Koszorúzással tisztelgett egykori névadója, gróf Tisza István Főépület előtt álló szobránál a Debreceni Egyetem. Az egykori miniszterelnök halálának 106. évfordulója alkalmából szerdán rendezett ünnepi eseményen Szilvássy Zoltán rektor és Tisza Ilona, gróf Tisza István leszármazottja mondott beszédet.
Az 1912-ben alapított Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1921-ben felvette Tisza István nevét. Az egykori miniszterelnök emlékét és életművét a Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta szobor is őrzi, amely 2016 óta az egyetemi Főépület előtt hirdeti az oktatás, a kutatás, a klinikai betegellátás és a debreceni felsőoktatás iránti feltétlen elkötelezettségét, áldozatkész szerepvállalását.
Az ünnepségen díszvendégként részt vett és beszédet mondott Tisza Ilona, gróf Tisza István dédunokája is.
Nagy megtiszteltetés számomra a meghívás, hogy itt lehetek tiszteletemet leróni dédapám, Tisza István előtt. Csodálatos élmény számunkra, hogy őseink lábnyomát követhetjük annyi év után. Ahogy az ősi magyar mondás tartja: a név kötelez
– hangsúlyozta ünnepi beszédében Tisza Ilona.
Elmondta: családjával két évre költöztek vissza Amerikából Magyarországra, és élnek Geszten, az egykori, mostanra teljesen felújított Tisza-kastély parókiájában, hogy a településen férje a Geszti Református Egyházközséget szolgálja lelkészként.
Tisza Ilona szülei 1947-ben kényszerültek elhagyni az országot. Beszédében felidézte az otthontól távol, Ausztriában, majd Argentínában és az Egyesült Államokban töltött viszontagságos, ugyanakkor kalandos éveket.
Apám arra tanított, hogy a múltból nem lehet megélni, de lehet tanulni. A Tisza családban mindig fontos volt a tanulás. Ez a hagyomány folytatódik, hiszen bátyám két fia a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, unokaöcsém Gréta lánya harmadéves, Mátyás fia pedig elsőéves hallgatója a Debreceni Egyetemnek. Ez is azt mutatja, habár külföldön élünk, szívünk hazahív
– zárta beszédét Tisza Ilona.
– DE Sajtóiroda –
