Szegény drága jó Orbán Viktor hiába siránkozott nemrég a magyar politikai kommunikáció lezüllése, sőt (miután egy mondatba foglalták a nevét holmi “eltitkolt gyerekkel”) az erőszak térhódítása miatt, a mai események nem azt mutatják, hogy óhajának foganatja lenne. Sőt újabb mélységeket ostromoltak politikusaink. Akár tetszik, akár nem, jelen esetben a kormányoldal vitte a prímet.
Becsszó, keresgéltem bőszen, de Menczer Tamástól én még az életben nem olvastam egyetlen szimpatikus nyilatkozatot, közleményt sem. Merem állítani, hogy olyat sem nagyon, amitől ne nyílt volna ki a bicska a zsebemben. De legyen ez az én bajom, soha nem tudtam igazán értékelni a “nemzeti” kormány (képzelj ide egy tripla idézőjelet) “munkáját”.
Szóval a sportriporterből nyalonccá lett Menczer ahelyett, hogy – közpénz lenne rá bőven – rátromfolna Magyar Péterre, és mondjuk ötször annyi mikuláscsomaggal lepte volna meg a pécsi gyerekeket, inkább hőbörgéssel igyekezett bizonygatni “igazát”. Mindezt kisgyerekek füle hallatára. Az is egy valid elmélet, hogy Menczer igazából tettlegességet akart Magyarból kierőszakolni. A végeredmény ugyanaz.
De miért is ne tette volna a pártkatona ezt, ha Magyarországon még ma is divatban van az erőszak kultúrája. Értsd: ha én hangosabb vagyok, nagyobbat ütök, több pénzem van stb., akkor NEKEM VAN IGAZAM! Érvekkel meggyőzni, vagy legalább elgondolkodtatni, hovatovább, acsarkodás helyett beszélgetést kezdeményezni, na, az akkora gyengeségnek tűnne a hívek szemében, mint a migráncsokat (sic!) nem halomra gyilkolni szándékozó, a magyar kormány lopásait pedig naivan hosszú évekig elnéző belga főváros (birkanyelven Brüsszel) tevékenykedése.
Nyilván tudja Menczer Tamás és a főnöke is, hogy nem ez a helyes módja a konfliktusok kezelésének, de ha egyszer erre van igény… Az persze örök kérdés, hogy mi volt előbb: a Fidesz célközönsége volt eleve ilyen, vagy a feléjük való kommunikácói roncsolta a lelküket.
A kormánypárti tábor mindenesetre örömmámorban úszik: “jól megmondta neki”, “azt kapta, amit érdemelt”, “állon is kelletett (sic!) volna vágni”.
No persze szektás jegyeket nem csak a kormánypárt szimpatizánsai között találunk. Aki volt már vérdékások között, az tudja, miről beszélek – lásd videóinkat Gyurcsány Ferenc 2021-es debreceni fórumáról. Természetesen a tiszások között is megtalálható az a réteg, amelynek képviselői kritika nélkül befogadják, továbbosztják Magyar Péter szavait. Merjünk csak valami “rosszat” (igazából tényszerűt) írni róla. Persze érthető, csalódások sorozata után kapaszkodnának már bárkibe, csak Orbán tűnjön el végre a süllyesztőben.
Egyelőre úgy fest, a választási győzelem egyik legfontosabb eleme 2026-ban is az lesz, hogy ki tudja majd keményebben ostorozni a másikat. Az érdemi tartalomra, jelen esetben a gyermekvédelmi intézmények állapotára és az ott zajló munkára a lakosság elenyésző kisebbsége kíváncsi. A magyarnak bulvár kell, ez van.
Azt mindenesetre jó szívvel ajánlom a politikai acsarkodók figyelmébe, hogy mindenkinél lesz egy erősebb, akinek majd jobban igaza lesz. Oké, Tom Stoltmannél jelenleg nincs erősebb ember a világon, szóval ha valaki így akar választást nyerni, ajánlom figyelmébe az amúgy csendes, szerény fiatalembert.
– Szilágyi Szabolcs –
