A debreceni polgárokhoz fordult 34 hazai tudós a természettudományi múzeum költözésének ügyében

Már véglegesnek tekinthető az a kormányzati döntés, mely szerint a Magyar Természettudományi Múzeum sokmilliós gyűjteménye Debrecenbe költözik. A szakmabeliek jelentős része hevesen tiltakozott ez ellen, mert úgy vélik, helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek a költöztetés során.

Palkovics László miniszter a Debrecen 2030 nevű fejlesztési koncepcióról szóló tájékoztatón arról beszélt, hogy:

Az hogy Magyarországon minden Budapesten legyen, sehol nincs megírva. Debrecen Magyarország második legnagyobb városa, és azt gondolom, hogy egy természettudományi múzeum kedvéért többen le fognak ide jönni. Az, hogy sérülhetnek az ott található tárgyak? Ne sérüljenek, erre vannak technológiák, hogy hozzuk le.

Az Index vette észre, hogy 34 magyarországi tudós Debrecen természettudósainak és polgárainak írt levelet ez ügyben.

Azt írják, a múzeum Debrecenbe költöztetésének tervét “rendkívül sokan ellenzik szakmai és nem szakmai körökben egyaránt”, és már minden lehetséges fórumon felhívták a kormány figyelmét arra, hogy a terv szembemegy a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf írásban, latin nyelven lefektetett szándékával, és nem veszi figyelembe többek között azt, hogy

évtizedek alatt kialakult szakértelem vész el véglegesen az eredeti helyről 200 km-re költözés miatt,
a munkájukat elveszítő specialista muzeológusok nem pótolhatók egyik évről a másikra, de még évtizedek alatt sem,
nemzetközi tapasztalatok szerint egy ilyen költözés elkerülhetetlen és pótolhatatlan károkat (törés, megsemmisülés, elkallódás) okoz a sokmillió tételből álló gyűjteményben,
lehetetlenné válik az, hogy iskolai csoportok könnyen elérjék a kiállításokat az ország bármely részéből,
mekkora tradíció, a hosszú, sikeres múlt áll a múzeum mögött.

Azt szeretnék, ha a debreceni tudományos, kutatói közösség és a város lakossága is hallatná hangját a kérdéskörrel kapcsolatban, mert mostanáig néhány elszigetelt esettől eltekintve ilyen nem történt. A következő kérdéseket fogalmazták meg a levélben:

Tényleg valódi fejlődés és fejlesztés-e az, ami a közvélemény mellőzésével, egy pótolhatatlan nemzeti kincs épségének kockáztatásával, az ország érdekeinek sérelmére történik?
Valóban Önök is úgy látják, hogy az MTM-et gyökereitől és működési környezetétől elszakítva, erőszakkal és nagyon jelentős (továbbá felesleges) költségráfordítással egy másik városba kellene áttelepíteni?
Összhangban lenne-e ez a lépés a város polgárainak közismerten haladó gondolkodásával?
Tényleg büszke lenne minden helybéli az elorozott múzeum megnyitóján, bármilyen modern is lesz majd az új épület?
Okozhat-e egészséges lokálpatriotizmus akkora jóvátehetetlen károkat, amelyek most megjósolhatók?
Indokolja-e mindezt az egyébként téves sőt, teljesen hamis felfogás, miszerint „a fővárosiak lenézik a vidékieket”?
Tájékozódott-e minden illetékes fél arról, hogy egy ilyen tudományos központként működő intézet feladata nemcsak turistacsalogató kiállítások rendezése, hanem a bemutatott anyag sokszázszorosát kitevő gyűjtemények szakszerű tárolása, és tudományos igényű feldolgozása is egyben?
Miért nem elfogadható az az alternatív fejlesztési koncepció, hogy Debrecenben is legyen egy múzeumi egység, kiállítással és újonnan alapított gyűjteményi részleggel, melynek szakmai hátterét a város egyeteme biztosan szolgáltatni tudná?

A levél szerint azért is lenne jó, ha a vitában megjelennének határozottan a debreceni hangok is, mert akkor talán a döntéshozók felülvizsgálnák a döntésüket, ha kiderülne:

egy kétszáz éves múlttal rendelkező intézmény átvételét, egy teljesen új, hozzáértő, lelkes és képzett muzeológusi gárda kialakítását nemhogy Debrecen, hanem a világ egyetlen egyetemi városa sem lenne képes még évtizedek alatt sem megoldani.

A levél aláírói: