A Debreceni Egyetem friss felmérését idézi az e heti HVG, amelyből kiderül, hogyan változott a magyar lakosságon belül a cigányság aránya az elmúlt 30 évben.
Míg 1971-ben a Kemény István szociológus nevéhez fűződő kutatás 320 ezer, egy 1984-87-es vizsgálat pedig 400 ezres roma népességet mért, a Debreceni Egyetem friss adatfelmérése szerint
összességében 876 ezres roma népesség él Magyarországon.
A módszertan hasonló volt az 1971-es felméréshez: azt tekintették romának, akit a környezete romának vélt, az adatok konkrétan a polgármesterek, önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok megkérdezésén alapultak. Ezzel valamelyest valószínűleg felülbecsülték a számot, az emberek például romának tekintenek olyanokat is, akik vegyes kapcsolatból születtek, vagy gyakran azokat is, akik mélyszegénységben élnek.
A felmérésből kiderült, a hazai falvakban átlagosan 11,5 százalék a roma népesség aránya, a közepes városokban 9, Budapesten és a megyei jogú városokban 7 százalék.
Legmagasabb arányban Baranya és Somogy határmenti járásaiban, illetve a Salgótarján és Csenger közötti 17 járásban élnek romák (20-25 százalék), míg legalacsonyabb az arányuk a mosonmagyaróvári, a szegedi és a balatonalmádi járásban (1 százalék alatti).