Elismerését fejezte ki a kormány által bejelentett, gyermekenkénti 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás kapcsán Felföldi József debreceni üzletember, ugyanakkor rámutatott a rendszer komoly hiányosságaira is. A vállalkozó szerint bár a döntés valódi problémára reagál, a rászorultsági határok miatt a nehéz helyzetben lévő, de tisztességgel dolgozó családok néma tömege kimarad a segítségből.
Felföldi József hangsúlyozta: bár ritkán indít elismeréssel egy kormányzati intézkedés értékelését, ez a döntés egyértelműen létező, minden szülőt érintő problémára reagál. Ugyanakkor rámutatott a szociális háló súlyos hiányosságaira, a jogosultsági határok igazságtalanságára, valamint a célzott támogatások elköltésének kényes kérdéseire is.
Valódi tehermentesítés
Felföldi elismerte, hogy a most bejelentett juttatás valódi segítséget jelent az érintetteknek. Minden szülő ismeri azt a nyomást, amit az augusztus végi időszak jelent, amikor a tanszerlisták, az új cipők, a tornaruhák, az iskolatáskák és a különféle befizetendő költségek egyszerre szakadnak a családok nyakába.
A nyilvánosságra hozott szabályozás alapján a támogatást mintegy 400 ezer gyermek kaphatja meg két részletben, összesen 100 ezer forint értékben. A kedvezményezetti körbe a következők tartoznak:
-
Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben (RGYK) részesülők
-
Tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekek
-
Sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók
-
Egyszülős családban nevelkedők
-
Gyermekvédelmi gondoskodásban élők
-
Bizonyos speciális oktatási programok résztvevői
„Ez jó döntés. Kár lenne ezt elvitatni” – szögezte le a vállalkozó, hozzátéve, hogy a rászorultsági alapon működő rendszer önmagában védhető, hiszen az államkassza véges, így valahol meg kell húzni a határokat.
Felföldi József szerint ezért nem szabad megsajnálni az országot szétlopó fideszeseket
A láthatatlan tömeg
A legnagyobb hiányérzetet Felföldiben a jogosultsági határok meghúzása keltette. Véleménye szerint a politikai ígéretekből sokan úgy értették – és a Tisza Párt választási kampánya során is ez szűrődött le –, hogy a támogatás alanyi jogon minden magyar gyermeknek jár majd. Bár jövőre a politikusok ígérete szerint módosulhatnak a szabályok, a jelenlegi elv kizárja a társadalom egy hatalmas szeletét.
A vállalkozó rámutatott: Magyarországon nemcsak azok küzdenek a mindennapi megélhetéssel, akik szociális segélyből élnek, munkanélküliek vagy egyedül nevelik a gyermekeiket. Létezik egy hatalmas, csendes réteg, akik minden reggel felkelnek, becsületesen dolgoznak, adót fizetnek, nem kérnek és nem is kapnak segélyt, a statisztikák szerint mégis a „vonal felett” vannak.
A 64 125 forintos “csapda”
A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény (RGYK) jelenlegi lélektani határa mindössze 64 125 forint/fő.
-
Ha egy 1-2 gyermeket nevelő, tisztességgel dolgozó házaspár akár csak néhány ezer forinttal meghaladja ezt az egy főre jutó jövedelmi limitet, automatikusan kiesik a rendszerből.
-
Papíron nem számítanak rászorulónak, és semmilyen rendkívüli támogatást nem kapnak.
-
Ezzel szemben nem jogosultak ingyenes étkeztetésre sem, így gyermekenként havonta legalább 20-22 ezer forintos menzadíjat kénytelenek kifizetni.
„Ők most nem kapnak semmit, és nem azért, mert jól élnek. Hanem azért, mert nem elég szegények ahhoz, hogy a rendszer szegénynek tekintse őket. Pedig a megélhetési válság egyik legnagyobb vesztese éppen ez a réteg” – emelte ki Felföldi.
A szeptemberi iskolakezdés nekik is ugyanúgy súlyos érvágást jelent: a halmozódó cipő-, táska- és tanszervásárlások, a különórák, az utazási és kollégiumi költségek kigazdálkodása a hónap végén pontosan ugyanolyan filléres számolgatáshoz vezet nálauk is, mint a szociális hálóba bekerülőkben.
Célzott utalványokra és szigorúbb ellenőrzésre van szükség
Felföldi József egy kényelmetlen, de rendkívül fontos társadalmi problémára is felhívta a figyelmet: a támogatások tényleges felhasználására.
Magyarországon évtizedes vita övezi, hogy a különféle családi juttatások (mint például a családi pótlék) valóban a gyermekek érdekeit szolgálják-e. Az üzletember nyíltan kimondta, hogy a támogatások jelentős része nem a kívánt célra megy el, hanem – ahogy fogalmazott – „elcsorog cigire, kocsmára, ahelyett, hogy étel, cipő, vagy számlafizetés lenne belőle”.
Emiatt pozitív lépésként értékelte, hogy a 100 ezer forintos támogatás második felét a kormány utalvány formájában kívánja biztosítani, amelyet kizárólag iskoláztatási célokra lehet felhasználni (bár azt megjegyezte, hogy a novemberi utalás időzítését nem teljesen érti). Szerinte a célzott utalványozási formát kellene eröltetni, hogy a társadalom által biztosított források garantáltan a gyermekek fejlődését és felkészülését szolgálják.
A rászorultság ezerarcú
Felföldi József hangsúlyozta, nem sajnálja a támogatást az anyagi vagy egészségügyi okokból rászorulóktól, sőt, véleménye szerint sok esetben még több segítségre lenne szükségük. Ugyanakkor felszólította a döntéshozókat a jogosultsági kategóriák sürgős felülvizsgálatára.
Véleménye szerint a jelenlegi adminisztratív „dobozok” nem képezik le a magyar valóságot. Ha az állam valódi célja az, hogy egyetlen gyermek se induljon hátrányból a tanévkezdéskor, akkor nemcsak a keretösszeget kell növelni, hanem a dolgozó, de a megélhetésért naponta küzdő családok felé is meg kell nyitni a csapokat.
