Egy héttel azután, hogy életbe léptek az Egyesült Államok szankciói a Lukoil és a Rosznyeft ellen, továbbra sem tudni, pontosan milyen megállapodást kötött Orbán Viktor Washingtonban, amely állítólag Magyarországot mentesíti a korlátozások alól – írja az Mfor.hu.
A kormány rendszeresen hivatkozik a “szankciós mentességre“, de sem annak tartalma, sem időtartama, sem az erről szóló dokumentum nem ismert. Hiába kérdezték végig az érintett minisztériumokat, az amerikai nagykövetséget, az OFAC-ot és a Molt: senki nem adott egyértelmű információt.
Közben a kabinet kommunikációja is ellentmondásos. Orbán Viktor és Szijjártó Péter többször úgy fogalmaztak, hogy Magyarországot “kivették” a szankciók hatálya alól, ám Gulyás Gergely már csak annyit mondott: nincs akadálya az orosz importnak – de azt továbbra sem tisztázza, milyen jogalapon. A kormány eredetileg a vezetékek mentességéről beszélt, most viszont már magukról az energiacégekről szól a kommunikáció, holott a Barátság-vezeték eleve nem szerepelt a szankcionált tételek között.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az USA korábban más országoknak és projektelemeknek írásos, ideiglenes mentességet adott – például Paks 2 esetében –, így különösen szembetűnő, hogy most sem Budapest, sem Washington nem mutat be semmilyen dokumentumot. Eközben a Mol számára stratégiai jelentőségű, hogy az orosz olajból finomított termékeket zavartalanul exportálhassa, ami már a szlovák és szerb ellátást is befolyásolja.
A portál szerint három forgatókönyv tűnik reálisnak:
-
Létezik hivatalos mentesség, de azt a kormány titkolja.
-
A szankciók eleve nem vonatkoztak a magyar importra, és az egész “mentesség” csak politikai kommunikáció.
-
A Mol kiskaput használ, amely fölött az USA hallgatólagosan szemet huny – vagy még azt sem tudni, hogy tud-e róla.
Bármelyik verzió igaz, egy dolog közös: a kormány elzárja az információt, és nem hajlandó tisztázni, pontosan miben áll a magyar “mentesség”. Ez különösen súlyos annak fényében, hogy a kabinet saját állítása szerint Magyarország energiaellátása és a lakossági rezsidíjak nagyságrendje múlik ezen. Felmerül a kérdés: miközben stratégiai jelentőségű ügyekben érkeznek a nagy bejelentések szóbeli megállapodásokról, miért nincs semmi írás, transzparencia és elszámoltathatóság?





