„Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, és arról is, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Ezúttal az Engy&Gery Dance Project vezető tánctanáraival ismerkedhettünk meg.
Tóth Enikő és párja, Szente Gergely meséltek nekünk a tánc iránt érzett szeretetükről, az iskola működéséről, az oktatásokról és arról is, hogy hogyan tudják ezt a pörgős életformát beleilleszteni a két pici ikergyermekük nevelése mellé.
Hogyan kerültetek bele a tánc világába?
Engy:
Egy egészen kis faluban, Körösszegapátiban nőttem fel, ahol néptáncot tanultam az általános iskolában, amit agyon szerettem, és a mai napig nagyon jó szívvel gondolok vissza rá. Középiskolába pedig már Debrecenbe jártam, és bár az első évben nem kerestem tánciskolát, egy idő után már nagyon hiányzott a mozgás. Az egyik barátnőm hip-hopot tanult az Erica C Dance School-ban, én pedig csatlakoztam hozzá. Jól is éreztem magam benne, csak ez az iskola megszűnt, így folytattam egy másik oktatóval, valamint ezzel párhuzamosan hastáncot is elkezdtem tanulni. Ebben az időszakban találkoztam a kubai salsával és ennek a tánctípusnak a hatására egy hatalmas fordulaton mentem át. Azóta, körülbelül már tizenhat éve, hogy ezt csinálom és már ötödik éve, hogy a saját iskolánkat visszük. Most belegondolva mindig is az életem részeként működött a tánc, és valahogy egyértelmű vált számomra, hogy csak ezt szeretném folytatni.
Gery:
Évekkel ezelőtt egy olyan párkapcsolatban éltem, ami már eléggé a végét járta, és hogy esélyt adjunk még magunknak, elmentünk közösen egy táncórára. Kipróbáltuk és nagyon megtetszett nekünk, majd ezután két évig együtt is maradtunk az akkori párommal. A szakítással egyidőben elkerültem Budapestre és nekem is elkezdett hiányozni a tánc. A fővárosban nem is kerestem tánciskolát, és az ottani ismerőseimnek sem mondtam el, hogy mit csinálok szabadidőmben, így visszajártam Miskolcra táncolni.
Cikinek érezted elmondani, hogy mit csinálsz?
Gery:
Igen. Mert akkoriban még az is előfordult, hogy konkrétan rákérdeztek arra, hogy meleg vagyok-e. Ezért nem is hangoztattam, hogy táncolok.
Engy:
Nálunk is megtörtént, hogy a tánctípus latinos vonulata miatt kevesebb fiú vett részt az órákon. De mára már megváltozott ez a hozzáállás, és sokkal több fiú jön el táncolni.
Gery:
Talán a táncversenyeken látott szabályos, standard mozdulatok miatt alakulhatott ki ez nézőpont. Ha egy alacsony kategóriájú versenyzőt látnak a tévében, akkor tényleg lehet a nézőben egy olyan érzés, hogy az a mozdulatsor nem túl férfias. De egy profi szintű versenyzőnél ugyanazok a mozdulatotok férfiasabban tűnnek.
Megtetszett a tánc, de mégis hogyan váltál oktatóvá?
Gery:
Ahogyan említettem Budapesten éltem és lejártam Miskolcra táncolni, ahol Enikő is tanított. Elkezdtünk randizgatni, majd Debrecenbe is költöztem miatta. Ő esténként tanított, én pedig napközben dolgoztam, így nem igazán találkoztunk még hétvégén sem. Látva, hogy az oktatásból meg lehet élni, úgy döntöttem, hogy én is megtanulom az oktatási részét. Mert így legalább lesz egy rendes párkapcsolatom és normálisan tudunk élni. Eleinte az óvodás gyermekeink miatt gondoltunk, hogy ez problémát okozhat, de nagyon jól megtudtuk oldani az órákat. Így mind a ketten tudunk velük lenni, és így nem is érzik a hiányunkat.
Gergő, említetted, hogy te a kapcsolatod megmentése miatt kezdtél eljárni és sokan mások is lehetnek még így. Az okok között szerepel az ismerkedés és a szakítás utáni feldolgozás is?
Engy:
Igen, szinte emiatt a három dolog miatt kezdenek eljárni.
Gery:
Bár azért néha poénból feltesszük azt a kérdést is, hogy: „ki szeretné a táncot megtanulni?” És csak néznek olyankor, hogy amúgy tényleg nem amiatt jöttek el.
Ezt be is vallják?
Enikő:
Mi azt tapasztaltuk, hogy bevallják.
