Szepes anno, falu a farkasok földjén címmel nyílt kiállítás kedden a Déri Múzeumban a Debrecen melletti egykori Szepes falu maradványaiból.
A tárlat abból a több mint kétezer régészeti objektumból válogat, amelyet a szakemberek a déli ipari övezet területén 2022 és 2024 között végzett ásatásokon találtak.
A megnyitón Puskás István alpolgármester kiemelte, hogy a magyar nemzeti kultúra képét és az identitásunkat erősen befolyásolja a múlthoz való viszonyunk. A Déri Múzeumnak köszönhetően évezredekre látunk vissza Debrecen múltjában, és ez a mostani alkalom is arra ad lehetőséget, hogy a térség mélységes mély múltjának kútjába tekintsünk – tette hozzá.
Angi János, a Déri Múzeum igazgatója elmondta, hogy az elmúlt időszak régészeti feltárásai átírták azt, amit a szakemberek korábban gondoltak Debrecen és külterületének múltjáról a neolitikumtól a középkorig. Ebben jelentős szerepe volt annak a feltárássorozatnak, amelynek anyagából a mostani kiállítás is készült.
A tárlatot Ringer István régész, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum igazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar régészet most is az anyaggyűjtés időszakát éli a beruházásokhoz kapcsolódva. A nagy mennyiségű lelet, amelyet találnak, két síkon jelent kihívást a szakma számára: az egyik a sok adat, a másik, hogy a tárgyi forrást hogyan kezeljék.
A régészet ma a lakóhelyhez való kötődést erősítheti, ezért lenne fontos minél inkább a társadalmasítás, azoknak a régészeti kutatásoknak, eredményeknek, amelyek országszerte zajlanak, minél szélesebb körben való megismertetése – húzta alá.
Kiemelte, hogy egyre kevesebb tárlat nyílik régészeti anyagokból, ezért a mostani alkalom egy ünnepi pillanat.
A január végéig látható kiállításban láthatók többek között állati maradványok, köztük egy farkasé is, valamint edények és apró fémtárgyak.
Szepes első írásos említése az 1235-ös Váradi Regestrumban található. A 14. század közepén már 330 lelkes falut 1594-ben a krími tatárok pusztították el. A leletanyag alapján azonban a település az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a 12. század második felében létezett. Fénykorát vélhetően a 15. században élte.
