Nem kertelek. A Debreceni VSC idei őszi szezonja egyértelműen csalódást keltett a klub szurkolóiban és a szakértőkben egyaránt, hiszen az együttes teljesítménye messze elmaradt a várakozásoktól. Elég csak az eddig megszerzett 13 pontra és a 11. (azaz kieső) pozícióra gondolni. Ennek tetejébe még bőséggel fogyasztotta az edzőket is a csapat, ami nem éppen a legjobb ómen mostanság egy edzőnek a Hajdúságban.
Azt ugyan megfogadtam a legutóbbi írásom alkalmával, hogy nem formálok véleményt idén már a debreceni futballcsapatról, de miután a Ferencváros elleni hazai meglepetés győzelem alkalmával életjelet küldött magáról a csapat, így kiesőhely ide vagy oda, talán még nem teljesen reménytelen a helyzet a tavaszi szezon előtt. Azonban bőven kellene szinte minden csapatrészben javulni ahhoz, hogy megágyazzunk egy sikeres tavasznak. De mi állhatott a klub mélyrepülésének hátterében? Ezekre a miértekre próbáljuk keresni a lehetséges válaszokat.
Gólképes hátsó alakzat
Az őszi szezon egyik legnagyobb problémája egyértelműen a gyenge védekezés volt, amely többször is okozta a Lokomotív kisiklását. Legjobb példa erre a szurkolók számára az év meccsének kiáltott Szpari-meccs, Nyíregyházán. Eltekintve a Győri ETO elleni gólzáporos rajttól, ősszel gyakran könnyű gólokat engedélyeztünk, amelyek megalapozták a csapat gyenge eredményeit. Ezen felül a védelem egyik oszlopának, a montenegrói válogatott Meldin Dreskovicsnak a hullámzó teljesítményét és sérüléseit is nehezen bírta el a csapat, aki ráadásul a téli szünetben könnyen meglehet, hogy a távozás mezejére léphet a hírek szerint. Ez a bizonytalanság pedig hátul az eddig parádésan védő Megyeri Balázsra is ráragadt. Mondom ezt annak dacára, hogy még így is a jobbak közé tartozik a csapaton belül, de kapott néha egy-két mazsola gólt már ősszel. Ezért aztán Nestor El Maestro vezetőedzőnek igencsak fel lesz adva a lecke, hogy megoldást találjon a védekezés megszervezésére. Kérdés, hogy az esetleges pótlásként érkező játékosokat miként tudja majd beépíteni a védőharmadba. A ciprusi légióskodás után hazatérő korábbi válogatott bekk, Lang Ádám megszerzése pedig komoly fegyvertény lenne jelenlegi helyzetünkben.
Nagy hiba volt Blagojevics elküldése
Továbbhaladva az okok keresésébe, az edzőkeringők is hozzájárultak a mélyrepüléshez, miután a szezon során több váltás is történt, de az ügyeletes tűzoltóként megbízott Dombi Tiboron kívül egyikük sem tudta számottevően megváltoztatni a csapat eredményességét. A leglátványosabb kudarcot a korábbi ferencvárosi megbízott sikeredző, Máté Csaba vallotta, akivel öt bajnokiból mindet bukta a csapat, így az egykori Loki-kedvenc, Éger Lászlóval együtt dicstelenül távoztak a városból. A rossz nyelvek szerint azonban nem volt meg a megfelelő kémia az edzői stáb és a Dzsudzsák Balázs által irányított öltöző között sem, mint ami a bronzérmet szerző Blagojevicsnél kezdetben még megvolt. Csúnyán mondva, eleve bukásra volt ítélve ez a projekt, amelynek mélypontja a Paks elleni hazai 5-0–s, mezlevétellel végződő összecsapás volt. Ezért aztán igazán kár volt a szerb sikerkovácsot eltávolítani a kispadról, azzal együtt, hogy neki is voltak rossz beidegződései, de legalább egy koncepció mentén játszottunk. Kíváncsian várjuk, hogy a szerbből angollá lett vezetőedzőnk edzői hitvallását tavasszal mikor fedezhetjük fel majd a gyepen.