Gery:
Eddig két emberrel találkoztam, akik úgy jöttek el hozzánk, hogy ők megakarják tanulni az adott táncot. De ez inkább a nőkre jellemző elgondolás. Persze ebből jönnek a félreértések, mert ezek a csajok keresnek magunknak egy fix táncpartnert, és a fiatalemberek pedig túlgondolják a dolgot. De azért előfordult már az is, hogy bejött a férfiak elképzelése.
Engy:
Sok párkapcsolat alakult ki már a szemünk előtt és persze olyan is előfordult már, hogy szétmentek azok a párok, akik egykor együtt érkeztek az órákra. De nem ritka az sem, hogy erősített a kapcsolatokon a közös program megélése. Mi pedig egy kicsit félni is szoktunk a párok kialakulása miatt, mert ha szakítanak, akkor könyvelhető lesz, hogy eltűnnek a csoportból. Jobb esetben csak az egyik, rosszabb esetben mind a ketten. Az pedig nagyon ritka, hogy korrektül kezelik és maradnak.
Elkerülhetetlen egy társastánc alatt a közelség, és az emberek szinte „intim” kapcsolatba kerülnek egymással. Mit tanácsoltok annak, aki emiatt nem meri elkezdeni a tanulást?
Engy:
Nekem az a tapasztalatom, hogy vagy sikerül átlépni ezt a határt vagy nem. Nincs rá bevett módszer, de az első órán vagy ha kitartóbbá válik valaki, akkor az első hónapban kiderül, hogy hogyan megy neki. Ha próbálkozik, akkor oldódni fog abban a környezetben, és persze fontos dolog, hogy a komfortzónájából ki tudjon lépni. De azt gondolom, hogy meg lehet csinálni.
Gery:
Én azt szoktam mondani a tanulóknak, hogy óra előtt igyanak meg egy felest. Az európai emberek nem az ilyen típusú, hanem a távolságtartóbb és a másabb jellegű táncokhoz szoktak. Ezt a keresztény közerkölcsöt kell elengedniük, hogy Úristen hozzám ér egy másik ember. Ezzel szemben Kubában sokkal jobban megérintik egymást, és ott egy teljesen más szempont uralkodik.
A magyarokból hiányzik ez a fajta felfogás?
Gery:
Azokból az európaiakból hiányzik, akiknek nincsen köze a latin vérvonalhoz. Mert például a spanyoloknál és az olaszoknál ez nem okoz problémát, de mondjuk egy németnél már sokkal nehezebben emészthető történet.
Engy:
Nem tudom, hogy hiányzik-e bárkiből is, inkább azt mondanám, hogy más kultúrában élnek ők és élünk mi. A kubaiak, a spanyolok és az olaszok önfeledten boldogok, mi pedig bevagyunk feszülve, beszorulunk a hétköznapi monoton munka világába. És nehéz ezzel hasonulni, de szerintem mindenki áhítozik arra, hogy kikapcsolódjon és szórakozzon. Vágyunk erre az érzésre, csak nem tudjuk, hogy hogyan kell.
Visszatérve a komfortzónára. Órán tapasztaltam, hogy az egyik srác, aki a saját párjával táncolt, nem volt hajlandó leváltani másik táncpartnerre a barátnőjét. Nem csak a nők, hanem a férfiak sem mernek más lánnyal táncolni?
Engy:
Amikor párban érkeznek az emberek táncolni, akkor az egy tudatos döntés a részükről, mert ők együtt szeretnének táncolni. Nincs tapasztalatuk abban, hogy lehet mással is és, hogy az mennyire jó dolog tud lenni. Természetesen nem szoktuk erőszakkal szétszedni a párokat, de azért javasoljuk, hogy próbálják meg a többiekkel is. Hiszen az adja meg a buli hangulatát, és nem mellesleg saját magukat is megismerik a párcserék folyamán. Ez mindig egy izgalmas történet, mert valaki megtudja hozni ezt a döntést, másnak pedig nem megy. De ez tényleg nem baj, a lényeg az, hogy megvan rá a lehetőségük másképpen dönteni. Nincs különbség e téren, hogy nők vagy férfiak, mert mindenki rémült egy kicsit, amikor közösségbe kerül és egy új dolgot kezd el. Félnek, mert azt hiszik, hogy a többiek csak őket nézik és velük foglalkoznak. A valóságban pedig mindenki saját magával van elfoglalva, és ezért nem is tudja figyelni a másikat. Erről szólnak a kezdő oktatások és ha egy új dologba vágsz bele, akkor az így teljesen normális.
És a személyes vonalra rátérve. Az órákon nálatok is bepróbálkoznak a másik nem képviselői?
Engy:
Nálam nem, de Gergőnél előfordult már.
