Ahogy a beharangozóban is írtam, tizenöt éve nem nyert a DVSC a Nyíregyháza vendégeként, így az NB I listavezetőjeként a papírforma elsősorban a hétszeres bajnok sikerét ígérte. Ez pedig – valljuk be őszintén – már igencsak ránk fért volna, hiszen az utóbbi négy találkozóból háromszor a szabolcsiak örülhettek, amire korábban nemigen volt példa a két csapat összecsapásai során.
Mindez azonban ellentmondott a fogadóirodák oddsainak, ahol ötös szorzót adtak a Loki sikerére, így aki a megérzéseire hagyatkozott, komoly pénzt szakíthatott.
Rendőri felvezetés? Nos, az nem volt…
Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a listavezető igazolja a papírformát a szomszédvárban, és véget vessen a több mint tízéves nyíregyházi vesszőfutásnak. Személy szerint üdvözöltem, hogy ezúttal nem vonattal mentünk, így megúsztuk az állomástól a stadionig tartó gyalogtúrát. Baráti társasággal autóval vágtunk neki az alig ötven kilométeres útnak, így a szervezett buszos konvojt is kihagytuk.
Nyíregyháza határához érve már torlódás alakult ki, ami hamar kiderült: a rendőri intézkedésnek is volt köszönhető. Az egyik sávot leszűkítve úgymond „vadásztak” a hajdúsági szurkolókra, akiket aztán egy idő után felvezettek a stadionhoz. Volt már részem hasonlóban, de ez minden volt, csak nem profi megoldás. Mondom úgy, hogy nem vagyok szakmabeli, de feltűnő volt, hogy odafelé a kereszteződéseknél nem álltak rendőrök megfogni a forgalmat, így egyszer majdnem belénk is jöttek. Visszafelé viszont már szakszerűen kísérték ki a vendégszurkolókat a megyéből.
Szurkolói sál és zökkenőmentes bejutás
Előzetesen azzal riogatták a szurkolókat, hogy nem marad el a korábban alkalmazott „cipőlevételes” módszer, ehhez képest meglepően sima volt a bejutás. Sőt, még egy alkalomhoz illő, „ANTI TIRPÁK – Kelet piros-fehér” feliratú sálat is sikerült beszereznünk potom 3500 forintért, amit abszolút megért.
A helyünket elfoglalva elkezdődött a hangolódás, majd a szokásos üzengetés. Bogár Gergő kezdő sípszava után pedig láthattuk, hogy Sergio Navarro lényegében megtartotta a Barcika elleni győztes formulát: Szuhodovszki ismét Bárány pótlékja volt, Batik, Gordic és Vajda pedig bekerült a kezdőbe. A döntés jogosnak bizonyult, hiszen a nyíregyházi rohamok után a korábbi kecskeméti játékos hűtötte le a hazaiakat egy mintaszerű támadás végén.
Parádés passzok és megérdemelt gól
Gordic remek passza után kapta vissza a labdát, és Kovács mellett a hálóba lőtt. 0–1. A találat gyönyörű, egyérintős passzok sorából született, ehhez képest az országos sportsajtó valamiért azt írta, hogy „ide-oda pattogott a labda”. Nem kommentálnám.
A gól után természetesen jött az eufória, de azért eszembe jutott a tavaly őszi meccs, amikor szintén mi szereztünk vezetést, mégis kikaptunk. A hazai tábor aktivitásáról is jöttek a zrikák, majd a 22. percben Szűcs Tamás és Bojan Sankovic szerencsétlen összefejelése után a debreceni középpályást hordágyon kellett levinni. A vendégtábor erre hatalmas „Szűcs Tomi!”-rigmussal reagált.
Emberhátrányban is ment a játék
Cibla beállítása előtt átmeneti emberhátrányban is bizonyította a Loki, hogy képes betalálni. Da Costa beadása után Sankovic igyekezetében nagyon sután készítette le a labdát Gordic-nak, akinek már könnyű dolga volt. 0–2.
A félidő hátralévő részében jól szórakozott a hajdúsági közönség, még az NB II-es rigmus is előkerült. Eközben Varga Ádám magabiztosan tette a dolgát; a 38. percben például Manner lövését tenyerelte szögletre. A szünet előtt még Yougát szórták meg „frissítővel” a hazaiak, amit ő nyilván nem vett jó néven, a közönség pedig fújolással reagált minden mozdulatára. Végül ötperces ráadás után ért véget az első félidő.
A szünetben sokan egyetértettünk abban, hogy – okulva a magyar–ír vb-selejtezőből – mindenképpen meg kellene szerezni a mindent eldöntő harmadik gólt.
Győzelem a lelátón is
A fordulás inkább a hazaiaknak és Bódog Tamásnak volt sürgős, amit cserékkel is jelzett: a teljesen súlytalan Dorian Babunszkit a korábbi lokista, Varga Kevin váltotta, amit hatalmas füttyszó kísért. A válogatottat is megjárt Varga sem tudott különösebb nyomást helyezni a Lokira, így csak idő kérdése volt, mikor születik meg a harmadik gól.
Előtte azonban a hazai tábor egy „Nálunk nem serlegekben mérik a hűséget” feliratú molinóval próbált üzenni, amire csattanós válaszként érkezett a „Hol voltatok három éve?”-kérdés. A hangpárbajt egyértelműen a népes debreceni tábor nyerte, amelyet Bielefeldből és Miskolcról is elkísértek barátok. A Diósgyőrt éltető rigmust viszont a hazaiak nem díjazták.
A végén jött Kocsis és a fieszta
A 82. percben Katona eladott labdáját Kocsis szerezte meg, majd szépen bolondította meg a védőket, és okosan helyezett a kapuba. 0–3. Ezzel végleg eldőlt minden. A vendégszektorban fieszta hangulat alakult ki: régen vártunk már hasonló sikerre. A lefújás után hosszasan ünnepelte egymást csapat és szurkolótábor, és még némi útravaló is jutott a mutogató hazai publikumnak, akik közül volt, aki a biztonságiak ellenére szotyis zacskót és poharat próbált áthajítani.
Összefoglalva
A helyzeteivel jobban sáfárkodó DVSC stílusosan, a 2010-es sikerhez hasonló háromgólos győzelemmel vágott vissza a nyírségieknek, és a hétvégi eredményektől függetlenül továbbra is vezeti a bajnokságot. Jó érzés ezt kimondani – és még jobb felfogni.
– Faragó László –
