fülig érő mosollyal. A kicsikről sem feledkeztünk meg, közülük ketten kerékpárt kaptak. De mindegyikőjüknek jutott valami ajándék: labda, könyv, vagy társasjáték.
Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Morzsaparti vendégei 2-3 napra elegendő élelemmel mehettek haza.
Az egyesület asszonyai főzték a finom főételt; köszönjük a Diti Pékségnek és a Lipóti Pékségnek a rendszeres segítségét. Hálásak vagyunk Évának a számítógépért és a laptopért. Icukának köszönjük a kerékpárokat, Csabának és Aliznak a Túró Rudikat. A csokikat Enikő és Rebeka hozta, a pogácsát a FreeFrom Hungary Kft.-től kaptunk. A Blaháné Étterem ételjegyet ajánlott fel, hálásak vagyunk érte. Köszönjük az IIyés Marci Alapítvány önzetlen segítségét. Köszönjük Áginak, Gergelynek és Ákosnak, hogy támogatták az ételosztást. A főzésben és az osztásban is segített a magyar-bolgár barátság jegyében Nikolaj.
A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb november 19.-én hívja meg vendégségbe a cívisvárosban élő nehéz sorsú embereket.
Kérünk minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat.
Kéréseink:
>> Várjuk debreceni éttermek, pékségek, jelentkezését, akik partnereink lehetnének abban, hogy még gyakrabban rendezhessünk Morzsapartit a városban;
>>Várjuk a Morzsapartira a felajánlásokat, ételt, TARTÓS ÉLELMISZERT, gyümölcsöt, burgonyát, süteményt korlátlan mennyiségben;
>> Számítógépeket. laptopokat is örömmel várunk;
>> Önkéntes segítőket is jó szívvel fogadunk, akik úgy érzik, tenni akarnak valamit a szegényekért;
>> Pénzbeli adományokra is számítunk. Az egyesület számlaszáma: Egy Morzsányi Szeretet Egyesület; Erste Bank; Számlaszám: 11600006–00000000-93568971
Email-cím: morzsapartydebrecen@gmail.com.
Az ország nehéz helyzetben van, nagyon sokak már felélték az utolsó tartalékaikat, a szegények, még szegényebbek lettek. A kilátástalanság napról, napra nő, mind többen szorulnak a társadalom peremére, élnek a “láthatatlan” Magyarországon.
Hisszük, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében.
Mutassuk meg, hogy az emberi szeretetet és jóságot nem lehet legyőzni. Segítsünk abban, hogy egyre többen higgyenek abban, hogy azért mert szegények, ugyanolyan emberek, mint azok, akiknek az élet napos oldalán jutott hely. Fogjuk meg a segítséget kérő kezeket, örüljünk, hogy adhatunk.
Egy kis melegségre és emberségre minden felebarátunknak szüksége van.
Napjainkban különösen fontosnak gondoljuk XVI. Benedek pápa üzenetét:
“Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével”
– Lipcsei Andrea, az egyesület vezetője –
