Milyen feladatok várnak a korrupcióellenes szervezetekre a kormányváltás után, hogyan lehet hatékonyabbá tenni az állami intézmények ellenőrzését, és miért nem működik megfelelően a közérdekű bejelentők védelme Magyarországon? Egyebek mellett ezekről beszélt a Debreceni Napnak Léderer Sándor, a K-Monitor társalapítója és igazgatója a Budapest Integrity Conference rendezvényen.
A K-Monitor előtt jelenleg három fontos feladat áll – mondta Léderer Sándor. Az első, hogy az előző kormányzat idején elkövetett visszaélések valódi következményekkel járjanak, és ténylegesen működjön a vagyonvisszaszerzés, amelyet az új kormány is megígért.
A második feladat az új hatalom folyamatos ellenőrzése. A korrupcióellenes szervezet vezetője hangsúlyozta: az új kormány működését is figyelemmel kell kísérni, hiszen az új időszakban is előfordulhatnak olyan ügyek, amelyek nyilvánosságra hozatala és kivizsgálása szükséges.
A harmadik feladatot egyúttal lehetőségnek is tekinti. Léderer szerint jelenleg nagyobb nyitottság mutatkozik arra, hogy a kormány civil szervezetekkel működjön együtt, és meghallgassa azok javaslatait. A K-Monitor azt szeretné elérni, hogy a sajtó és a civil szervezetek nagyobb mozgásteret kapjanak az állam ellenőrzésében.
Ehhez többek között az információszabadságról szóló törvény átalakítására, az állami működés átláthatóbbá tételére, valamint arra lenne szükség, hogy az állampolgárok és a szakemberek szélesebb körben vehessenek részt a közpolitikai döntések alakításában. Léderer szerint a civil szervezetek jogi fellépési lehetőségeit is bővíteni kellene, például annak érdekében, hogy bizonyos esetekben megtámadhassanak szerződéseket, vagy felléphessenek olyan ügyekben, amelyekben a kormány nem hajlandó vagy nem képes cselekedni.
Siralmas állapotban van a közérdekű bejelentők védelme
A K-Monitor igazgatója különösen fontosnak tartja a közérdekű bejelentők védelmének megerősítését. Példaként az előző kormányzati ciklus végén nyilvánosság elé álló embereket említette, akik súlyos ügyekről számoltak be. Szerinte sokan közülük azért csak akkor mertek megszólalni, mert korábban olyan nyomás nehezedett rájuk, és nem érezték úgy, hogy az állam megfelelő védelmet biztosítana számukra.
A probléma jogszabályi szinten is jelentkezik. Léderer szerint Magyarország még az Európai Unió korrupcióellenes irányelvét sem ültette át megfelelően ezen a területen. A jelenlegi szabályozás ráadásul két, eltérő módon működő védelmi rendszert tartalmaz: az egyik a hagyományos magyar bejelentővédelem, amely minden állampolgárra vonatkozik, a másik pedig az uniós irányelvből eredő visszaélés-bejelentési rendszer.
A két szisztémában nem azonos szintű a védelem, miközben egy állampolgártól nem várható el, hogy pontosan tudja, melyik szabályozás vonatkozik az általa feltárt visszaélésre.
„Ezt az egészet újra át kell gondolni, és tényleg biztosítani azt, hogy azok, akik visszaéléseket, korrupciót akarnak bejelenteni, tudják, hol tehetik ezt meg, és bízzanak abban, hogy a bejelentésüket komolyan veszik, valamint védelemben részesülnek” – fogalmazott.
A bejelentések elmaradásának ugyanakkor nem kizárólag a megtorlástól való félelem az oka. A statisztikákból az is látható, hogy sokan azért nem fordulnak a hatóságokhoz, mert nem hisznek abban, hogy az ügyüknek valódi következménye lesz.
Léderer szerint ezen az új kormány tényleges korrupcióellenes intézkedései változtathatnak. Ha az emberek azt látják, hogy a hatalom nemcsak ígéri, hanem valóban tesz is a korrupció ellen, nagyobb bizalommal jelenthetik a múltban vagy akár a jelenben tapasztalt visszaéléseket.
Vannak előrelépések, de további reformokra van szükség
Az új kormány eddigi intézkedéseit összességében jónak és fontosnak tartja, és úgy látja, rövid idő alatt sok minden történt. Ugyanakkor jelentős hiányérzete is van, elsősorban azzal kapcsolatban, hogyan folytatódnak majd a megkezdett változtatások.
