Ráharapott a csalira, és nem bánta meg.
Necces volt, hogy szombatra összejön a kormánypropaganda által előírt 4 millió beoltott, ezért Orbán Viktor bevetette a varázsfegyvert: egynapos Pfizer-akciót hirdetett. A trükk bevált, a kínai és orosz vakcinára nem vevő, fideszes berkekben egyszerűen “oltásellenesnek” titulált honfitársaink is megindultak az oltópontok felé.
Így tett olvasónk, Peti is, aki sajátos stílusban emlékezett meg élete fordulópontjáról.
Reggel, amint jött a hír, riadóztattam az ismerősöket hogy “hí” a haza, most vagy soha. Miközben a gyereket vittem bölcsibe, már a kocsiban is folyamatosan az EESZT-t frissítgettem, hogy majd jó mintapolgárként regisztrálok e nemes nyugati oltóanyagra.
Természetesen nem sikerült, már le is mondtam róla (mint megírtuk, a regisztrációs oldal lehalt, ami az informatikai zsenikből álló operatív törzs szerint “felelőtlen emberek támadása” miatt történt – a szerk.)
“Inkább ezt, mint a kínai löttyöt” – Debrecenben is népszerű a Pfizer vakcinája
Dél körül viszont meglepetésemre értesítettek, hogy mehetek az oltásért, de a munkából már nem tudtam elszabadulni. Majd mire a munka már engedte volna, mennem kellett a gyerkőcért. Ráadásul a szülői értekezletet is a Nemzethy Pfizer Napra kellett tenni, ugye, így ott már elengedtem az egészet.
De mégsem hagyott nyugodni, hogy így hoppon maradtam, és támadt egy gondolatom: bátraké a szerencse. Erre vártam mióta, és rám aztán tukmálhatja a kormány az orosz és a kínai cuccot, én biza nem élek velük. Talán épp ezzel vették el a kedvemet, hogy lépten-nyomon bizonygatják eme keleti anyagok vélt vagy valós kiválóságát. Miért kell ezzel is megosztani az embereket? Hadd döntse el mindenki, mit adat be magának.
Gondolat gondolatot követett, és ahogy feleségem hazajött a szülőiről, és átadtam a gyerekeket, boldogan konstatáltam hogy 7-ig van oltás az OTI ban. Gyorsan autóba, és kilövés. Menet közben újra és újra lejátszódtak a fejemben a hírportálokon látott képsorok a napról: kilométeres sorok, tülekedés, éhezők viadala…
Egy-két közlekedési szabályt is talán áthágva gyorsan meg is érkeztem az OTI-hoz, ahol kábé 40 ember várakozott. Ránézek az órámra: 17:50… Huh, na, talán… Udvarias katona (tényleg) tájékoztat a teendőkről.
SMS-t mutatom, van regisztráció
Mai? – kérdi.
Mondom, nem.
Rendben, maival nem lehet jönni.
(Gondoltam, mivel nem is lehetett regisztrálni.)
Kitöltöm a nyilatkozatot (ami amúgy egy kérdéssor volt, és sehol nem írták, hogy enyém a teljes felelősség), majd sorban állás. 2. emelet, kék szektor. Várakozás, izgalom. Szólítanak, bemegyek. Napszaknak megfelelően köszönünk egymásnak. Oda lepakolhat, ide pedig foglaljon helyet – irányít a kedves ápolónő.
Kérdés az általános állapotomról, esetleges allergiákról. Látom az isteni nedűt kikészítve, fecskendőbe felszívva. Ez már a megváltás, a nagybetűs Nyugat! Már bennem a tű, amikor eszembe jut rákérdezni: “akkor ez Pfizer?” Fáradt mosollyal és bólogatással jelzi az ápolónő: igen.
Köszönöm.
Köszönik.
Kitartást kívánok, látom, jólesik nekik.
Kijövök – azért várjak 10 percet, ha minden oké, mehetek haza.
Hazavezetek, picit szédülök – ez már a mellékhatás? Vagy csak placebo? Ki tudja. A lényeg, hogy túl vagyok rajta. Másnap reggel tolerálható kar- és izomfájdalom, fáradtság.
Nagyon nem mellesleg pedig mind a katonáknak és az egészségügyi dolgozóknak óriási tisztelet azért, hogy egy ilyen pénteki napon, amikor “valaki” megfog egy marékkal abból a bizonyosból és beledobja a ventillátorba, szóval akkor is kedvesen, türelmesen, mosolyogva várják a kétségbeesett, rettegő és fáradt embereket.
Számomra kellemes csalódás volt ez az agyonszapult egészségüggyel kapcsolatban. Szeretném itt is felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a vírus valós, sokak számára életveszélyt is jelenthet. Oltassátok be magatokat, emberek!
