A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény módosításának vitájával folytatta munkáját kedd délután a parlament.
Jobbik: nem megnyugtató a törvényjavaslat
Dudás Róbert, a Jobbik vezérszónoka azt mondta: a törvényjavaslat nem nyugtatta meg. A még önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatókra újabb terheket rónak majd, sugallva az irányt, hogy adják át ezeket is állami fenntartásba.
Ezzel az önkormányzatokon keresztül azon emberekkel tolnak ki, akik az adott településen élnek – vélte.
Az önkormányzatok autonómiáját, önrendelkezését vissza kellene adni és nem elvenni tőlük. A döntéseknek az emberekhez közel kellene megszületniük, azonban nem ez a gyakorlat – tette hozzá.
Kitért az ügyintézési határidő megváltoztatására, ez nagyon fontos dolog, támogatandó. A rendszer azonban rendkívül rossz, kritikus állapotban van – mutatott rá. A világ minden országában, ahol vezetékes víz és víziközmű-rendszerek vannak, ott veszteség is van, de nem mindegy, milyen mértékű – húzta alá.
Rámutatott: ezermilliárdot költöttek a víziközmű-szolgáltatásokra. De elég ez? – kérdezte, hangsúlyozva: a problémát nem oldották meg. Szerinte ennek az összegnek a többszörösére lenne szükség.
Arról is beszélt, hogy nem politikai kérdésről van szó, alapvetésnek kellene lennie, hogy vezetékes vízhez jusson minden magyar ember. Megjegyezte: a mostani árhullámnál a vizet nem pusztán kivezetni kellett volna, hanem elvezetni.
Mi Hazánk: az akkumulátorgyárakra mindig jut víz, a mezőgazdaságra azonban alig
Apáti István, a Mi Hazánk vezérszónoka jelezte, egyetért az előtte szóklókkal abban, hogy a kormánynak be kellene fejezni a pártpolitikai alapú gondolkodást, azt, hogy egyes önkormányzatokat azért büntetnek, mert a választópolgárok nem a kormánypártokra szavaztak.
Szólt az akkumulátorgyárak rendkívül káros hatásáról a vízgazdálkodásra, megemlítve, hogy őshonos fafajták pusztulnak el Debrecen közelében, mert Orbán Viktor úgy döntött, hogy akkumulátor-nagyhatalommá teszi Magyarországot, ahelyett, hogy mezőgazdasági nagyhatalommá válnánk, ahogy azt a Mi Hazánk javasolja.
Apáti István kitért arra: a vízgazdálkodásban egyszerre van jelen a hiány és a bőség, a történelmi aszályt történelmi árvíz követte, és az árvíz idején 8 balatonnyi vizet engedtünk át az országon, pedig ennek jelentős részét tározókba gyűjtve fel lehetne használni a mezőgazdaságban.
Nagyívű tározóépítést és a vízgazdálkodási beruházásokat sürgetett, elismerve, hogy történt előrelépés a szektorban, de meglátása szerint ez elenyésző a szükségeshez képest.
Kifogásolta, hogy miközben a kormány az akkumulátorgyárak vízigényét mindig kielégíti, a felszín alatti víz mezőgazdasági öntözésre használására gyakorlatilag nem adnak ki új engedélyt, így vízkvótát szinte csak kihalásos alapon lehet szerezni.
LMP: az igazi megoldás a forrásbevonás lenne a víziközmű-szektorba
Keresztes László Lóránt, az LMP vezérszónoka szerint az egyik, ha nem a legfontosabb rendszerproblémáról szól ez a vita, hiszen ma Magyarországon a víziközmű-szolgáltatás olyan helyzetben van, hogy középtávon veszélybe kerülhet az egészséges ivóvízellátás.
Egynegyede a megtermelt ivóvíznek felhasználás nélkül elfolyik, 20 százalék alatt van a megfelelő vízrendszerek aránya és a szennyvíztisztító művek kétharmada nem működik megfelelő hatékonysággal – sorolta.
Az infrastruktúra az elmúlt másfél évtizedben rendkívül sokat romlott – mondta, de már a 2010 előtti kormányok is felelőtlenül bántak a rendszerrel – tette hozzá az ellenzéki politikus.
Keresztes László Lóránt hangsúlyozta: az igazi megoldás a forrásbevonás lenne a víziközmű-szektorba, hiszen egyelőre csak stratégiák készülnek, de a cselekvés hiányzik a kormány részéről.
Feltette a kérdést, hogy mekkora lehet a rendszerből hiányzó forrás, megjegyezve, hogy 2017-ben 3 ezer milliárd hiányzott, így gyaníthatóan ennek az összegnek a duplája hiányzik most az ágazatból.
Értékelése szerint ahhoz, hogy legalább megállítsák a rendszer romlását, évente 400 milliárd forintot kellene fordítani a hálózatra, nem elkövetve azt a hibát, hogy az állami cégek kapnak forrást, az önkormányzatok azonban nem.
Azt is mondta, a víziközműszolgáltatás sokkal jobb helyen van az önkormányzatok kezében, mint az államéban, de csak akkor, ha az állam partnerként kezeli az önkormányzatokat.
Keresztes László Lóránt kifogásolta, hogy 5-6 minisztériumhoz tartoznak a vízzel kapcsolatos döntések.
A kormány nem alakított ki egységes személetet és egységes szakpolitikai irányítást, pedig enélkül lehetetlen az irányváltás a kormányzati munkában.
