A Legénylakás Podcast egy baráti ötletelésből létrejött beszélgetős műsor. Gombos Tiborral, Sólyom Lászlóval és Tóth Imrével az élet nyomoráról és más finomságokról beszélgettünk. Kitárgyaltuk azokat a témákat, eseményeket, jelenségeket, amiket értenek, és a vendégek segítségével azokat is, amiket nem.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a podcast készítéssel?
Sólyom László: Én abból a közegből jöttem, ami a legközelebb áll a podcast stílusához. Jó pár éve működtetünk édesapámmal egy barkácsolással foglalkozó Youtube-csatornát, (Green Cottage DIY) ahol kezdőknek segítünk tanácsokkal.
Gombos Tibor: A Legénylakás Podcast egy sörözős, baráti beszélgetés alatt született meg, amikor ötleteltünk, tervezgettünk, és kitaláltuk, hogy jó lenne egy ilyen műsort készítünk.
Tóth Imre: Már nagyon régóta ismerjük egymást a srácokkal, és tudtuk, hogy ki, mivel foglalkozik. Lacinak megvan a Youtube-os tapasztalata, Tibinek a rádiós, tv-s múltja, én pedig weblapkészítéssel, online marketinggel, videózással és fotózással foglalkozom. Megszületett az a koncepció, hogy ha már megvan a technikánk is hozzá, nem lesz probléma elkezdeni ezt az egészet. Elég hamar összeraktuk az intrónkat, aztán elindult a műsor, majd az első adás is 2020.11.09-én.
Miért lett Legénylakás a műsor neve?
Sólyom László: Tibinek volt egy ilyen ötlete még az Alföld tv-ben, ami nem valósult meg, de a név hangzatos volt, tetszett is nekünk. Így lett ez a műsor neve.
Gondoltatok arra, hogy keveseb nő hallgatja majd, mert azt gondolják, hogy csak pasis témákról van szó?
Sólyom László: Mivel férfiak készítik ezt a műsort, nagyon másnak nem is tudjuk pozicionálni, mint férfiaknak szóló tartalomnak. Viszont a vendégekkel és olyan emberek meghívásával, akik tudják képviselni a női oldalt, át tudunk evezni a másik oldalra is. Mert vannak olyan témák, mint például a párkapcsolat, aminek egy részét férfiként értjük mi, de meghallgatjuk a másik oldal képviselőit is, hogy ne csak pasiknak szóljon ez a dolog.
Tóth Imre: Aki egy kicsit is kíváncsi lesz ránk, az hallgatni fogja.
Mi alapján hívjátok meg vendégeket?
Sólyom László: Megpróbáljuk elosztani a feladatokat. Imo nagyrészt a technikai, Tibi inkább a szociális, a vendégekkel való kapcsolattartásért felelős, én pedig kitalálom, hogy milyen kérdéseket tegyünk fel, és merre vigyük a beszélgetést. Az első vendégünknek volt egy podcastje, ő amiatt került be a műsorba. De mindig az adott emberhez közelálló témát választjuk meg.
Tóth Imre: Már az elején úgy képzeltük el, hogy dobjuk össze, amink van, azaz, hogy ki mit csinál a saját életében, és abból gyúrjunk valami dolgot. Elkezdtünk az ismerőseinken gondolkodni, és mivel Tibi elég nagy kapcsolati tőkével rendelkezik, így adott volt, hogy abból válogassunk ki azt a harmadik embert, aki majd a vendégünk lesz.
Gombos Tibor: Így lett például pszichológus és pap is a vendégünk. Aztán kialakult az a rendszer, hogy aki először vendég volt nálunk, az visszajött másodjára is, de akkor már bekapcsolódva hozzánk, mint harmadik műsorvezető.
Baráti beszélgetésből műsor. Lehet ezzel pénzt keresni? Motivál titeket, hogy akár bevételi forrás is lehet a podcast?
Gombos Tibor: Nem ez volt az elsődleges motivációnk, és nem is ezért indult el, hogy ebből éljünk meg, csak az járt a fejünkben, hogy csináljuk meg a műsort. Természetesen ha egy idő után megjelennek benne termékelhelyezések, vagy bármilyen reklámajánlatok, nem fogunk elzárkózni előle. Mi is keressük azokat a lehetőségeket, amiből vissza tudunk forgatni a technikába, saját magunk reklámozásába, hogy még több embert érjük el általuk.
