A müncheni Oktoberfest a világ egyik legnagyobb tradicionális népünnepélyének számít, amelyet 1810 óta évről évre több millió ember látogat. Az eredeti rendezvény egyébként szeptember 21-től október 6-áig tart a Theresienwiesén, amely a müncheni városfal mögötti réten található.
Ennek mintájára egyébiránt már több országban is megrendezik ezt a mulatságot és csütörtöktől Debrecen is csatlakozott ehhez a hagyományhoz, hiszen egészen szombatig fog folyni majd a hűsítő aranyló nedű a literes korsókba és szólni fog a hamisítatlan sramli zene is az Egyetem előtti téren. Ebből az alkalomból mi is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a város első Októberfesztje.
Rajna Kincse és Szigfrid a korsóban
Ami az időjárást illeti, meglehetősen barátságtalan és esős időben tartották meg a nyitónapot a nagy sátorban, majd az ünnepélyes beszédek után a hagyományos söröshordó-csapolással vette kezdetét a barátság és az összetartozás ünnepe. Ezt követően igyekeztem elvegyülni a forgatagban és belekóstolni a helyszínen kínált bajor gasztronómiába és a sörökbe.
Kezdésként igyekeztem nem kilógni a sorból és vettem magamnak is egy korsó sört. Választásom egy szeghalmi illetőségű, de már budapesti székhelyű kézműves sörfőzde a Tacet Brewery Rheingold azaz a „Rajna Kincse” fantázianevű bajor lager sörére esett, amelyhez heidelbergi malátát használtak fel. Ez nagyon is ízlett és fél litert 1500 forintért mértek a jókedélyű srácok, akiknek az ajánlására később megkóstoltam a Siegfried elnevezésű bajor búzasörüket is, ami szintén viszonylag jól csúszott és bevallom őszintén ezt a két sört már megéreztem azért, mivel ezek valószínűleg nem voltak vizezve. A helyszínen egyébként többen is beöltöztek a bajor népviseletbe, amiért a belépésnél egy ingyen sörre jogosító kupon járt a szervezőktől. Férfiak lederhosenbe azaz bőrnadrágba bújtak és a hölgyek pedig a dirndlibe, ami az Alpok paraszti hagyományait követő ruhadarab.
Bajor ízek nyomában
A habos frissítő komlószármazékok mellé sörkorcsolya gyanánt bajor perecet és egy Nürnberg bratwurstot választottam, amelyet egyébként egyfajta hot-dognak is lehetne értelmezni, de ezzel szemben itt az oltalom alatt álló bajor grillkolbász az édes mustár és a baconos savanyú káposzta almával jelenti a különbséget, ami 3000 forintért egész laktató és jó választás volt. Nem úgy a már említett sajtos perec, amelyet viszont ugyanúgy egy csapolt sör áráért kínáltak. Jóllaknom nem sikerült vele, így végül egy másik standnál desszert gyanánt almás rétest kértem vaníliasodóval. 1900 forintért árulták, de az íze miatt már önmagában megérte és nem is kellett sokat várni rá.
Sramlizene és trombitás az asztalon
A jó hangulat sem maradhatott el a helyszínen, amelyről a magyar Szomorer Jungs azaz a Szomori Fiúk gondoskodtak, akik sváb zenére vannak szakosodva, de játszottak több feldolgozást is, így például Neil Diamond tollából született Sweet Caroline-t, amelynek annyira nagy sikere volt például, hogy egy vendég külön kérésére eljátszotta a zenekar még egyszer, amit azzal tettek felejthetetlenné, hogy a trombitás az asztalra felállt és úgy játszott a közönségnek.
Összességében egy nagyon hangulatos kis rendezvényt sikerült összehozni, de aki ki szeretné próbálni ezt az életérzést, az semmiképpen sem hagyja otthon a bankkártyáját, mivel csak kártyás fizetésre van lehetőség.
– Faragó László –
