A közös kutatás 2020-ra nyúlik vissza, a mongol kutatócsoport vezetője akkor vette fel a kapcsolatot Sramkó Gáborral, a DE TTK Biológiai és Ökológia Intézet Növénytani Tanszék adjunktusával. Az első, evolúciós genetikai kutatásokat célzó kooperáció tavaly decemberben véget ért, de egy újabb nyertes pályázatnak köszönhetően ismét együttműködve vizsgálódnak a felek. A kutatások célkeresztjébe a gazdasági jelentőséggel is bíró mongóliai nagyvadak kerültek, a szajgák és a muflonok.
Sramkó Gábor nyáron utazott a mongóliai Góbi-Altáj tartományba kutatóútra, ahol az expedíció fő célja a szajga mintázása volt a tervezett genetikai vizsgálatokhoz. A Mongólia nemzeti jelképének számító antilopfaj rendkívül veszélyeztetetté vált. A pályázat révén modern genomikai módszerek segítségével próbálják megérteni a kutatók a szajgák genetikai helyzetét, hogy ezzel is elősegítsék a nemzetközi és mongol természetvédelmi erőfeszítéseket, amelyek próbálják megakadályozni, hogy idővel teljesen eltűnjenek az antilop mongol populációi.
A kutatások alapvető lépése a genomi vizsgálatokhoz szükséges szövetminták beszerzése. Ez azonban közel sem egyszerű, a DE kutatója azt is elmondta, miért.
– A minták begyűjtése nagyon kalandos volt, a gyakorlat szerint ugyanis újszülött gidákat keresünk a terepen, olyanokat, akiken még ott lóg a köldökzsinór csonkja. Ha az ember egy ilyen újszülött közelébe kerül, az anya ösztönösen elmenekül, nem teszi kockára az életét. Ezt kihasználva, a köldökzsinórból levágva egy darabot vettünk mintát. Az is megesett, hogy egy szirti sas épp előttünk ejtett el egy újszülött szajgát. Autóval rögtön odahajtottunk, amire a sas elmenekült, hátrahagyva a frissen elejtett állat maradványait. Noha pár perc alatt a helyszínre értünk, akkorra a belszerveit már eltüntette a ragadozó, de így is bőségesen tudtam mintát gyűjteni a tetemből. Abból a szempontból is érdekes volt ez az expedíció, hogy az egyik hazai online hírportál profi fotósa is velünk tartott és megörökítette a túra legérdekesebb pillanatait, amely egy élménybeszámoló kíséretében el is érhető az interneten – ismertette Sramkó Gábor, aki Mongóliából Kazaksztánba, Almatiba repült, ahol a Zoológiai Intézet kutatóival találkozott. Az intézet vezető emlőskutatója kazak mintákat adott át neki, aminek révén ennek a veszélyeztetett fajnak a kazak elterjedési területéről is nyerhetnek genetikai információt a kutatások során.
Habár van egy szembetűnő különbség az állatok megjelenésében, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) korábbi genetikai kutatásokra alapozva azonosan kezeli a mongol és a kazak szajgát. Utóbbi egyedszáma sokkal nagyobb, mint az előbbié, sőt vadászható is. Ami azonban működik Kazaksztánban, nem működhet Mongóliában, ahol a helyi populáció továbbra is veszélyeztetett. A mongol kutatók nem akarják elfogadni azt, hogy nemzetközi szinten teljesen egy kalap alá vonják a két szajga alakot, ezért – jelen közös kutatások keretében – evolúciós genomikai módszerekkel próbálják ellenőrizni, hogy a két populáció valóban eltérő-e.
A nyáron Mongóliában begyűjtött mintákat az ottani kutatócsoport vezetője, Tserendulam Batsukh és munkatársa, egy fiatal predoktor, Ulziisaikhan Tumendemberel szállította Debrecenbe szeptember elején. A kutatómunkában részt vesz Sod-Erdene Bayambadash is, aki Tserendulam Batsukh-hoz hasonlóan két évvel ezelőtt is együttműködött az Evolúciós Genomikai Kutatócsoporttal. Ő azóta már a Debreceni Egyetem elsőéves PhD-hallgatója a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolában.
A laborban a minták feldolgozását követően genomikai könyvtárat készítenek. A mongol biológusok a Debrecenben töltött bő egy hónap alatt olyan vizsgálatokat végezhetnek el, amelyekre hazájukban nincs technikai lehetőségük.
A tervek szerint 2026 végén zárul az MTA mobilitási pályázatának jóvoltából folyó magyar-mongol kutatómunka.
– DE Sajtóközpont –
