Elhunyt Dolly Parton, a countryzene egyik legnagyobb énekes-dalszerzője, akit nagylelkű jótékonysági tevékenységéért is rendkívül sokan szerettek. 80 éves volt.
Halálhírét unokaöccse, Brian Seaver jelentette be az Instagramon. „Elképzeltem már ennek a pillanatnak a nehézségét, de igazán csak most érzem meg” – írta. „Megtiszteltetés ez, egy olyan megtiszteltetés, amely tiszta büszkeséggel és hatalmas szomorúsággal keveredik.”
Olyannyira tehetséges volt, hogy a 20 век két legnagyobb dalát – a Jolene-t és az I Will Always Love You-t – egyetlen nap alatt írta meg. Parton dalait élénk történetmesélés, érzelmi mélység és dallami erő jellemezte, amelyeket mindvégig határozott tisztasággal énekelt. Végül több száz dalt tartalmazó katalógusából rekordot jelentő 25 amerikai country slágerlista-vezető dalt és 47 országos Top 10-es albumot tudhatott magáénak. A poplistákra is át tudott törni a 9 to 5 című dallal, amely 1980-ban amerikai első helyezett lett; zenei karrierjét elismert színészi pályafutással is ötvözte, alakításaiért kétszer is Golden Globe-díjra jelölték; Imagination Library nevű írás-olvasási programja pedig több mint 150 millió könyvet adományozott gyermekeknek.
Mindezeket jelentős eleganciával, strasszos csillogással és tornyosuló frizurákkal érte el; a külsejével kapcsolatos halhatatlan kijelentése – „rengeteg pénzbe kerül így kinézni, hogy ilyen olcsónak tűnjek” – Parton sziporkázó humorának legtöbbet idézett példája.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szegény családból jött
Dolly Parton szegénységben született egy egyszobás Tennessee-i faházban, tizenkét gyermek közül a negyedikként; édesanyja 35 éves korára hozta világra tizenkét gyermekét, édesapja pedig földművesként és építőmunkásként dolgozott. Egyik legkedveltebb dala, a Coat of Many Colours arról szól, hogy édesanyja foltokból varrt neki ruhát; Parton első gitárját egy mandolinból tákolták össze basszusgitárhúrokkal. Az első igazi gitárját nyolcévesen kapta a nagybátyjától, és az útja a templomi énekléstől a helyi televíziós szerepléseken (10 évesen) át egészen az első lemezfelvételéig (13 évesen) vezetett. Abban az évben fellépett a Grand Ole Opryban, a nashville-i koncertteremben, amely a countryzene központja, és fellépését Johnny Cash konferálta fel. „Mindig hittem abban, hogy a dolgok jól fognak alakulni, és már középiskola előtt is arról álmodoztam, hogy ez így lesz” – mondta később. „Mindig sztár akartam lenni. Természetesnek tűnt számomra.”
Miután 1964-ben leérettségizett, Nashville-be költözött, és először dalszerzőként, nem pedig előadóként kezdte. A következő évben leszerződtették előadóként, és kezdetben popénekesnőként próbálták formálni, siker nélkül; miután engedték, hogy áttérjen a countryra, sorozatban aratta a slágereket, és megjelentette debütáló albumát Hello, I’m Dolly címmel. 1966-ban feleségül ment Carl Deanhez – aki 2025-ben hunyt el –, és a pár 2016-ban, az együtt töltött 50 év alkalmából megújította fogadalmát.
1967-től kezdődően Porter Wagoner countryénekes és tévészemélyiség duettpartnereként karrierje tovább szárnyalt, és 1971-ben elérte első country első helyezését a Joshua című dallal.
A Jolene és az áttörés
A Jolene, a rivális szeretőhöz intézett, felejthetetlenül nyers és kétségbeesett könyörgése 1973-ban jelent meg, és ez lett az első brit sikere, amely a 7. helyig jutott. Az I Will Always Love You, amelyet Wagonernek írt búcsúzóul kreatív partnerségük végeztetteként, 1974-ben lett country listavezető, majd ismét, egy 1982-es újrafelvett változat révén, és hatalmas popsikernek bizonyult, amikor Whitney Houston újjáélesztette a Több mint testőr (The Bodyguard) 1992-es filmzenéjéhez: a mai napig ez minden idők legtöbb példányszámban eladott kislemeze női előadótól, becslések szerint 20 millió eladással.
Az 1970-es évek közepén Parton kibővítette zenei világát, és pop-rock hangszereléseket öleltek fel olyan dalok, mint az 1977-es Light of a Clear Blue Morning – a hozzá tartozó New Harvest … First Gathering album volt az első helyezettje a pop-albumlistán. Ugyanazon év későbbi szakaszában a folytatása, a Here You Come Again elérte a Top 20-at, és ez volt az első egymillió példányban elkelt LP-je, részben a sláger címadó dalának köszönhetően, amely elhozta Partonnak az elsőt a 10 Grammy-díja közül.
1980 a sikereinek csúcsa volt, három egymást követő country listavezető dallal, köztük a 9 to 5-tal, amelyet az azonos című filmből vettek, amelyben Parton Jane Fonda és Lily Tomlin mellett szerepelt, így Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti dal kategóriájában. Parton később dalokat írt a 9 to 5 színpadi musical változatához is 2008-ban.
