Olvasónk írja: Fittyet hánynak a tiltó táblára a Békás-tónál

Helyi hírek

Miért etetik az állatokat néhány méterre a tiltó táblától? Miért nem tudják egyesek betartani a szabályokat?

Hirdessen nálunk! Megéri!

Nap mint nap a Nagyerdő gyönyörűen felújított és rendbe tett ékkövénél, a Békás-tónál járok el, és egyre gyakrabban tapasztalom szomorúan, hogy egyes debreceniek, vagy a cívisvárosba vetődő idegenek etetik a tó állatait. Elsősorban a halakat és a madarakat, meg persze jut az “eleségből” (többnyire a számukra semennyire sem tápláló kenyérből) minden más élőlénynek is.

Az egy dolog, hogy az ember tájékozatlan, és urambocsá’ nincs tisztában azzal, hogy mekkora kárt okozhat ezzel, de amikor egy direkt ezért kihelyezett tiltó táblára is fittyet hánynak, arra szerintem nincs mentség.

Hogy miért káros a vízi élőlények etetése, arra a Magyar Madártani Egyesület figyelmeztet rendszeresen, de úgy látszik (valószínűleg más városokhoz hasonlóan) Debrecenben mindez csak falra hányt borsó.

Az egyesület hosszú cikkben sorolja az ellenérveket, ez a lényege:

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük nem hasznos, mert:

  • a növényevő vízimadarak (récék, “kacsák”, ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyébb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan);
  • éppen ezért az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje (hónapok, évek óta) fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen “táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van (“angyalszárny-betegség”);
  • az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata (még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történik!) kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  • növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  • önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
  • elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  • szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (“elmocsarasodás”);
  • növeli a fajok közötti hibridizációt;
  • helyi patkányinváziót generál;
  • rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
  • a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.

Tisztelettel: egy olvasójuk