Továbbra is jelentősek a területi eltérések a vásárlóerőben Magyarországon, az átlag feletti vásárlóerővel rendelkező települések elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatók, míg a szegényebbek Észak-Kelet-Magyarországon és Dél-Magyarországon – közölte a GKI Gazdaságkutató Zrt. szerdán.
A 2009-2016-os adatokat összevetve megállapítható, hogy ahol 2016-ban magas volt az egy főre jutó vásárlóerő, rendre ott volt a legnagyobb az emelkedés is, tehát a gazdagabb települések előnye tovább nőtt, míg a szegények egyre jobban leszakadtak – közölte a GKI.
A gazdaságkutató a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatait felhasználva becsülte meg a települések vásárlóerejét a 2009-2016-os évekre. Ennek alapján 2016-ban az egy főre jutó vásárlóerő 1,2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein, de a legszegényebb és a leggazdagabb település között csaknem 3 millió forint volt a különbség.
Az MTI-hez eljuttatott tájékoztatás szerint az egy főre jutó vásárlóerő 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem, 1,2-1,4 millió forint közötti vásárlóerőt 787 településen és 4 budapesti kerületben becsültek, míg átlag felett, 1,4-1,6 millió forintot 442 településen és 6 kerületben. Kiemelkedő 189 település és 12 kerület helyzete, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó átlagos vásárlóerő.
A 2009 és 2016 közötti vásárlóerő-változás vizsgálata alapján a GKI közölte: az inflációt nem számítva a vásárlóerő csökkent 55 településen és egy budapesti kerületben, míg 156 településen és 4 kerületben stagnált. “Ezek voltak azok, ahol negatív változást hozott az elmúlt évek jövedelemnövekedése” – írták.
Átlag alatti, 15-30 százalékos nominális vásárlóerő-növekedés ment végbe 677 településen és 2 kerületben, átlagos, 30-45 százalékos 1218 településen és 7 kerületben, míg 967 településen és 6 kerületben átlag feletti, 45-80 százalékos volt a jövedelembővülés. Kimagaslóan, 80 százalék felett 78 településen és 3 kerületben nőtt a vásárlóerő.