Egy másik klasszikus kislemez érkezett 1983-ban: az Islands in the Stream, egy duett Kenny Rogerrel, amely az amerikai poplisták élére állt, és egy Rogersszel közös karácsonyi album 1984-ben kétszeres platinalemmez lett. Az 1980-as években is voltak jelentős filmes szerepei: Burt Reynoldsszal játszott együtt a The Best Little Whorehouse in Texas-ban, Sylvester Stallonével a Rhinestone-ban, valamint egy all-star női gárdával az Acélmagnóliák-ban (Steel Magnolias).
Grammy-jelölés
Parton egyik mérföldkőnek számító albuma 1987-ben jelent meg Trio címmel, amely egy csodálatosan harmonizáló együttműködés volt Emmylou Harrisszel és Linda Ronstadttal, és ez hozta meg Partonnak az év albuma kategóriás egyetlen Grammy-jelölését. Egy másik all-star triófelvétel következett 1993-ban Tammy Wynette-tel és Loretta Lynn-nel a Honky-Tonk Angels című albumon, amelyet 1999-ben a Harrissszel és Ronstadttal való újjáéledés követett a Trio II-vel, amely tartalmazta Neil Young After the Gold Rush című dalának Grammy-díjas feldolgozását.
Az ezredforduló elhozta a kritikusok által elismert bluegrass albumok trilógiáját, és Parton további 10 LP-t adott ki, amelyek közül a legutolsó a Rockstar volt 2023-ban. Fiatalabb generációs sztárok is udvaroltak neki, fellépett olyan countryművészekkel, mint Brad Paisley, valamint olyan popénekesekkel, mint Kesha és keresztlánya, Miley Cyrus. Kevesebb filmszerepe volt, de a hangját kölcsönözte a Gnomeó és Júlia (Gnomeo and Juliet) című animációs filmnek 2011-ben, és a következő évben Queen Latifah és mások mellett szerepelt a Joyful Noise című zenés filmben.
Üzletasszony és filantróp
A zenélés és a színészet mellett Parton éles eszű üzletasszony és filantróp is volt. Ő alapította a Sandollar nevű film- és tévégyártó céget Sandy Gallin korábbi menedzserrel, amely olyan sikereket gyártott, mint a Buffy, a vámpírok réme (Buffy the Vampire Slayer) és az Apa nősül (Father of the Bride) filmsorozat. 1986-ban tulajdonrészt vásárolt a Tennessee-ben található Silver Dollar City vidámparkban, és átnevezte Dollywoodra, az elkövetkező két évtizedben megduplázva annak méretét, azóta pedig egy Dollywood márkájú fürdő, faházkomplexum, színház-étterem koncepció és vízipark is nyílt.
Az ezen üzleti vállalkozásokból és kreatív projektekből finanszírozott Dollywood Alapítványt 1988-ban hozták létre, amely kezdetben egyetemi ösztöndíjakat osztott ki, és olyan programot futtatott, amely segített a gyerekeknek befejezni a középiskolát szülőföldjén, a Tennessee állambeli Sevier megyében. 1995-ben Parton elindította az Imagination Library nevű projektjét, amely minden egyes megyei gyermeknek életkorának megfelelő könyvet küldött havonta ötéves koráig. „Az édesapám nem tudott olvasni és írni, és láttam, hogy ez mekkora hátrányt jelenthet” – magyarázta. 2000-ben országos, 2006-ban pedig nemzetközi szintre terjeszkedett, és ma már közel 25 millió könyvet osztanak ki évente az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Írországban.
2022-ben Jeff Bezos 100 millió dollárt (83 millió fontot) adományozott az alapítványnak. Abban az évben Parton elmagyarázta, hogy a gyermekek olvasási készségének javítása mellett „az a tény, hogy elismerik őket. Kapják ezt a kis könyvet a kis nevükkel a postán, és különlegesnek érzik magukat. Kezdenek büszkék lenni magukra, és tudják, hogy valaki gondol rájuk ott kint.”
Parton 2003-ban rezervátumot is alapított a fehérfejű rétisas védelmére; 500 000 dollárral járult hozzá egy Sevier megyei kórház megnyitásához 2006-ban; segélyakciókat koordinált a 2016-os Smoky-hegyi bozóttüzek károsultjai számára; és hozzájárult egy HIV/AIDS jótékonysági albumhoz is. Támogatta a Black Lives Matter mozgalmat és a transzneműek jogait, ellenezve az észak-karolinai „fürdőszoba-törvényt”, amely korlátozta a transzneműek mosdóhasználatát (Partonot Oscar-díjra is jelölték a Transamerica című transz drámában szereplő Travelin’ Thru című daláért).
Számos adományt juttatott el a Tennessee állambeli Nashville-ben található Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának, ahol unokahúgát leukémiával kezelték. Ezek közül a legnagyobb visszhangot kiváltó adomány 2020-ban történt, amikor 1 million dollárt adományozott a Covid-19 elleni kutatásokra, ami az alapját képezte a későbbi Moderna-vakcinának.
2026 májusában Parton egészségügyi problémák miatt lemondta las vegasi fellépsorozatát.
