Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező, érdemes művész Szegeden is bemutatta Filmeskönyv Koltai 80 című, filmrendezéseiről és filmszerepeiről szóló kötetét. A decemberben 80. életétév betöltő művész és párja, Gaál Ildikó az esemény után interjút adott kollégánknak.
“Mivel a könyv címében benne van, hogy ez egy filmeskönyv, a megjelenést követően szembe kellett néznem azzal – amire egyébként büszke is vagyok –, hogy elég sok mindent csináltam az életben. Ebbe beletartozik, egyfajta felkiáltójellel a végén a színészet, ami az alapszakmám, de rendezhettem, járhattam az országot a rádiókabaréval, szerepelhettem sorozatokban, született a történeteimből a mostanin kívül még három könyv, ezeket szintén Ildivel közösen írtuk. Nagyon örültem, hogy ebben a filmeskönyvben azok a társak szólaltak meg, akiknek rengeteget köszönhetek. Nem mintha versenyeztetni akarnám a különböző műfajokat, de a legnehezebb feladat azért mégis a filmkészítés volt, hiszen nemcsak rendeztem ezeket, hanem játszottam is bennük”
– osztotta meg gondolatait Koltai Róbert.
Koltai Róbert: “Rajta vagyok én is a listákon, hogy kiket nem hívhatnak be tévékbe”
Gaál Ildikó elmondta, könyv létrejötte kerek évfordulókhoz köthető, a Sose halunk meg című film ugyanis 30, Koltai Róbert pedig 80 éves lett. A megjelenésben egy pályázat volt segítségére, amelyet filmes monográfia megalkotására írtak ki. Miután elnyerte a pályázatot, szubjektív módon kiválasztva az alanyokat, kezdetét vette a munka.
A Sose halunk meg ma is aktuális. Hogy miért? Koltai Róbert szerint ez az oka:
“A film bemutatása óta eltelt immár 32 év, és az emberek még mindig ugyanolyan szeretettel és örömmel nézik, mint akkor. Ez azt jelenti, hogy sikerült valami olyat elmesélni a saját életemből, úgy is mint rendező és úgy is, mint Nógrádi Gábor társforgatókönyv írója, ami ma is él és hat az emberekre.”
Ildikó szerint minden családban akad egy olyan nagybácsi, mint, amilyen Gyuszi bácsi, és lehet vele azonosulni. És minden családban akad egy olyan fiú is, akinek a férfivá válása Imiéhez hasonló.
S hogy mire vágyik a művész? Íme:
“Szeretném, ha sokkal több szeretet és odafigyelés venné körbe az embereket, mint amennyi az utóbbi 10-20 évben. Szeretném, ha figyelnének egymásra, és tudnának örülni apró dolgoknak. Annak is örülnék, ha néznének jó filmeket, és szeretnék azokat.”
A teljes interjú a Szegedi Napon olvasható.