Besült igazolások és rossz mentális állapot
A téli és a nyári igazolásaink egyértelműen nem hozták meg azt a kívánt eredményt, amit a klub és a szurkolók vártak. A játékoskeret mondhatni, az előzetes ígéretekkel ellentétben („nem lesz nagy jövés-menés”) alaposan kicserélődött. Úgy fest, fél távnál kijelenthető, hogy nem is erősödött számottevően a csapat, így nem tudott hosszabb kispaddal kiállni a meccsekre az aktuális szakmai stáb. Biztos vagyok benne, hogy a nyári igazolások jelentős része el is fogja hagyni a csapatot, hiszen a cégvezető is elismerte, hogy hibáztak abban, hogy csak egy konkrét játékszisztémához kerestek játékosokat, és nem az univerzalitás volt a fő szempont. Például a támadósorba igazolt japán Senaga és az elefántcsontparti Silue sem váltották meg a világot a Nagyerdőn. Ráadásul sérülések is sújtották a csapatot ebben a naptári évben is, mivel több kulcsjátékosunk (Kusnyír, Thor, Batik, Djurasek) maradt hosszabb időre harcképtelen, ami még inkább megnehezítette a helyzetet. A kispadon ülő alternatívák (Braga, Kocsis D.) pedig nem tudtak megfelelő szintet hozni, így a vezetőségen és a felfelé bukó mondhatni „álruhába bújtatott” nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatónkon van a világ szeme, hogy miként sikerül ezt a komolynak tűnő csorbát kiköszörülnie annak érdekében, hogy a fentebb megfogalmazott célkitűzés, a bennmaradás megvalósuljon. Ehhez azonban vélhetően nem árt majd a mennyiség helyett a minőséget előtérbe helyezni a tavaszi keret kialakításánál. Nem árt kiszórni a peremembereket, akik nem jelentenek erősítést. Ez azonban nagyban függ a klub eklézsiájától is.
Debreceni gyökerű játékosok leépítése és a fejbeli gyengeség
A drukkerek szemében elkövetett szentségtörésekről pedig már ne is beszéljünk, amikor is a két őslokistát, Varga Józsefet és Bódi Ádámot is eltüntették nem túl elegánsan a klubtól, akik erre reflektálva igen jól szerepelnek a másodosztályú Kazincbarcikában, míg a DVSC jelenlegi állapotában inkább közelebb van ahhoz, hogy jövőre meccset játsszon már a borsodi városban. Sajnos kimondható, hogy a jelenlegi keretben vagy a mindenkori kezdőcsapatban szereplő játékosok közül tisztelet a kivételnek, alig van már helyi kötődésű érdemben segíteni tudó játékos, ami igencsak kétségbeejtő lehet a jövőre nézve, és egyszersmind felveti az akadémián zajló szakmai munka minőségét is. Jelenleg nem látjuk azokat a játékosokat, akik lehetnének a következő Varga-, Bódi- vagy Bárány-alteregók.
Ha ezek még nem lennének elegek, a csapat mentális ereje is komoly kérdéseket vetett fel. A folyamatos vereségek és a negatív eredmények csökkentették a játékosok önbizalmát, és ez megviselte a csapatot és a szimpatizánsokat egyaránt. A motivációs problémák és a vele együtt kézen fogva járó gyenge mentális állapot hozzájárultak ahhoz, hogy a csapat gyakran nem tudta hozni a szükséges teljesítményt, ami sokszor a hajrában bekapott gólok (MTK, KTE idehaza) és értelmetlenül összeszedett büntetőcédulák formájában nyilvánult meg a legtöbbször.
Hogyan tovább?
Ha Debrecenben képesek sikeresen megoldani ezeket a problémákat, akkor van rá esély arra, hogy a tavaszi szezonra új impulzusokat kapjon a csapat új játékosok és játékstílus tekintetében, de előrebocsátom, ez nem lesz egyszerű menet. A vezetőségen már most látszik, hogy igyekszik a vezetőedző kedvében járni, és Nestor két volt CSKA Szófiás játékosát már leigazoltuk, így a közép-afrikai válogatott Amos Youga és a harmincszoros bolgár válogatott Kristyan Malinov már érkezett a középpályára, de ezen kívül nem ártana még a védelembe és a csatársorba sem igazolnunk, hogy bővítsük a taktikai repertoárunkat. Apropó taktika, ennek elsajátítását lesz hivatott segíteni ezúttal is a január 11-től 25-ig tartó törökországi edzőtábor, ahova már az edző kérése alapján az új igazolásokkal szeretne kiutazni a csapat, és megmérkőznek majd többek között a szerb gigász Partizannal és a Radnicki Nissel is. Az intenzív felkészülést január második napján már elkezdi a stáb.
Összefoglalva:
Az őszi szezon tehát egy súlyos figyelmeztetés volt a Debreceni VSC számára. A csapatnak sürgősen változtatnia kell a fent említett problémákon, hogy elkerülje a további mélyrepülést és visszataláljon a helyes vágányra. Mindenesetre jelen helyzetben úgy fest, hogy tavasszal a tizenkilencre lapot kértünk, ami minden, csak nem kockázatmentes. Februárban, a Nyíregyháza elleni rangadó után pedig választ kaphatunk arra, hogy jól döntöttünk-e.
– Faragó László –
