Szűk helyen bezárva, érzelmileg sérült, szeretetéhes kisállatok várakoznak arra Debrecen határában, hogy végre gazdira leljenek. A közel két évtizede működő „Együtt az állatokért” Állatvédő Közhasznú Egyesület olyan kóborló, kidobott, sérült kutyáknak és macskáknak nyújt menedéket, akik sokkal jobb sorsra érdemesek. Nagy Petrával, a debreceni „Együtt az állatokért” Állatvédő Közhasznú Egyesület alelnökével beszélgettünk.
Mióta működik a menhely, és hogyan jött az ötlete?
A menhelyünk 2004-ben azért jött létre, mert Debrecenben igény volt a kóbor, bántalmazott és rossz körülmények között élő állatok elhelyezésére. Ez még egy önkéntes brigád toborzási folyamataként kezdődött el, akikből a későbbi elnökségi tagjaink lettek. Egy kertes ház hátsó udvarából nőttük ki magunkat erre a helyre, ahol 2014 óta vagyunk. Itt már európai normáknak megfelelően működő és korszerűsített helyen tudjuk tartani az állatokat. Öt kennelsor, mobilkennel, több szociális épület, a megyében egyedülálló cicaház és kifutóterület áll rendelkezésünkre.
Csak kutyákat és cicákat gondoztok a menhelyen? Hány állat talál itt menedéket?
A telepen és ideiglenes befogadóknál körülbelül 180 kutya és 60-70 cica van, de nem mondunk nemet semmilyen más állatra sem. Volt példa arra is, hogy rókát, malaccsaládot, sérült madarat és süncsaládot fogadtunk be, majd továbbítottuk a megfelelő helyre. Ilyenkor felvesszük az adott állatalapítvánnyal a kapcsolatot, és odaszállítjuk őket.
Örökbefogadható kutyák Debrecenben >>
Gazdira váró cicák Debrecenben >>
Hogyan kerülnek be az állatok?
Rengeteg formában kerülhetnek be. Többségében balesetet szenvedett állatokhoz hívnak minket, de rendőrségi segítséggel is kerülnek be olyanok, akiket el kell koboznunk, mert annyira rossz tartási körülmények között élnek. Van, akit a saját gazdája személyesen hoz be, azt színlelve, hogy nem az is az övé, de sajnos volt olyan is, hogy az erdőben fához kötve találtak egy kutyát, esélyt sem adva neki, hogy hamarabb rátalálhassunk. Ezt tartom a legnagyobb kegyetlenségnek. De rendszeresen kerülnek be hozzánk utcán, vagy út mentén szatyorban, dobozban lerakott állatok is. Ezekben az esetekben ha egészségesek, először ideiglenes befogadóknál próbáljuk elhelyezni őket, hogy helyet biztosítsunk nekik, mert a mi befogadó-képességünk is véges. De az élelmezést, az állatorvosi ellátást és mindenféle felszerelést mi állunk.
Ha valaki szeretné örökbefogadni valamelyik állatot, hogyan történhet meg, mi a menete?
Először egy jelentkezési lapot kell kitöltenie, amit online és papír formátumban is meg lehet találni. Kérjük benne az elérhetőségeket, és rákérdezünk arra is, hogy volt-e már tapasztalata korábban cicával vagy kutyával, és hogy milyen elképzelései vannak. Kölyökkutyát szeretne, vagy már kicsit öregebbet, családi házban, lakásban tartja majd, hiperaktív vagy inkább csendesebb legyen. Cicákat csak benti tartásra adunk örökbe, így biztosítva azt, hogy jó helyre kerülnek. A kitöltött jelentkezési lap után megkérjük, hogy látogasson ki a telephelyre az adott állathoz, hogy az a bizonyos „kémia” személyesen alakuljon ki közöttük.
Szorgalmazzuk, hogy ez a találkozó kettő, vagy inkább három alkalom legyen. Ezután történik meg egy előkontroll, amikor kimegyünk a családhoz, és átbeszéljük az állattartás szabályait. A döntés meghozatala után, csakis szerződés alapján adunk örökbe állatot, és ez a kölyök állatoknál ivartalanítási kötelezettséggel is jár. Mert a felnőttek már ivartalanítva és chipelve vannak, és veszettség elleni oltáson túl kombinált, és esetenként kennelköhögés elleni oltással is védjük az állatokat. Csak egészséges állatokat adunk örökbe. A legfontosabb pedig az, hogy alaposan gondolják át az örökbefogadást, mert mi olyan gazdikat keresünk, akik képesek felelősséget vállalni a meghozott döntésükért.
Van valamilyen nyomon követés arra, hogy a gazdik megtették a kötelezettségeiket?
Igen, van, mert elő- és utókontroll jogával is élhetünk, ez benne van a szerződésünkben is. Amikor nem jelentkezik a gazdi, akkor felkeressük, és átbeszéljük vele, hogy történt-e valami változás, vagy adódott-e bármilyen probléma. Ha nem jutunk közös nevezőre ezekben az esetekben az örökbefogadóval, akkor visszakerül a gondozásunkba az állat. Működik egy Facebook-csoportunk is, ahol beszélgethetnek egymással az újdonsült gazdik, és megoszthatják azt is, hogy hogyan alakul az örökbefogadott kisállatuk sorsa.
Mennyi idő telik el a befogadás és az örökbeadás között?
Minden bekerülő állatról nyilvántartást vezetünk, hogy mikor kerülnek be, és mikor találnak gazdára. Van, aki pár hetet tölt itt, és olyan szerencsés, hogy be is fogadják hamar, de akár hónapok, évek is eltelhetnek addig, amíg örökbefogadják őket.
Van arra lehetőség, hogy valakiből segítő váljon?
Mivel kevesen vagyunk, így mindenféle segítségre szükségünk van, és szeretettel várjuk az aktivistákat. Vannak gondozóink és önkénteseink is, így körülbelül tizenöt főre tehető a létszámunk. Munkacsoportokra oszlunk, mert van, aki csak a rendezvényekre tud eljönni, míg mások a pályázatok megírásában, a honlap szerkesztésben tudnak segíteni, továbbá hétvégi kutyasétáltatók is vesznek le terhet a vállunkról.
Hogyan lehet az alapítványt támogatni?
A legfontosabb támogatásnak azt tartom, hogy beszéljenek rólunk, legyünk a köztudatban, hogy többen megismerjenek minket. Tudják azt, hogy van nálunk lehetőség kutyasétáltatásra és az állatok szocializációjában való segítségre. Anyagi segítséget utalás formájábban juttathatnak el hozzánk. Nagy szükségünk van erre, hiszen több állatorvosi rendelőbe is járunk, ami havi szinten közel másfél millió forint számlát jelent. Örökbefogadással is lehet segíteni, aminek az összegét a következő állatra tudjuk fordítani. Mert bizony vannak olyan lakóink, akik éveket is eltöltenek bent, és ez nagyon nagy költségekkel jár. Ideiglenes befogadással, tárgyi adománnyal, alommal, tisztítószerrel, tűzifával, szalmával is támogathatnak bennünket. Mindennek hasznát tudjuk venni.
Mit üzennél azoknak, akik állatot tartanak, és azoknak, akik szeretnének befogadni?
Oltsák be a kutyákat, ivartalanítsanak, és ha meg akarnak válni tőlük, akkor ne dobják ki az utcára őket. Legyen jelen az emberek életében az egyéni felelősségvállalás. Jöjjenek ki hozzánk, ismerkedjenek és barátkozzanak az állatokkal. Én 13 éves voltam, amikor kilenc éve segítőként eljöttem a menhelyre. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan tudok ennyi éven át kijönni, és nem sírni mindennap, ha ennyi szomorú sorsú állatot látok. Erre a válaszom az, hogyha mi segítők nem jövünk ki, akkor helyettünk senki más nem fogja megtenni. Sokan nem tudják, hogy egy kutya életében a nap fénypontja az lesz, amikor kijöhet a kennelből sétálni. Amikor elkezdtem önkénteskedni, azt hittem, hogy én fogok majd segíteni, de menhely segített nekem. Fejlődött a személyiségem, és annyi mindent tanított nekem, amiért csakis hálás lehetek. Az állattartás, gondozás és az ő szeretetük csakis pozitív irányban változtat egy ember személyiségén.
– Rontó Judyt –