Példaként a vagyonnyilatkozati rendszer reformját említette. A kormány fontos lépéseket tett azzal, hogy lehetővé tette az Integritás Hatóság számára a vagyonnyilatkozatok érdemi ellenőrzését, emellett szigorította a szabályszegésekért kiszabható szankciókat. A hiányos vagy valótlan nyilatkozatok miatt akár bírságot, sőt börtönbüntetést is ki lehet szabni. A dokumentumok tartalma is bővült.
A rendszer egyik legnagyobb problémája azonban a digitalizáció hiánya. Magyarországon nagyjából százezer ember készít vagyonnyilatkozatot, ezeknek csak egy része nyilvános. A dokumentumok jelenleg papíralapon készülnek, így az Integritás Hatóság nem tud korszerű digitális eszközökkel, hatékonyan ellenőrizni ekkora mennyiséget.
Léderer szerint, ha a vagyonnyilatkozatok ellenőrzését nemcsak a parlamenti képviselőkre és a kormányzati vezetőkre, hanem alacsonyabb szintű, például önkormányzati döntéshozókra is ki akarják terjeszteni, elengedhetetlen a rendszer átfogó átalakítása. A nyilatkozatokat egy egységes, digitálisan kezelhető rendszerbe kellene rendezni.
Másik példaként az állami és önkormányzati szerződések adatait tartalmazó adatbázist hozta fel. Ennek segítségével elvileg nyomon követhető, hogy egy-egy állami intézmény melyik magáncéggel, milyen tárgyban kötött szerződést. Az adatbázis azonban technikai problémákkal küzd: duplikációk fordulnak elő, és nem kapcsolódnak össze megfelelően azok a cégek, amelyek különböző adatszolgáltatásokban eltérő néven szerepelnek.
További hiányosság, hogy maguk a szerződések nem nyilvánosak. Léderer rámutatott, hogy Szlovákiában és Csehországban már tíz éve megoldották, hogy az állami szerződések teljes terjedelmükben, adatbázisban hozzáférhetők legyenek.
A K-Monitor igazgatója szerint tehát fontos lépések történtek, de a kormánynak végig kell vinnie a sokszor nehéz és összetett reformokat. Mint mondta, ezeket a vállalásokat számon fogják kérni a hatalmon.
Töredezett a magyar antikorrupciós intézményrendszer
A konferencián szóba került az is, mennyire hatékonyan működnek együtt a korrupcióellenes feladatokat ellátó hatóságok, illetve mennyire jellemző közöttük az adatok megosztása vagy éppen a rivalizálás.
Léderer Sándor szerint Magyarországon kifejezetten töredezett, helyenként szétburjánzó antikorrupciós intézményrendszer alakult ki. Ennek vannak érthető okai: a Vagyonvisszaszerzési Hivatalt például azért kellett létrehozni, mert a már működő intézményekkel szemben nem volt meg a szükséges bizalom.
A sok különálló szervezet működése ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy egyes feladatok elvesznek az intézmények között, vagy az egymással való rivalizálás akadályozza a hatékony munkát.
A szakember szerint ezért erősebb koordinációra lenne szükség, és bizonyos esetekben akár az intézmények összevonása is szóba jöhet. Hozzátette, nem feltétlenül egyértelmű, mely szervezeteket kellene összevonni, de több olyan terület is van, ahol átfedések vagy együttműködési lehetőségek láthatók.
Példaként említette, hogy a rendőrségnek is van vagyonvisszaszerzési irodája, miközben külön Vagyonvisszaszerzési Hivatal is működik. Hasonló kérdéseket vet fel a NAV által végzett vagyonosodási vizsgálatok és az Integritás Hatóság vagyonnyilatkozat-ellenőrzési feladatainak viszonya.
Ezek a tevékenységek jelenleg nem teljesen azonosak, de Léderer szerint érdemes megvizsgálni, hogyan lehetne a közöttük meglévő szinergiákat jobban kihasználni.
Azt is felvetette, hogy az összeférhetetlenségi nyilatkozatokat gyűjtő és ellenőrző hivatal feladatait össze lehetne kapcsolni a vagyonnyilatkozatok kezelésével. Hasonlóan átgondolandónak tartja, hogy a nemzeti antikorrupciós stratégiát jelenleg a Nemzeti Védelmi Szolgálat készíti, miközben az Integritás Hatóságnál is rendelkezésre állhatnak az ehhez szükséges kapacitások.
Léderer Sándor szerint ezekről a kérdésekről érdemi szakmai párbeszédet kell folytatni, és át kell tekinteni, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a magyar korrupcióellenes intézményrendszer működését.