Április 11-én triplán is ünnepeltek a cívisvárosban, hiszen 1693. április 11-én kapott szabad királyi városi rangot Debrecen, ami máig a város napjának számít. Emellett a magyar költészet napja is volt, így stílusosan egy saját költésű mondattal indítottam, ami jól jelzi a magyar női kézilabda-válogatott olimpiai selejtezőbeli első összecsapásának komolyságát, amit nem éppen optimális időpontban és ellenfél ellen kezdtek el a Főnix Arénában Vlagyimir Golovin tanítványai és nyertek is meg.
Az ok nagyon egyszerű ugyanis eredetileg Kamerun legjobbjai ellen meccselt volna a magyar hölgykoszorú, de az afrikaiak utazási nehézségekre hivatkozva lemondták részvételt, így helyettük a legutóbbi ötkarikás játékok házigazdája, Nagy Britannia ugrott be, amiért mindenképpen dicséret illeti őket, hogy beálltak pofozógépnek szerda kora délután. Ezzel persze nem akartam egy pillanatig sem lebecsülni a szigetországi egyletet, de az előzetes várakozásoknak megfelelően a maximum a gólarányunk növelésére volt tökéletes ez az egy óra hossza.
Harminc gól fél óra alatt
Kezdés előtt igen gördülékeny volt a beléptetés és plusz figyelmesség gyanánt osztogatták az aznapi országos sportújságot, gondolva arra, aki esetleg unatkozna a nézőként a szünetben. Ezt követően a legtöbben a hivatalos válogatott shopot támadták be, ahol mezeket vagy éppen apróbb szuveníreket igyekeztek beszerezni. Némi kalandozás után az emeletre feljutva elfoglaltam a helyem, ahol kifejezetten impozáns látványban volt részem, mi több egy karnyújtásnyira volta büfé és a mosdó is. A két uruguayi bíró által vezetett meccs Győri-Lukács góljaival indult, majd fokozatosan lépett el a házigazda a nagyon alacsony átlagéletkorú ellenfelétől, habár az elején már próbáltak tapadni a kék mezes britek, de végül nagyon kinyílt az a bizonyos olló és végül tizennyolc gólos vezetésnél vonultak az öltözőbe a csapatok. Több debreceni játékosnak is duplán hazai pálya volt a Főnix, mivel Kácsor és Füzi-Tóvizi is pályára lépett és ketten hat gólt tettek be a közösbe. Dacára a nem éppen szokványos időpontnak egyébként, a magyar női válogatott kézilabda mérkőzéseire kilátogató HU-SECTOR szimpatizánsai nagyon jó hangulatot teremtettek, amit ütemes rigmusokkal és zászlóerdővel tettek még látványosabbá.
Lassú volt a büfé, de játékunk nem
Szünetben némi frissítőt igyekeztünk magunkhoz venni, ami után beálltunk a büféhez, amit úgy gondoltunk, hogy jó ötlet lesz, hiszen tavaly a norvégok ellen EHF EURO CUP meccsen nagyon hamar ki voltam szolgálva. Most ezúttal nem így történt, így némi vigaszt jelentett, hogy igen közelről láttuk az oldalvonal melletti eseményeket. Itt több lerohanást és üres kapus gólt is ünnepelhettünk miközben a frissítőnkre vártunk. Ami a büfé árait illeti: egy szalámis vagy sonkás bagettet 1200 forintért adtak, de mogyorót és ropit és több fajta csokit is lehetett venni a töredékéért, míg az üdítő és a csapolt sör közel egy Bethlenbe került. Ezek után elfoglaltuk a helyünket az emeleten, majd miután már nagyon vezettek a csajok kipróbáltuk a fenti büfében kapható nápolyi stílusú pizzát. Egyet 3500 forintért adtak, ami egy embernek bőven elég, de éppen két ember is képes csillapítani vele az éhségét. Az utolsó percekben már csak az volt a kérdés, hogy elérjük-e a bűvös ötven gólt, de végül a britek cserekapusa keresztülhúzta a számításainkat és 49-11 lett vége. Utoljára egyébként a mérkőzés legjobbjának választott Faluvégi talált be, aki hét gólját ugyanennyi kísérletből érte el, így nem volt érdemtelen ez az elismerés.
A lényeg, hogy a gólarányjavításon túl senki sem sérült meg és talán egy laza átmozgató edzésnek megfelelt ez a találkozó a csütörtöki svédek elleni mérkőzés előtt. Az már jóval nehezebb lesz, de vélhetően a Japán elleni vasárnapi összecsapáson válthatjuk meg teljesen a párizsi repülőjegyünket az olimpiára. A csoport másik mérkőzésén egyébként a svédek a papírformának megfelelően 35-28
–ra nyertek a japánok ellen.
– Faragó László –
