Az art deco királynője, Tamara Łempicka címmel a világhírű festőnő életének legfontosabb állomásait és válogatott reprodukcióit bemutató tablókiállítás nyílt a budapesti Lengyel Intézet és a Méliusz Juhász Péter Könyvtár együttműködésének eredményeként november 8-án, a MÉLIUSZ Központi Könyvtárban.
A kiállítás a művész munkásságát és lebilincselő életútját bemutató programsorozat kelet-magyarországi állomása. Ebből az alkalomból Debrecenbe látogat az Én, Tamara című életrajzi regény szerzője, a kiváló lengyel író, Grzegorz Musiał is, akinek – Mihályi Zsuzsa fordította és a Prae Kiadó gondozásában frissen megjelent – könyve betekintést enged az 1920-as, ’30-as évek Párizsának ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágába.
A kiállítást Szoboszlai Lilla muzeológus nyitotta meg, köszöntőt mondott Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere és Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója. Grzegorz Musiał-t Balogh Endre író, a Prae Kiadó vezetője kérdezte.
Kelet-európai nő a nyugati világ ünnepelt művésze
Az 1898-ban előkelő családba született Tamara Gurwik-Górska az orosz forradalom elől menekült Párizsba, ahol tehetségének, következetes és kitartó munkájának és rendkívüli üzleti érzékének köszönhetően hamar a párizsi elit és az avantgárd művészvilág ismert és meghatározó szereplőjévé vált. Az első, nemzetközi viszonylatban is sikeres női művész, öntörvényű, ösztönös ugyanakkor karrierjét és szakmai hírnevét nagyon is tudatosan felépítő alkotó. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó – sőt, provokatív nőt. Legismertebb festményei közé tartozik az Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929) és a Fiatal lány kesztyűben (1930). Munkáit, melyekért ma dollármilliókat fizetnek, éppúgy megtaláljuk különböző magángyűjteményekben, ahogy a világ legnagyobb múzeumaiban, mint amilyen a párizsi Centre Pompidou.
Művészetének leghíresebb rajongója Madonna: több Łempicka-kép tulajdonosa, melyeket videoklipjeiben is felhasznált. Rajta kívül azonban más tehetős világsztár, mint Jack Nicholson vagy Barbra Streisand neve is szerepel a gyűjtők sorában. Élénk színekkel megfestett, nagyvonalú, dekoratív portréi, merész és egyéni aktábrázolásai a tengerentúlon is az egyik legkeresettebb és legismertebb művésszé tették. Szülőhazájában, Lengyelországban, amelyhez érzelmileg élete végéig szorosan kötődött sokáig mellőzték, és viszonylag későn fedezték fel újra, az elmúlt években a Lublini és a Krakkói Nemzeti Múzeumban rendezett nagyszabású Łempicka kiállításoknak köszönhetően.
Łempicka és a „magyar szál”
Kevesen tudják, de Łempicka második férje, Diószeghi Kuffner Raoul magyar báró volt. A felvidéki élelmiszeripari gyáros, filantróp, műgyűjtő, csaknem három évtizeden át – haláláig – élt házasságban a festőművésszel. Közös otthonukat New Yorkban a 322 East 57th Street címen lévő, kétszintes műteremlakásban rendezték be.
A kiállítást a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate készítette. Külön köszönet illeti Marisa de Lempickát, a művész dédunokáját, amiért hozzájárult Tamara Łempicka portréjának felhasználásához.
