Nem tévedés a cím, hiszen a Campus Fesztivál harmadik napján olyan érzésem volt, mintha a nyaraláson svédasztalos reggelivel kínáltak volna.
Az utolsó előtti nap is megvoltak a magam favoritjai (többek között a Republic és a Road), de végül az időbeosztás miatt mindegyikből csak egy kicsit fogyasztottunk, majd jött aztán a desszert, amiből viszont kértünk repetát is. Mindent összevetve azért csak elégedetten távoztunk az asztaltól.
A szívemnek oly kedves Republic-koncert megtekintésével nyitottunk az egyetemi színpadon, amely a megboldogult Cipő helyett Boros Csabával is jó élményt nyújtott a maga hetven percével. Bár nem tudtam végighallgatni az egészet, de szerencsére az örök klasszikusok közül jó párat előhúztak a tarsolyukból.
Következett a rocksátorban egy zúzós rock koncert az idén 20 éves Road tolmácsolásában, amelyre szintén nagy volt az érdeklődés. A Heves megyei Domoszlóról származó banda pedig nem hazudtolta magát most sem, miután tökéletesen igazolták a dalaik a heavy metálos beütésű Rock ’n Road életérzését. Elég csak a Nem kell más, a Bátrak éjjele vagy a Világcsavargó esetében a közönség szinte eksztázisba került. Az első sorokban szúrtak a heavy metálos villák, és a kötelező tornaóra sem maradt el.
A főfogás a világhírű belga DJ-páros, Dimitri Vegas & Like Mike volt. A formáció a főszínpadon lépett fel, a nézőtér zsúfolásig megtelt.
Az óvatos duhajkodásunknak (nem mentünk túl közel a színpadhoz) annyi hátránya volt, hogy a speciális látványelemeket (a lézershow-t, a konfettiágyút és a lángnyelveket) csak tisztes távolból élvezhettük. Én a magam részéről a Tiestóval és Didóval közös Thank You című megaslágerüket vártam leginkább. Szerencsére nem is kellett csalódnom.
Desszertnek pedig mondhatni a reggeli kávé mellé jött Dévényi Tibi bácsi, aki 78 évesen is nagyon jól tud hatni a közönségre. A pontos labdák osztogatásán túl a pénteki igazi retró hangulat sem maradt el a Modern Talking és Gloria Gaynor zenéjének is köszönhetően, amit a publikum többször is vastapssal jutalmazott. Különösen nagy sikert aratott a Tibi bácsi állatkertje című blokk, ahol a bálna, a kis malac, tehén és madár is előkerült a Republic és a Kerozin jóvoltából, majd az elmaradhatatlan Máté Péter-szerzeménnyel, a Reptérrel lobogott a szélzsák. Búcsúzásképpen pedig a Bikini Mielőtt végleg elmegyek és a Három kívánság atyjának saját szerzeménye, az „Én, a lemezlovas” zárta az egyetemi színpadnál az össznépi mulatságot.
Az utolsó napra is maradtak még szerencsére fellépők, így Kalapács, Carson Coma, Animal Cannibals, R-Go és a világhírű finn dj, Darude is a lemezjátszók mögé áll majd.
– Faragó László –
Kapcsolódók:
