Debrecenben tartott kampányrendezvényt Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke vasárnap. A Fórum előtt több ezres tömeg várta az ellenzéki formáció vezetőit és helyi jelöltjeit. A műsor közel félórás késéssel kezdődött, némileg próbára téve a szemerkélő esőben várakozó, többségében rendszer-, de minimum kormányváltást óhajtó emberek türelmét.
A legfrissebb hírekért kövess minket a Debreceni Nap Google News oldalán is!
Az első beszédet Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke tartotta
“Szervusztok, kedves debreceni polgárok. Nagyon jó érzés újra itt lenni. És bár pontosan tudom, hogy én csak egy gyüttment vagyok, mégis hadd mondjam azt, talán elfogadjátok, hogy minthogyha hazajönnék, úgy jövök ide Debrecenbe.” A közönségből érkező reakcióra – “Jó, jó. Oké.” – mosolyogva folytatta.
Beszélt debreceni emlékeiről, barátságairól, arról, hogy korábban érkezett, hogy „egy picit újra bele tudjak szippantani a debreceni levegőbe”. Hálásnak érzi magát, hogy szólhat 2025 adventjének második vasárnapján, amely szerinte nemcsak az ünnepre készülés időszaka, hanem a változásra való várakozásé is:
“Végre változzon valami körülöttünk… annak a megátalkodottságnak, hazugságnak és képmutatásnak a vége, ami most már túlságosan hosszú ideje nyomorít meg bennünket… Rendszerváltás kell.”
Hangsúlyozta, hogy örül a debreceniek aktivitásának, és szerinte a változás csak úgy jön, ha az emberek elindulnak, “felkerekedünk és elkezdjük a békességet, a megbékélést kimunkálni egymás között”. Beszélt a kormányzati “gyűlölet-cunami” okozta megosztottságról, és arról, hogy mindenki számára fontosak a megbékélés élményei. Felidézte a Tisza indulását: “talpra, Debrecen, talpra, Budapest”, és azt, hogy idősek, fiatalok, nők, férfiak, magyarok és cigány magyarok álltak talpra.
Elmondása szerint szükség van az első lépések megtételére egymás felé, még ha ez nehéz is. Egy budapesti pultozás kapcsán beszámolt arról, hogy sok bátorító beszélgetést hallott. A következő időszakot – különösen az ünnepnapokat – a békesség keresésének és munkálásának idejeként jelölte meg. Beszédét a “békesség legyen” kívánságával zárta, amelyet kettős taps követett.
Ezután bemutatta a Tisza Párt Hajdú-Bihar megye 1. számú egyéni választókerületének jelöltjét: Tárkányi Zsoltot, aki taps közepette lépett színpadra.
A konferanszié ismertette Tárkányi életrajzát: 40 éves, debreceni születésű, pedagógus családból származik, politológusi végzettséggel és újságírói múlttal. Jelenleg a Tisza sajtókapcsolati vezetője, egy négyéves kislány édesapja. A rendszerváltás számára azért fontos, mert gyermekkorában úgy tanulta, hogy az urambátyám világ már a múlté, ám újságíróként végignézte annak visszaépülését. Céljai között szerepel az új Nagyállomás megépítése, a gyárak szigorú környezetvédelmi előírásokhoz kötése és a debreceni korrupció megtörése.
Tárkányi Zsolt beszéde
“Kedves debreceniek, kedves barátaim, örülök, hogy itt a Csapó utcán találkozunk” – kezdte. A város utcáihoz kötődő személyes emlékeit idézte fel: általános iskolás várakozásait a Vár utcában, nagyszüleihez vezető útját, a virágpiacot, majd a nemrég bezárt Roncsbárt és annak koncertjeit.
Elmondta, hogy a Csapó utca mára egészen más lett: egy pláza, és rövidesen kettő, hiszen „kedvenc helyeinket, fagyizónkat, romkocsmánkat lerombolták… hogy még egy betonmonstrum épülhessen ide”. Szerinte értelmetlen pusztítás történt, amelyről nem kérdezték meg a debrecenieket. Ugyanígy nem kérdezték meg őket az akkumulátorgyárakról és vegyiüzemekről sem: “nem tudom, hogy bárkit közületek megkérdeztek erről – engem se.”
Felvetette, miért épül közlekedési múzeum a pusztába tízmilliárdokból, miközben a Nagyállomás 10 éve ígérve van, majd hozzátette: “Ezt majd a Tisza fogja megépíteni.”
Kritizálta, hogy a jelöltekről is Budapesten döntöttek. “Én olyan városban és országban szeretnék élni, ahol nem csak köz nélküli közmeghallgatásokon kérik ki a véleményünket.” Kiemelte, hogy a Tisza a jelöltállításba mindenkit bevont. Zárásként: “Mindörökké hajrá, Debrecen.” Taps…
Ezután színpadra hívták a Hajdú-Bihar megye 2. számú választókerület jelöltjét, Tompa Enikőt, akit szintén életrajzi bemutatás előzött meg.
Tompa Enikő beszéde
Tompa Enikő felidézte, hogy Debrecen ma is ugyanúgy lenyűgözi, mint húsz éve, amikor ideköltözött. Személyes egyetemi emlékeket idézett – Kikötő, Lovarda, Campus, régi nagyerdei strand, koripálya –, valamint mindennapi helyeket: a Kassai úti kisbolt, a szokásos velős pirítós a piacon, a Halköz, ahol ráköszön a fiatal pár, akiket anyakönyvvezetőként adott össze, a Tankcsapda-koncertek, a fancsikai kutyaséták.
Hangsúlyozta: ma már Debrecen vizeiről nem a Vekeri-tó és a Fancsika jut eszébe, “azok már kiszáradtak, miközben a város vezetői azon aggódnak, jut-e elegendő víz a méreggyáraknak”. Kérdései között szerepelt: “Lesz-e víz újra a tavainkban? Lesz-e ivóvíz? Tiszta levegő? Egészséges emberhez méltó élet?”
Szerinte Debrecen ma nem a lehetőségek városa, hanem végtelen dugók, nyakunkra hozott vendégmunkások, szégyenfoltként virító Nagyállomás, elszabadult ingatlanárak és kiszolgáltatott lakosság jelképe.
“De mi nem ilyen Debrecent akarunk.”
Ígérte, hogy lépésről lépésre, tégláról téglára visszaveszik a várost. “Talpra, Hajdú-Bihar, talpra, Debrecen!”
Magyar Péter beszéde
A következő felszólaló Magyar Péter volt. A Tisza Párt elnöke nagyapja, Erőss Pál, a debreceni református kollégium egykori diákjának naplójából idézett hosszasan. A naplórészletek 1945 és 1952 közötti személyes visszaemlékezéseket tartalmaztak a kollégiumi életre, a szegénységre, a politikai változásokra, az oratóriumi esték hangulatára, a Mikulás-estekre, az ajándék nélküli ünnepekre, a vörös zacskóval letakart villanykörtére, valamint arra, hogy a kollégium menedéket és állandóságot jelentett a bizonytalan időkben. Magyar Péter megköszönte, amit Debrecen városa és a kollégium adott a nagyapjának.
Ezután arról beszélt, hogy a kampány és az önkéntes munka sodrásában gyakran elfelejtik, miért csinálják mindezt. Felsorolta a propagandisták támadásait, megfigyeléseit, a hazugságokat, majd felvetette: miért kelnek hajnalban, miért járják az országot?
A választ így fogalmazta meg: a működő és emberséges Magyarországért, de mindenekelőtt azért, “hogy soha többé ne legyen nélkülöző, bántalmazott és megnyomorított gyermek ebben az országban”. Részletesen beszélt a gyermekek jogairól, az egészséges ételhez, egészséghez, oktatáshoz, szeretethez való jogról. Kiemelte, hogy mindez minden magyar gyermeknek jár – annak is, akit eltaszítanak, akinek menekülnie kell, akit nem érdemelnek meg a szülei, vagy akinek nem lehetnek szülei.