Sólyom László: Álszent dolog lenne azt mondani, hogy nem gondol rá az ember, hogy ebből pénzt lehet keresni. Tény, hogy előbb-utóbb kell is, mert lehetetlen anélkül fenntartani. Aki azt gondolja, hogy neki lehet úgy vágni valaminek – főleg az interneten – hogy csak úgy csinálja az ember, mert baromi jól érzi magát benne, az csak egy kis ideig fog működni. Fejlődni kell. és új irányba menni, mert eljön az a pillanat, amikor saját forrásból ezt nem lehet fedezni. Viszont nem az a fő motiváció, hogy mindenáron pénzt keressünk vele, de ha ebből bármilyen profitot is termelünk majd, azt elsődlegesen a csatornára fogjuk fordítani. Eddig is számtalan más dolog származott már belőle. Helyet kaptunk a Campus Rádióban, ami számunkra igen nagy dolog.
Tóth Imre: Valljuk be őszintén, hogy mindenkit a pénz mozgat, emellett nem nagyon lehet elmenni.De nem ez a sztori, hogy kirakjuk a kirakatba, hogy nekünk ebből legyen megrendelésünk. És ha jön a bevétel, nem az a cél, hogy szétosszuk egyből, hanem az, hogy abból hogyan tudjuk értékesebbé tenni a munkánkat.
Mitől függ szerintetek a látogatottság a videómegosztókon?
Tóth Imre: A Youtube-bal indultunk el, de az nem nagyon hozott feliratkozókat. Tudtuk, hogy a legnagyobb feladatunk az online megjelenés felépítése lesz, hogy sokkal dinamikusabb legyen. Figyelünk a srácok hangjára, a kommunikációjukra, a témákra. Tisztában vagyunk vele, hogy sok mindenben kell még fejlődnünk, de jó az irány, amin haladunk.
Sólyom László: Egy idő után váltottunk a Videára, ahol előrébb tettek minket, de ott nem láttunk folyamatos növekedést, és visszamentünk a Youtube-ra. Nagyon sok tényező befolyásolja a látogatottságot, és sajnos a világ nem feltétlen arra megy, hogy mindenféle olyan kultúrát helyezzen előtérbe, aminek haszna van. Inkább olyan antikulturális világban vagyunk jelenleg.
Miben tudtok fejlődni?
Gombos Tibor: Gyakorlatilag mindenben. A technika az, amiben a legkevesebbet kell fejlődnünk. Sokkal inkább magunkban, hogy hogyan szólalunk meg, vagy engedjük-e beszélni a másikat. Személy szerint nekem az önkontrollban kell a legtöbbet fejlődnöm
Ki szoktátok beszélni a műsorok után, hogy milyenek voltatok?
Sólyom László: Az elején voltak ilyen beszélgetések, de most már érezzük, hogy mi volt j,ó és mi az, ami annyira nem. Inkább már csak saját csiszolgatásaink vannak. Van hová fejlődünk, és a legjobb út jelenleg az, hogyha magunkon próbálunk javítani.
Gombos Tibor: Szeretnénk elgondolkodtatni és szórakoztatni is egyben. Nem túl komolyan, de nem is trollkodva, megtalálva az arany középutat. Azt fogalmazódott meg bennünk, hogy ha valaki megnézi az egyik műsorunkat, utána kezdjen el beszélgetni, és indítson el egy témát, vigye tovább azt, ami hallott tőlünk. Én ezt szoktam átgondolni, egy-egy műsor után, hogy átadtam-e azt, amit akartam.
Nagy felelősség van abban, amit kibeszéltek egy-egy témával kapcsolatban. Kialakíthat ez egyfajta skatulyát rólatok?
Sólyom László: Az elején azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb jelentősége van annak, amit mondunk, de nem értékelem ennyire drámaian. Nyilván az ember nem mond és nem csinál olyat, ami nem jellemző rá. De egy-egy jól megválasztott ironikus megjegyzés nem tesz a sírba senkit sem. Aki érti, az érti, aki nem, az nem, és az úgyis meg fog sértődni, de emiatt nem fogom megtagadni saját magamat.