Pedig, amikor a bemutató órát tartottátok, ott már azért kiderült, hogy ti egy párt alkottok.
Engy:
Sokszor a csajokat ez nem igazán érdekli.
Gery:
Egy-két konkrét ajánlatra emlékszem. De az egyiknél a szemem is kiakadt, úgy meglepődtem csaj őszinteségén és nyerségén. Sok év tapasztalatából már megszólalniuk sem kell, mert érzem, hogy akarnak valamit. Mert a tánc alatt beletesznek valami plusz intimitást, például egy kézmozdulattal.
Valahogy a nők szeme rátapad a férfi tánctanárra, hiszen egész óra alatt őt nézik.
Engy:
Igen, ez így van. És ha belegondolsz, akkor lehet ez a személy egy orvos is, mert ő is ki van emelve a saját körében, így rá tud függeni az ember.
Gery:
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem nekem és kinézetemnek szól, hanem a pozíciónak, amit betöltök.
Térjünk rá a tánctípusokra. Hány féle táncot oktattok?
Engy:
Alapvetően salsát, bachatát és kizombát, ezek az állandó fix táncok. Kiegészítő stílusként, kurzusok formájában például reggaetont és lady style órákat is szoktam tartani, de ezeket inkább kisebb óra mennyiségben.
Ha egy rangsort kellene felállítani, akkor a salsa annyira nem, a bachata már egy kicsit jobban és a kizomba az, ami jóval szexuálisabb töltetű táncforma?
Gery:
Igen, ez a három így követi egymást. A kizombánál egy teljes ölelésben lévő táncról beszélünk, ami a nehézségét is adja, pedig a lépései egyszerűek, mert sétálásról van szó. Nagyon közel táncolnak egymáshoz a párok, míg a salsában és a bachatában nagyobb távolságot tartanak.
Miért ajánljátok magát a táncot és a latin táncokat?
Engy:
Mert a tánc kiszakít a mókuskerékben zajló hétköznapokból. Ha valakinek csak heti egy alkalom fér bele az időrendjébe, már akkor is valami mással foglalkozik, mint úgy általában. Ebből a szempontból pedig mindegy, hogy milyen táncról beszélünk, mert olyankor azt csinálja az ember, amiben jól érzi magát. Mindenkinek meg kellene találnia azt a tevékenységet, amiben kikapcsol és nem azon agyal, amin egyébként is szokott. És ezt nevezhetjük énidőnek is.
Gery:
Amikor táncolsz, csak arra koncentrálsz, és nem kattogsz a problémáidon. De ha gondolkodsz, rágódsz valamin, akkor mozogni sem lehet majd veled. Ilyenkor megszoktam kérdezni attól, aki nincs ott fejben, hogy „hahó, megérkeztél már?”
Mit üzennétek azoknak a gondolkodó embereknek, akik még nem iratkoztak be sehová sem? Pedig az elképzelés már megszületett.
Gery:
Amikor már megfogalmazódott a gondolat, az egy nagyon jó dolog. Ha mégsem teszi meg, hogy elmenjen valahová és kipróbálja, meg fogja bánni. Mert eljön majd az az idő, amikor nehézkes lesz a járása és a mozdulatai is, akkor biztosan sajnálni fogja, hogy kihagyta. Gondoljunk bele, hogy egy óra a héten annyi minden másra elmegy. Az ingyenes óráinkon pedig sok mindent meg lehet tapasztalni. Például, hogy tetszik-e az a miliő, amibe belecsöppent, és utána el tudja dönteni, hogy amit lát az neki való avagy sem. És ez magamra is ugyanúgy vonatkozik, mert ha sokat gondolkozok valamin, akkor inkább elmegyek és megteszem, mert lehet, hogy két hét múlva már nem lesz alkalmam rá.
Egy héten hány oktatás tartotok?
Engy:
Minden hétköznap két csoport megy, sőt hétfőn három is, és felváltva Gergővel oktatjuk a salsát, bachatát és kizombát, amelyekbe kezdők és haladóbb tagok is járnak. Workshopokat és időközönként gyakorló bulikat is szervezünk. Nyáron intenzív tánckurzusokat tartottunk, ősszel pedig indulnak az új kezdő csoportok salsa és bachata oktatással.
Kezdő táncoslányok sokszor azért nem mennek el egy gyakorló buliba, mert még nem úgy táncolnak, ahogyan szeretnének és majd ha tudnak, akkor ellátogatnak. Félnek attól, hogy őket úgysem kéri föl senki?