Kijelentette: egy gyermek nem tehet semmiről, nem tehet a szüleiről, a születési körülményeiről, sem a gonoszságról, amelybe esetleg érkezik. Egy vezető legfontosabb feladata szerinte az, hogy ne legyen Magyarországon magára hagyott szegény és kiszolgáltatott gyermek.
Ezután a szegénységben élő gyermekek számának növekedését állította szembe a milliárdosok gyarapodásával. Felidézte a leköszönő miniszterelnök szavait, miszerint “nem készült ebből a statisztikából”. Szerinte ebből nem készülni kell, ezzel kell kelni és feküdni.
Magyar Péter kemény kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormánnyal, valamint a Fidesz helyi vezetőivel szemben. A gyermekvédelmi rendszer súlyos problémáit emelte ki, hangsúlyozva, hogy amikor ezekről kérdezik a miniszterelnököt, “ő csak legyint, és azt mondja, nem készült ebből statisztika”. Magyar szerint egy ország vezetőjének éppen ezzel kellene foglalkoznia, mert a nemzet jövője a gyerekekben van.
“Kedves Széles Diána, kedves Barcsa Lajos, tegyétek a feladatotokat”
Felidézte a bicskei és a Szőlő utcai gyermekotthonok botrányát, és azt mondta, miközben sok száz gyerek lelkileg és fizikailag bántalmazó környezetben nő fel, a kormány még mindig nem kérte számon a felelősöket. Úgy fogalmazott: “egy magát kereszténynek hazudó kormány tettei ma magukért beszélnek”.
Fideszes politikusok nélkül nincs Mikulás a hajdú-bihari gyerekeknek
Magyar Péter a fideszes debreceni jelöltekhez, Széles Diánához és Barcsa Lajoshoz is szólt, és azt kérdezte tőlük, hogyan tudnak a gyerekeik szemébe nézni, miért nem követeltek nyilvános vizsgálatot, miért hallgatnak a gyermekotthonok botrányai kapcsán, és miért terjesztik továbbra is a Tiszáról szóló “propagandahazugságokat”.
Szerinte méltatlan, hogy miközben több mint ezer, otthonából szökött gyermek sorsa rendezetlen, a városvezetés inkább propagandaüzeneteket ismétel a Tiszáról.
Magyar felidézte, milyen szeretetben és biztonságban nőtt fel nagyszüleinek köszönhetően, és azt mondta, minden gyermeknek ugyanez járna. Ezzel szemben ma Magyarországon több száz csecsemő rácsos ágyakban sínylődik, sokuknak nincs esti meséje, nincs szeretet, nincs kapaszkodó. „Ez járna minden gyereknek” – ismételte meg többször is, majd visszakanyarodva a politikai felelősséghez felszólította a Fidesz jelöltjeit, hogy ne a hatalmat védjék, hanem a gyerekeket.
Magyar ezután rátért a Tisza Párt terveire, és egymás után mutatta be a már felszólalt Tárkányi Zsolt és Tompa Enikő mellett a további Hajdú-Bihar megyei jelölteket: Csák László matematika-fizika szakos tanárt, Kovács Petra Judit közgazdászt-őstermelőt, Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt és Göröghné Bocskai Évát, Hajdúböszörmény polgármesterét. Azt mondta, a pártnak ma már ötvenezer önkéntese van, elkészült a „működő és emberséges Magyarország programja”, és végre vannak olyan jelöltek, akik valódi változást tudnak végrehajtani.
Magyar Péter a rendezvény végén arról beszélt, szerinte milyen ország várhat ránk: egy olyan Magyarország, ahol jó egészségügy és oktatás jár, ahol nem épülnek mérgező akkumulátorgyárak, ahol a fiatalok nem menekülnek külföldre, és ahol mindenkinek van esélye tisztességes megélhetésre. “Lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük a hazánkat” – mondta, majd Zorán Chris Rea-feldolgozásából (Kell ott fenn egy ország – Tell me there’s a heaven) idézett szabadon: “Kell itt lent egy ország, amely bárkit átölel. Kell itt lent egy ország, amit sosem rontunk el.”
– Szilágyi Szabolcs –
