A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a 15. karácsony másnapját töltötte vendégeivel.
Az egyesület beszámolója.
Karácsony másnapja. Sokan még az előző napok fáradalmait pihenik ki, a debreceni Petőfi téren azonban már délelőtt 9 óra előtt gyülekeztek mindazok, akik számára a karácsony is csak arról szól, jól tudnak-e legalább egyszer lakni.
A sor egyre nőtt, mind többen érkeztek a hideg ellenére. Szerencsénkre az időjárás azért kegyes volt hozzánk, a szél nem fújt, a nap is sütött, a szegények is vágynak a melegségre.
A nap végére szomorúan láthattuk, soha ennyien nem voltak még a karácsonyi ételosztásainkon. Közel 200 felebarátunk mehetett haza felpakolva több napra élelemmel, illetve a közeli hajléktalanszálló lakóinak is jutott ennivaló. A létszámba nem is számoltuk be az anyaotthonok lakóit, ahova szentestén vittünk mindenféle finomságokat.
Vendégeink között voltak kisnyugdíjasok, házaspárok, rokkantak, hajléktalanok, és nagyon sok gyermekes család. Az egyik idős hölgy halkan mondta: “Kedveskéim! Nekünk elfelejtettek szólni, hogy milyen jól élünk!”. “
Szégyellem, hogy öregségemre ide jutottam, nem ezt érdemlem, de Önökön kívül érdekel ez bárkit? A panaszával nem volt egyedül, sajnos egyre többen kerülnek a társadalom peremére, a kis életük a mindennapi küzdelemről szól, a fennmaradásért. Segítségre nem számíthatnak, az üres, álszent szóvirágoktól még senki sem lakott jól. És tapasztaljuk: a karácsony előtti pár nap jótékonyságának december 22-én vége van, jön az újabb egy éves pauza. Maradnak a civilek, a Krisnások, a baptisták – legalábbis a mi ismeretünk szerint.
A nagycsaládosoknak élelmiszercsomagot is tudtunk adni, egy pici lánykának holnap lesz a szülinapja, meglepi tortát kapott nagy boldogságára.
Nem tisztünk, hogy kitérjünk arra, ki és miért került ilyen élethelyzetbe. Mi senkitől sem kérdezünk, aki karácsonykor sorba áll ételért, annak oka van. Az egyesület jó szívvel, szeretettel igyekszik segíteni, tudjuk, csepp a tengerben amit teszünk. Ettől nem szűnik meg a nyomor, de talán pár órára kis örömet sikerült lopnunk vendégeink életébe. És ez a mai világba nem kevés.
Soha ennyien nem voltak még a karácsonyi ételosztásainkon, és nagy örömünkre soha ennyi debreceni polgár nem segített. Elöntötte szívünket a boldogság, amikor kezdésig szinte percenként érkezett újabb adomány. Igazi terülj asztalkámot varázsoltak a nemes lelkű debreceniek, mindannyiunk örömére. Mindenkinek, aki kihozta adományát a Petőfi térre tiszta szívből hálásak vagyunk. Vannak még jó emberek, ahogy mondani szoktuk, igazi “szívemberek”. Külön köszönjük a Fornettinek az adományát, az egyik legjobb debreceni cukrászda finom süteményeit, és a pékségnek a kenyeret, a péksüteményeket. Köszönjük Katikának a finom töltött káposztát, hálásak vagyunk 15 éves munkájáért.
Muszáj – mivel nem egyedi esetről van szó – szólnunk a hasonló posztokhoz írt gyűlölködő, az emberi méltóságot sárba tipró kommentekről. Úgy tűnik, sokan abban lelik örömüket, hogy “észt” osztanak – anélkül, hogy ismenék őket – azoknak, akik ételért sorban állnak. Megdöbbentő, hogy milyen gyalázkodó mondatokat képesek egyesek leírni. Szomorú, hogy idáig jutott Magyarország, és úgy véljük, lesz még lejjebb is.
A legközelebbi ételosztásra már az új esztendőben, 2025. január 26-án kerül sor.
– Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője –
