Milyen potenciális problémákkal és kihívásokkal kell szembenéznie Debrecennek és térségének az akkumulátorgyártás kapcsán, illetve milyen megoldási lehetőségek vannak a környezeti katasztrófák elkerülésére? Hogyan tudják a lakosok hatékonyan megvédeni magukat a beruházások által jelentett kockázatoktól? Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni a DAB székházban Fábián István vegyészprofesszor, korábbi DE-rektor, illetve Zeke László ügyvéd a Debreciner által szervezett beszélgetésen.
A beszélgetés során elhangzott, a magzatkárosító hatású oldószerek, amelyeket az akkumulátorgyártás során használnak, komoly kérdéseket vetnek fel. Például, ha szavazást tartanánk arról, hogy ki tudja megmondani ezek határértékeit – legyen az a levegőben, a talajban vagy a vízben –, kevesen lennének tisztában ezekkel. Az is kérdés, hogy egyáltalán szabad-e bármit is kibocsátani.
Létezik megengedett környezetszennyezés, de valójában arról van szó, hogy az ilyen ipari tevékenységeknél szabályozva van, milyen koncentrációban lehet jelen a kibocsátott szennyező anyag a levegőben, a szennyvízben vagy a talajban.
A fő probléma azonban az, hogy nem mindegy, hogy egy köbméter szennyvizet engedünk ki a megengedett határértéken belül, vagy tízezer, húszezer, esetleg több tízezer köbmétert. A kibocsátott szennyező anyagok ugyanis felhalmozódnak a környezetben. Ezért nemcsak az egyes kibocsátások határértékét kellene szabályozni, hanem az összmennyiséget is.
Debrecen példájából kiindulva Fábián István elmondta: egy katód-alapanyaggyártó rendszer tervezett működésénél számította ki, hogy a kibocsátott porok révén évente körülbelül 8-9 tonna nehézfém kerülhet a környezetbe. Ez pedig azért probléma, mert ezek a nehézfémek lerakódnak, és nem tűnnek el onnan. A felhalmozódás veszélye tehát valós és súlyos.
“Természetesen beszélhetünk az NMP-problémáról, a lítium vagy más fémek kibocsátásáról. Szakemberként nem mondhatom azt, hogy a határértékeket biztosan nem tartják be, de azt sem, hogy ez garantáltan így lesz. Ez a gyakorlatban, a működés során fog kiderülni.”
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy szigorú szankcionálás nélkül nincs visszatartó erő. Nyugat-Európában, különösen Németországban, a szankciók progresszívak és hatékonyabbak. Magyarországon viszont, ha egy nagyvállalatot néhány millió forintra büntetnek, az nem jelent valódi visszatartó erőt – fogalmazott a szakember.
Félmillió tonnan szén-dioxid
Debrecenben a gyár környezeti hatásai között említhetjük például az éves 500 000 tonna szén-dioxid-kibocsátást, amely az egész város kibocsátásának felét teszi ki. Továbbá a forgalmi környezetszennyezést: a CATL anyaga szerint négypercenként fog végighaladni egy kamion a városon. Ez súlyos környezeti terhelést jelent.
A vízfelhasználással kapcsolatban arról beszélt, hogy a gyártási folyamatok során hatalmas mennyiségű víz párolog el. Erről eddig kevés anyag született, pedig mikroklimatikus hatásokkal is számolni kell. Az „ipari hóesés” jelensége is felmerülhet, ami komoly hatással lehet a közeli repülőtér biztonságára.
Fábián szerint a monitoringrendszerek létrehozása fontos, de nem elegendő. Ezek csupán a problémák feltárására alkalmasak, és nem garantálják a gyors vagy hatékony beavatkozást. Az adatok nyilvánossága és értelmezhetősége is kérdéses, hiszen nem biztos, hogy a lakosság számára érthető formában hozzáférhetők lesznek.
Összegzésként elmondható, hogy a legnagyobb probléma az, ha nem készülünk fel a legrosszabb forgatókönyvekre. A megfelelő jogszabályok, hatósági működés és szankcionálás nélkül a monitoringrendszerek sem lesznek képesek garantálni a környezet védelmét. A probléma tehát komplex, és sokkal szélesebb körű intézkedésekre lenne szükség.
