Második alkalommal rendezte meg Debrecenben a Szikra Mozgalom a Lobbanáspont nevű eseményt, amelynek fókuszában a lakhatási politika állt.
A beszélgetést Könnyü Hella szociálpolitikus moderálta, az előadók pedig: Szaniszló Judit – Utcáról Lakásba Egyesület, Czirfusz Márton – Periféria Központ voltak.
Czirfusz Mártonék szervezete, a Periféria Központ a lakhatási problémák mellett a munka világának problémáival és a tőkebefektetések hatásaival is foglalkozik. Társadalomtudományok különböző területeiről verbuválódtak, és többek között olyan társadalmi alternatívák kidolgozásán munkálkodnak, amelyek csökkentik az egyenlőtlenségeket. Alapkutatásokat végeznek, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel is együtt dolgoznak.
“Látjuk magunk körül, hogy milyen társadalmi változások vannak, és azoknak igyekszünk a mélyére ásni, amelyekkel kevesebbet foglalkozik társadalom. A lakhatási válság kialakulását és lakhatási szegénység mértékét is vizsgáljuk. Az is fontos kérdés, hogy a magas foglalkoztatottság dacára miért vannak olyanok, akik nem tudják finanszírozni a lakhatásukat”
– ismertette Czirfusz.
Akit részletesebben érdekelnek a Periféria tanulmányok, itt böngészheti ezeket.
Czirfusz Márton elmondta, a magyar kormány mindeddig nem reagált javaslataikra, ennek ellenére fontosnak érzi, hogy a témákat napirenden tartsák. Az önkormányzatok számára is dolgoznak ki ötleteket, ezeket a társadalmi különbségek mérséklése iránt elkötelezett képviselők felkarolhatják. Lakhatási és dolgozói érdekérvényesítés ügyében a nagyobb szakszervezetekkel folyamatosan kapcsolatban vannak, de együtt gondolkodnak a közszféra szakszervezeteivel is.
Debrecenben az új lakások zöme drága apartman
A dolgozók lakhatási problémáira az egyik megoldás Czirfusz Márton szerint az lenne, ha a szakszervezetek rendelkeznének saját ingatlanállománnyal, amiket a tagok bérbe tudnak venni. De a lakáskeresésben is segíthetnek a munkavállalóknak. A közszférában tapasztalható munkaerőhiányért jelentős részben a szolgálati lakások alacsony számát teszi felelőssé, és nagy gondnak tartja a munkásszállók számának csökkenését is. Bár a kormánynak van most egy projektje a probléma orvoslására, ez mondhatni csepp a tengerben – véli Czirfusz Márton, és kiemeli,
Debrecenre is jellemző, ami országosan: az új lakások zöme drága apartman, ami a külföldről érkező menedzserek igényeit szolgálja ki az egyszerű munkásoké helyett.
Amíg a munkáltatók nincsenek rákényszerítve, hogy megoldást találjanak a dolgozók lakatási problémáira, addig kevés a remény
– nyilatkozta a Debreceni Napnak az aktivista. Némi pozitív változást a munkaerő-kölcsönző cégek esetében lát, itt ugyanis terjed az a megoldás, hogy a dolgozónak “ingyen” biztosítanak lakást – pontosabban ledolgozhatja a lakbért. Ez viszont feszültségeket is generál, hiszen aki nem munkaerő-kölcsönző cégen keresztül dolgozik ugyanabban a munkakörben, az hátrányba kerülhet.
Bécsben már jól működik, de Budapesten mikor valósulhat meg a “város építi a várost” modell?
A magyarországi városok számára jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő forrás ahhoz, hogy lakásokat építsenek. Ehhez például az kellene, hogy a helyben keletkezett adók helyben is maradjanak. Ez lehet megoldás akár Debrecenben is.
Az agglomeráció megnövekedése miatt szükséges lenne a tömegközelekedés folyamatos fejlesztése. Miért nehézkes ez Magyarországon?
Ott is rá kell szánni a forrásokat, és az a jobb megoldás, ha ezt a közszféra építi. Bécs is nagyon küzd azzal, hogy a jövőben tovább növekvő népességével lépést tartson a lakások száma is. Magyarországon pedig sok esetben szomszédos önkormányzatoknak kéne együttműködniük, de ez mindig nehézéségeket szül. Azt sem mindig egyszerű elérni, hogy a külső kerületekben élők hangja is hallatsszon a városházán. A jövő egyértelműen a tömegközlekedés térnyeréséről szól.
De nem biztos, hogy ami külföldön bevált, az nálunk is működni fog…
Biztos, hogy kell ehhez egy ambíciózus polgármester, helyi tudás a megvalósításhoz és a problémákra való reagáláshoz. Bécs és Frankfurt példáján keresztül látszik, hogy ha van helyben olyan vállalat, ami alkalmas például az új lakások kivetelezésére, akkor ezzel a helyi lakosok is nyernek. Ez egy abszolút megvalósítható dolog, de erre véleményem szerint a jelenlegi magyar politikai környezet nem alkalmas. De sokat tanulhatunk például abból, ahogy ezt száz évvel ezelőtt csinálták Magyarországon.
Problémát jelent az is, hogy hazánkban nagyon magas a saját tulajdonú lakásban élők aránya. Be is betonozza őket oda, sokkal nehezebben költöznek az ország másik részére. A befektetési célú lakásvásárlás magas aránya pedig drágítja a lakáspiacot. Sokkal biztonságosabb lenne mindenkinek, ha a bérleti szektor magasabb arányt foglalna el.
Az üres lakások számának statisztikáját több tényező is torzíthatja, például az, hogy a nagyvárosokban ezek sok esetben kiadott lakásokat (rejtett albérletek) jelentenek, csak a népszámláláskor úgy jelentették le, mintha üresek lennének. Az is lehet, hogy valaki csak a hét egy adott részén tartózkodik abban a városban, de – bár nem életvitelszerűen – használja a lakást.
Ezek minden bizonnyal a debreceni lakáshelyzetet is torzítják, viszont a város gazdasági fellendülőben van, ez pedig csökkentette az üres lakások számát. Akadhatnak közöttük visszaköltözők, vagy korábbi üres lakások, amiket most sikerült kiadni.
Az elnéptelenedő települések problémáját – a rengeteg falu mellett akár nagyvárosok, például Szeged is ezzel küzd – hogyan lehetne orvosolni?
Azt tudjuk, hogy Magyarország lakossága az elkövetkezendő 50 évben tovább csökken majd. Azt egyelőre nehezen tudjuk elképzelni, hogy jó minőségű élet lehetséges zsugorodó településen is. Jól működő közszolgáltatások biztosításával, idősgondozással, állandó háziorvossal megoldható lenne, és csökkenő népességű település is lehet élhető.
Tapasztalható az utóbbi években – a Covid alatt kiváltképp -, hogy sokan költöztek Budapestről a Balatonra, és onnan végeztek távmunkát. Megfigyelhető ez Debrecen-Hajdúszoboszló viszonylatában is, a cívisváros kárára. Mennyire lesz ez a trend jellemző a következő években?
Bizonyos munkakörökben ez egész biztos, hogy így fog maradni, de a személyes jelenlétet igénylő foglalkozásokat nehéz ezzel kiváltani. Arra számítok, hogy a távmunka valamekkora formája meg fog maradni, sőt a digitalizáció fejlődésével ez bővülhet is.