Miben más a Legénylakás a most futó podcastektől? Miért hallgassanak titeket?
Sólyom László: Sok podcast válaszokat akar adni, mi pedig kérdezni akarunk. Sokszor a legnagyobb baj az, hogy az emberek elfelejtenek beszélgetni, csak úgy elélnek egymás mellett. Ez egy olyan csatorna, ami felvet olyan kérdéseket, amiket otthon tovább ki lehet vesézni. Nagyon sok „megmondó ember” van, olyanok, akiknek van egy kamerájuk, felveszik magukat, és akik meghallgatják őket zokszó nélkül, elhiszik nekik, amiket mondanak. Az a fajta célkitűzés igaz ránk, hogy mi nem akarunk semmit sem megmondani, mert tudjuk, hogy van olyan emberekből elég. Mi felébresztünk valamilyen gondolatot, azt elindítjuk a műsorban, és hagyjuk, hogy otthon menjen tovább.
Tóth Imre: Azt a sugallatot kapjuk rengeteg podcasttől, hogy ezt így és így kell csinálni, de aki beszél, az csak a saját szemszögét mondja el. Mennyivel másabb az, ha a mi szemszögünket inkább kérdésként, vagy gondolatébresztőként tesszük fel! Ebben viszont nagyon fontos az, hogy ki és mennyire hiteles abban, amit csinál, és szakértő-e benne, avagy sem.
Gombos Tibor: Amit mi mondunk a podcastben, az még nem jelenti azt, hogy az úgy is van. Kifejezi azt, hogy mi hogyan gondolkodunk valamiről. Mindig elmondjuk, hogy mi nem értünk hozzá, csak beszélgeti szeretünk róla, de nyugodtan lehet velünk vitatkozni a műsor után.
Ez lenne az üzenete a podcastnek, hogy kezdjenek el beszélgetni az emberek?
Tóth Imre: Talán igen. Az átlagos emberi viselkedés egy probléma eseténaz, hogy először szitkozódnak, őrjöngenek, és nem a megoldásokat keresik arra, ami miatt kibuktak. Majd a kommunikáció is eltűnik közöttük.
Sólyom László: Teljesen mindegy, milyen problémáról, vagy témáról van szó, Magyarország sajátossága az, hogy például politikáról senki sem tud beszélni. Mi sem tesszük, pontosan emiatt. De lehetne erről normálisan is beszélni, csak az emberek mindenáron meg akarják győzni a másikat. Nem akarják elfogadni, hogy más valóságok is léteznek.
Gombos Tibor: Mi is másképpen látjuk a világot, de elfogadjuk, hogy vannak egymástól eltérő vélemények.
Ehhez kell egyfajta intelligencia is.
Sólyom László: Igen kell, és ha egy ilyen dühöngő ember csak öt perce elgondolkodik azon, hogy miről volt szó, már megérte, hogy meghallgatta a műsorunkat. Mi nem népnevelők szeretnénk lenni, és a világot sem akarjuk megváltani, csak beszélgetünk, és megmutatjuk, hogy ezt így is lehet. Akkor miért ne folytathatnák otthon azok is, akik néztek minket?
Miben lett másabb az életetek, a személyiségetek a podcast által?
Gombos Tibor: Adott egy másfajta látásmódot, hiszen ez nekünk nagyon eltérő Lacival. Ezáltal toleránsabb is lettem, bár azért még megesik néha, hogy kiakadok azon, ha valaki hülyeséget mond. De én csak beszélgetni akarok, mert azt nagyon szeretek, és ebben a műsorban mindig van rá lehetőségem.
Sólyom László: Magabiztosabb lettem, növelte az önbizalmamat, és változtam abban is, hogy jobban felismerem azt, amit meg tudok csinálni. Kielemzem a hibáimat, és könnyebben oldom meg a felmerülő problémákat.
Tóth Imre: Én a másik oldalon vagyok, mert nem kell beszélnem, kérdeznem, ezért nekem mást adott a podcast. Azokat az élményeket és pillanatokat, amiket átélünk együtt, mert azok mindent megérnek. És kaptam egy tükröt ahhoz, hogy mi az, amit meg kellene még csinálnom azért, hogy a műsor egyre jobb és jobb legyen.
– Rontó Judyt –