Engy:
A „majd ha már tudnak” időszak sosem szokott eljönni. Azt szoktam javasolni a kezdőknek, hogy jöjjenek el egy buliba -ahová még belépőjegyet sem kell fizetniük- és csak tapasztalják meg a hangulatot. És igenis modern világban élünk, mert bár a férfi vezet és a nő követ a táncban, de azért egy csaj is fel tud kérni egy pasit táncolni. Csak a lányok nem merik eleinte megtenni, mert tele vannak gátlásokkal és komplexusokkal.
Hogyan lehet táncoktatóként boldogulni Debrecenben?
Gery:
Azt gondolom, hogy jól lehet boldogulni. Csak, aki ebből akar megélni és sikeres szeretne lenni hosszútávon, azon nem kellene érződnie annak, hogy a pénzért csinálja. Az emberek szórakozni jönnek el az órákra, és nem szabad anyagiasnak lenni. Amit a tánc sugároz, azt kell átadni minden tanulónak. Mert ha jól csináljuk és beletesszük a szívünket, lelkünket és az életöröm is látszik rajtunk, akkor jönnek a táncolni vágyók. Csak ezt nehéz tartósan csinálni, mert akadnak jó és kevésbé jó hónapok, és sikerteleségek is. Meg ott a nyári és téli szünet is, és azokra sem árt felkészülni. De akkor is ugyanolyan lelkesen és kedvesen kell tolni, ha a nagylétszámú csoportból csak páron jönnek el táncolni.
Engy:
Ez egy ingadozó szakma és nem lehet mindig fönt lenni, mert tele van zuhanásokkal. Ha lelkileg felül tudsz rajta emelkedni és mindig előre gondolkodsz, amellett, hogy szeretetből is csinálod, akkor nagyon jól tudsz működni. Én azt akarom átadni, ami nekem ad a tánc, amitől különleges lett számomra. És nem utolsósorban, de figyelni kell a tanítványokra és emberségesnek kell maradni.
Ez a titka a jó tánctanárnak?
Engy:
Ha nem tudod így csinálni, persze akkor is tudsz működni, de elfognak tűnni az emberek az órákról. Nem titok, hogy jó néhány oktató működik így, mert igazából nem is megélhetés számukra. Sokan azért kezdték el a tanítást Debrecenben, mert ha már más is csinálja, akkor ők is kipróbálják. Attól még, hogy valaki tud táncolni, nem biztos, hogy oktatni is tudja. Ez azért nagyon hamar kiderül és így sajnos nagyon nehéz jó tanárt találni. És, hogy még milyen a jó tánctanár? Az teljesen mindegy, hogy milyen nemű az oktató. Alapvetően számít a kinézet, mert amikor bemész egy terembe és meglátod a tanárt kicsit ki kell tűnnie a tömegből. A beszédével, a megjelenésével fel kell, hogy keltse és vonzza a figyelmedet.
Gery:
Mindenkiben kialakul már az első alkalommal egy benyomása a tanárról. Most furcsának hangozhat, de a latin táncoknál kell, hogy legyen az oktatónak egy kisebb fajta szexuális kisugárzása is. Persze nem túl sok, de amikor úgy érzed, hogy na ebben a tanárban érződik az a plusz. És ahogyan Enikő is említette, sok tanuló döntötte el, hogy tanítani is fog, de valamiért nem jött össze neki. Mert megszületett a gyerek, jobb munkát kapott és sok esetben inkább nem tudta mögé pakolni a vállalkozói szemléletet és életet. Nem csak a pénzt kell nézni, hiszen a tánc egy örömteli történet, és ezért kettős dolog a jó tánctanár titka
Mit adott nektek a táncos, táncoktatói élet?
Gery:
Rengeteg külföldi utazást, szórakozást, rengeteg ismerkedést. Plusz, ha jól csinálod az egészet, akkor szórakozva keresel pénzt, mert másfél órát tanítani, nem olyan megerőltető dolog. Ha pedig beleadod a saját jókedvedet is, akkor te is szórakozol a többiekkel. Nyilván előfordul egy-két fárasztó eset, de ezeket el kell engedni.
Engy:
A táncban úgy érzem, hogy más tudok lenni, talán olyan, amilyen lenni akarok. Mert én is tele vagyok komplexusokkal, gátlásokkal, feszültségekkel és sokszor én is hülyeségeken kattogok. De ha mozgok, akkor más vagyok, és nagyon élvezem azt az énemet. Feltölt, energetizál és jókedvvel áraszt el. Minden egyes kezdőórát ugyanúgy tudok élvezni. Nekem a tánc és a tanítás is természetes dolog az életemben. Amit kaptam tőle és azt a jót, amit megtapasztalok közben, azt szeretném átadni mindenkinek.
– Rontó Judyt –
