A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élőket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel várták a rászorulókat. A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégek, töltött káposzta volt.
Ez a debreceni ételosztás kicsit más volt, mint az előzőek. Rövid beszéddel, egyperces csenddel, lehajtott fejjel emlékeztünk meg a napokban elhunyt barátunkról, ételosztó társunkról, Varga Ferencnéről, akit mindenki “ételosztó” Katikaként ismert. A megemlékezésen ott voltak Katika hozzátartozói, a gyászoló család tagjai is.
Katika távozása hatalmas veszteség családjának és közösségünknek is. Személyében egy olyan ember hagyott itt bennünket, aki egész életében a szegényeket, elesetteket segítette. Nyugdíjazásáig szociális területen dolgozott, ő volt az, akire mindig számíthattak azok, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.
Több mint egy évtizede a civil szervezetünk tagjaként, minden hónap utolsó vasárnapján ételt osztott a debreceni rászorulóknak.Ha esett, ha fújt, mindig tette, amit szíve, hite, meggyőződése, igaz embersége diktált. Mindenkihez volt egy kedves szava, tudta, jobb adni, mint kapni. Nyugdíjba vonulása után még több karitatív munkát vállalt, mert hitt a szeretet, a jóság erejében.
Tavaly november végén még ott állt a Petőfi téren, és ahogy szokta, osztotta az ételt, a hosszú sorban állóknak. Legrosszabb álmunkban sem gondoltuk, hogy két múlva már nem lehet többé köztünk.
A tavaly karácsonyi ételosztáson betegsége miatt már nem lehetett velünk. De mindannyian hittük, hogy győzedelmeskedik a vírus felett, és pár hónap múlva újra vele lehetünk.
A sors sajnos nem így akarta. Katika örökre lehunyta a szemét. Mi, akik maradtunk, csak döbbenten nézünk magunk elé. Egy nagy ürességet, pótolhatatlan veszteséget érzünk, megtörtént az elképzelhetetlen.
Ha van ott fenn egy ország, akkor Katika biztosan ételt fog osztani a szegényeknek, és küldi nekünk is az erőt, hogy nem szabad feladni. Mi, akik barátai voltunk fájó szívvel folytatjuk tovább.
Az emléke előtti főhajtás után a családja is ott maradt, és segített az ételosztásban, átvéve ezzel mintegy Katika örökségét. Megható volt látni, ahogy könnyes szemmel, igazi emberséggel segítettek abban, hogy a sorban állók ételt kapjanak.
Az ételosztás végére mind a 150 adag étel gazdára talált, repetát sajnos nem tudtunk adni.
Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak.
Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Legközelebb február 27-én várjuk a rossz anyagi körülmények között élő debreceni embertársainkat.
Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. Szeretnénk, ha többen is mellénk állnának, akár kétkezi munkát végezni a magyar társadalom legelesettebbjei érdekében.
Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban tartós élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát.
Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2022
– számolt be a vasárnapi ételosztásról Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője
