A ma pedagógiájának több erős kihívása is van amire környezeti és generációs nyomása nehezedik, s megnyugtató válaszok még függőben vannak. Az elfogadás, az empátia általános emberi így pedagógia elvárás a kapcsolatban, különösen érzékeny ez az eltérő fejlődésű gyermekek életben, intézményes nevelésében, s fejlesztésében.
Az emberi tényezők sajnos főleg akkor értékelhetőek megnyugtatóan, ha a gyermek kívül van az intézményes nevelésen, ha hozzáigazított szakember foglalkozik vele. Ez több ellentmondást is takar, hiszen jóakarat és a pedagógia keretek (törvényi feltételek, szakember ellátottság, együttműködési formák….) nem feltétlenül segítik egyénre szabottan folyamatokat, miközben ennek az elvnek kellene hivatalosan is működnie.
Fontos lenne, hogy a növekvő nyomást a valósághoz igazított folyamatokkal és feltételekkel segítsük csökkenteni, enyhíteni.