A közvetlen veszélyhelyzet kérdése
A jelenlegi helyzet alapján közvetlen veszély fenyeget, hiszen baleset esetén akár 12 km-es sugárkörben is számolni kell hatásokkal. Felmerültek olyan javaslatok, amelyek szerint 3 km-es védőerdőre lenne szükség a környéken. Azonban a hatóságok, a város vezetése és a beruházók részéről kiadott, megnyugtatónak szánt közlemények nem térnek ki erre a kérdésre. Az indok, hogy miért épültek ezek a létesítmények ilyen közel, továbbra is tisztázatlan.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a gyárak a világ legnagyobb beruházásai közé tartoznak, különösen az akkumulátorgyártás terén. Ezért érthetetlen, hogy miért nem vezettek be speciális, a helyzethez illeszkedő biztonsági és környezetvédelmi előírásokat. Példaként említhetjük a Manhattan-tervet, amely során szigorú, zárt környezetben dolgoztak, különleges szabályok betartásával.
Az ilyen nagyszabású beruházásokkal kapcsolatban gyakran hallani, hogy “a környezetvédelmi és iparbiztonsági előírásokat betartják”. Ez azonban csak egy alapelvárás, nem pedig eredmény. Ezzel szemben a valódi eredmény az lenne, ha a gyárak működése során ezek az előírások ténylegesen teljesülnének, és ezt átlátható módon igazolnák.
Egy másik probléma a kommunikációban használt hibás vagy érthetetlen fogalmak használata, például a “nano köbméter” mértékegység, ami szakmai szempontból értelmezhetetlen. Továbbá az ígéretek, például az NMP-kibocsátás csökkentése, csak akkor tekinthetők eredménynek, ha azok a gyakorlatban is megvalósulnak.
A szürkevíz
A szürkevíz fogalma gyakran kerül elő a beruházásokkal kapcsolatban, de fontos tisztázni, hogy a technológia, amelyhez a vizet használják, rendkívül magas tisztaságot igényel. Ez a tiszta vízforrások felhasználását eredményezheti, ami ellentmondásos helyzetet teremt, különösen a helyi vízbázis védelme szempontjából. Az ilyen kommunikációk nem nyújtanak elegendő információt, hogy megnyugtassák a lakosságot, és nem kezelik megfelelően az aggályokat.
A lakosság jogos elvárása, hogy a beruházásokkal kapcsolatos kérdésekről nyílt, átlátható és szakmailag megalapozott tájékoztatás szülessen. Ehhez valódi szakemberek bevonása szükséges, akik értik a problémák lényegét, és képesek a lakosság számára is érthető formában kommunikálni. Emellett a hatóságoknak biztosítaniuk kellene, hogy a környezetvédelmi és biztonsági szabályok nem csak papíron létezzenek, hanem a gyakorlatban is szigorúan betartásra kerüljenek.
Illetve az ehhez kapcsolódó kútrendszerek kiépítése is felmerülhet, és ha beindulna a gyártás nagy mennyiségben az ilyen hajtóanyaggal működő autók esetében, akkor a károsanyag-kibocsátás gyakorlatilag víz lenne. Hiszen, ha a hidrogén elég, abból víz keletkezik. Természetesen a gyártás során is keletkeznek kibocsátások, de talán ez lenne a jövő. Azonban nem számíthatunk erre rövid távon, mert, ahogy a város szélén figyeljük a működő gyárakat, nehéz elképzelni, hogy ezek hamarosan hidrogénmeghajtású autókat gyártó üzemekké alakulnak.
Talán ebbe az irányba kellene haladni, lecserélve a jelenlegi rendszereket, de úgy tűnik, hogy mindez egyelőre távoli cél marad. A megoldás kulcsa a drákói szigor, amelyet a jogszabályoknak és azok következetes végrehajtásának kell biztosítania. Egy működő jogállamban az állam is alá van vetve a jog uralmának, és nem teheti meg, hogy gazdasági érdekei miatt enyhítse a környezetvédelmi szabályokat.
Ha például egy magánszemély kivág néhány bokrot engedély nélkül, súlyos büntetést kaphat. Ezzel szemben, ha egy ipari beruházás több ezer ember egészségét veszélyezteti, gyakran elnézőbb a jogalkalmazás. Ez elfogadhatatlan. A jogállamiság helyreállítása, a hatóságok hatékony működésének biztosítása, valamint egy szigorú, átlátható jogszabályi rendszer kialakítása visszaállíthatná az emberek bizalmát.
A környezetszennyezés problémái különösen aktuálisak olyan nagy beruházások esetén, mint egy akkumulátorgyár létesítése. Az ilyen üzemek működése fokozott figyelmet és szabályozást igényel, hiszen közvetlen kockázatot jelenthetnek a lakosságra. Az állampolgároknak joguk van tudni, hogy milyen hatásokkal járhat egy ilyen beruházás. A megfelelő tájékoztatás, valamint a civil szervezetek és szakemberek bevonása nélkülözhetetlen lenne.
Ha egy gyár működése veszélyezteti a környezetet és a lakosság egészségét, akkor annak bezárása, akár ideiglenesen is, jogszabályi kötelezettség. Ha ezt a felelős vezetők elmulasztják, akkor az igazgatót és az érintett döntéshozókat kell felelősségre vonni. Enélkül a rendszer gyenge és sebezhető marad.
Zeke László szerint jelenlegi jogszabályok nem nyújtanak megfelelő választ az ilyen helyzetekre. Szükség lenne olyan külön törvényi szabályozásokra, amelyek kifejezetten az akkumulátorgyártásra és a hasonló iparágakra vonatkoznak, beleértve szigorúbb ellenőrzéseket, szabályozásokat és szankciókat. Ehhez a társadalom szélesebb körű bevonása is elengedhetetlen, hogy ne ismétlődjenek meg olyan esetek, amelyek hosszú távon aláássák az emberek bizalmát.
Az adóbevételek fontosak
Végül elengedhetetlen, hogy a helyi közösség is profitáljon az ilyen beruházásokból. A megnövekedett adóbevételeknek vissza kell áramolniuk a város infrastruktúrájába, egészségügyébe és életminőségébe. Így biztosítható, hogy Debrecen valóban élhető és fejlődő város maradjon.
A szerződések átláthatósága kiemelten fontos lenne, különösen olyan ügyekben, ahol károsanyag-kibocsátás vagy környezeti kockázatok is felmerülnek. Ha nem ismerjük a szerződések részleteit, akkor hogyan viszonyulhatnánk azok tartalmához? Az átláthatatlanság súlyos problémát jelent, hiszen információk hiányában nem lehet felelős döntéseket hozni.
Egy másik fontos kérdés a tulajdonviszonyok és jogi helyzet tisztázása. Például, ha egy terület átkerül egy másik tulajdonba, az elővásárlási jog szabályait pontosan kell alkalmazni. A jogbiztonság és jogállamiság ilyen esetekben elengedhetetlen. Ha ezek a kérdések rendezetlenek maradnak, akkor csak találgatásokra hagyatkozhatunk, ami súlyosan aláássa az állampolgárok bizalmát.
Milyen garanciák vannak arra, hogy a lakosság egészsége nem kerül veszélybe?
Az akkumulátorgyárak városokhoz közeli építése is számos aggályt vet fel. Az egészség az ember legnagyobb kincse, amelyet semmi sem pótolhat. Milyen garanciák vannak arra, hogy a lakosság egészsége nem kerül veszélybe? Mi biztosítja, hogy a károsanyagok kibocsátását megfelelően ellenőrzik, és hogy a szennyezett anyagokat szakszerűen kezelik? Az ilyen kérdésekre adott válaszok létfontosságúak a társadalmi bizalom fenntartásához.
A szennyezett anyagok kezelésével kapcsolatban különösen aggályos, hogy sokszor elegendő egy papírt felmutatni arról, hogy az anyagok elszállítását egy harmadik fél vállalja, anélkül hogy valóban ellenőriznék, alkalmas-e a cég a feladatra. Ez komoly kockázatot jelent, hiszen ha a hulladékot nem megfelelően kezelik, az hosszú távú károkat okozhat a környezetben. Szigorúbb szabályozásokra és alaposabb ellenőrzésre van szükség, hogy az ilyen esetek elkerülhetők legyenek.
A lakosság tájékoztatása és felkészítése szintén alapvető fontosságú. Tudják-e az emberek, mit kell tenniük vészhelyzet esetén? Ismerik-e a szirénák jelzéseit, vagy tudják-e, hol találhatók óvóhelyek? Ezek az információk életmentőek lehetnek egy katasztrófahelyzetben. Az ilyen helyzetek kezelésére vonatkozó tervek kidolgozása és a lakosság tájékoztatása nem csupán felelősség, hanem alapvető kötelezettség is.
Összefoglalva, a környezeti és jogi kockázatok minimalizálása, az átláthatóság növelése és a lakosság védelme érdekében sürgős intézkedésekre van szükség. Ezek a problémák nem csupán helyi, hanem országos jelentőségűek, és megoldásukhoz átlátható, következetes és felelős kormányzati és ipari együttműködés kell.
