Közadakozást is indít, csak végre történjen már valami…
Az elmúlt két évben többször fordultam a nyilvánossághoz. Minden alkalommal írtam a Jánosi utcai út minősíthetetlen állapotáról, illetve arról, hogy a Jánosi utcai óvoda és általános iskola gyermekei, szülők, hozzátartozók a tanév alatt állandó életveszélynek vannak kitéve, mivel nincs az utcán gyalogátkelő. Írtam a 30 km-es sebességet be nem tartó autókról, a Jánosi utca forgalmáról is.
Mindaz, amit az elmúlt időszakban tettem, írtam, jeleztem, falra hányt borsó volt. Semmi sem változott. Szeretnék korábbi írásaimból idézni:
“Valószínűleg a debreceni városvezetők gyermekei nem a Jánosi utcai iskolába, óvodába járnak, hisz’ akkor maguk is szembesülnének a napi életveszéllyel. Eddig még szerencsére nem történt tragédia, de ez nem lehet magyarázat arra a felelőtlenségre, hogy egy ilyen forgalmas környéken az önkormányzat nem gondoskodott a biztonságos közlekedés elemi feltételeiről.
Szeptember 3-ig, a tanév kezdetéig már rövid az idő. De talán még ennyi időnek is elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a tanintézetek környékén a mostani áldatlan állapotot az illetékesek megszüntessék, spórolják ki a város költségvetéséből a szükséges összeget. Valószínűleg nem vágja földhöz a várost egy lámpás gyalogátkelő létesítése.”
/2018. augusztus/
“Szeptemberig, a tanév kezdetéig még két és fél hónap van. Talán ennyi időnek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a tanintézetek környékén a mostani áldatlan állapotot az illetékesek megszüntessék, spórolják ki a város költségvetéséből a szükséges összeget. Valószínűleg nem vágja földhöz a várost egy lámpás gyalogátkelő létesítése. De ha gond, akkor hirdessen a polgármester úr közadakozást, magam 5 ezer forintot helyből felajánlok az unokám biztonságáért.”
/2019. június 18/
“A Debreceni város út felújítási listáján nem láttam sajnos a Jánosi utcát, amely életveszélyes. Aki járt már az utcában tudja, hogy a reggeli órákban és délután négy és öt óra között szinte nem lehet közlekedni. Az utca keskeny, ennek ellenére kétsávos, rengetegen használják menekülőútnak is. Gyakori, hogy az autósor az utca végén áll. Ráadásul az út minősége enyhén szólva is hagy kívánnivalót maga után. A pár évvel ezelőtti felújítást igen nagyvonalúan és anyagtakarékosan végezhették el. Valószínűleg ennek “köszönhető”,
hogy az út szélén, egyes helyeken tekintélyes mélyedések voltak találhatók. Pár héttel ezelőtt a lyukakat murvával és építési törmelékkel, igen “szakszerűen” feltöltötték, adtak annak a bizonyosnak egy újabb pofont. …. A „kiváló” minőségű útjavítás már megtette a hatását, a lyukak, mélyedések az út szélén már büszkén hirdetik, Debrecen már szinte világváros…..
Vajon a Jánosi utca felújításnak mondott elcseszett útjavítását melyik csókos cég végezte? Persze aki átvette a “munkát” és aki kifizette az is megéri a pénzét. Kizárt, hogy látták, mit hagytak jóvá. Vajon meddig toldozzák–foltozzák még a semmit, talán arra várnak, míg súlyos baleset történik a keskeny, gödrös út, és száguldó autók miatt. Muszáj ezt megvárni?”
/ 2019. július 19/
Időközben július 4-én levelet írtam a megyei jogú város szociális-, és oktatási területért felelős alpolgármesterének, kértem, hogy közügyben fogadjon. Az alpolgármester úr referense július 10-én keresett email-ben, majd telefonon személyesen is beszéltünk. Elmondtam, hogy sok egyéb mellett a gyalogátkelő ügyében is szeretném a segítségét kérni.
Azóta eltelt három hét, időpont sehol, hivatalos válasz a levelemre nem érkezett. Ezért július 31-én ismét levélben fordultam az alpolgármester úrhoz. Egy részlet a levélből:
“Csak az tudom feltételezni, hogy valahogyan elkallódott a kérésem, így nem kerültem be a naptárába.
Korábbi levelemben írtakkal nem fárasztom Önt. Szerintem a leírtak és a referensének elmondottak egyértelműek voltak, s kiderült, hogy nem személyes ügyben szeretném az idejét rabolni.
Csak ismételni tudom magam, mikor kérem, szíveskedjék hivatali szobájában fogadni. De tisztelettel felajánlom –ha ideje engedi-, hogy a találkozóra a Csapókerti közösségi házban kerüljön sor, hiszen a kéréseim egy része ehhez a térséghez kapcsolódik.”
Itt tartunk most, a tanév kezdete előtt éppen egy hónappal. Hogy egy picinykét lendítsek az ügyön, ezért szerdán létrehoztam a közösségi oldalon a ” Gyalogátkelőt a tanév kezdetére a Jánosi utcai iskola elé! ” csoportot.
Megpróbálom a szülők segítségével ösztökélni a cselekvésre az önkormányzat vezetését. Hétfőn pedig számlát nyitok azért, közadakozásból összegyűjtsük -ha a városnak nincs egy kis aprója erre – a gyalogátkelő felfestésének és a veszélyt jelző villogó lámpa felállításának a költségeit. Az ígért 5 ezer forintot magam is befizetem.
A környék minden lakójának, a szülők, nagyszülők segítségét kérem, fogjunk össze. Érjük el közösen, az idei tanév kezdetén már ne kelljen féltenünk szeretteinket azért, hogy egy száguldó autó elüti a zebra nélküli “átkelőn”.
Bízom abban, hogy az önkormányzat vezetése lépni fog, és a következő egy hónap elegendő lesz arra, hogy a kért gyalogátkelő és a villogó lámpa elkészüljön. Amennyiben így lesz, a közadakozásból összegyűlt pénzt, az iskola alapítványa részére ajánljuk fel.
Szöveg és fotó: Dr. Budácsik Lajos
