Igazi csapás a család számára, ha a gyerek daganatos betegségben szenved. Szerencsére ma már a diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel, sőt a kicsik döntő többsége meggyógyul. Ehhez viszont elengedhetetlen a támogatói környezet és a szakértelem megléte. Utóbbit garantálja prof. dr. Kiss Csongor egyetemi tanár, az MTA doktora, továbbá a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A kis betegek gyógyítása azonban nem működhet társadalmi összefogás nélkül. Többek között erről kérdeztük a professzort azon az adományátadón, amelyen az alapítvány Csányi Sándoréktól (a színész) egymillió forint értékű B. Braun infúziós pumpát vehetett át.
Hol tart most a gyermekleukémia kezelése?
Jelenleg az országban nyolc olyan műhely, munkacsoport van, ahol daganatos, leukémiás vagy súlyos vérzékenységben, vérszegénységben szenvedő gyerekeket kezelnek. Ezek egyetemi kórházakhoz, vagy nagyvárosi kórházakhoz tartoznak.
Ma Magyarországon évente 350-400 új daganatos beteg gyereket fedezünk fel. Ez ahhoz képest, hogy a felnőttek között évi 70 ezer új daganatosra derül fény, nem nagy szám, de – a balesetek után – a gyerekek halandóságának a második leggyakoribb oka a daganat. Mi azért vagyunk, hogy ezeket az életeket megmentsük, és az egészséget helyreállítsuk. A daganatos betegséget nemcsak kezelni kell, hanem meg is kell gyógyítani.
Az újonnan felfedezett betegségek száma lényegében állandó. Van egy egyenletes, kismértékű emelkedés, ami évi 1,4 százalékkal több daganatos gyerek diagnosztizálását jelenti. A gyógyítás pedig egyértelműen sikertörténetnek számít. A 60-as évek elején ugyanis a daganatos gyermekbetegségek kevés kivételtől eltekintve halálosak voltak, néhány héten, hónapon belül meghalt a kis beteg. Ma már globálisan ott tartunk, hogy a daganatos gyerekek mintegy 80 százalékát sikerül meggyógyítanunk.
A kezelés is sokat változott, alapját napjainkban is a kombinált kemoterápia képezi, a daganatos sejteket ugyanis sok ponton kell támadni. Egyre többet tudunk a daganatok természetéről, például azonosítani tudjuk azokat a molekulákat, amelyek a rosszindulatú elfajulás következtében kóroki szerepet játszanak. Ezeket meg lehet célozni precíziós gyógyszerekkel, nagy mértékben fokozva a terápia hatásosságát.
Van már arra teória, hogy mi váltja ki a gyerekeknél ezeket a daganatos betegségeket?
Ha valaki erre rájon, akkor talán nem is egy, hanem több Nobel-díjat is kapna érte. A betegségek kialakulása alapvetően a szervezet genomjának (örökítőanyagának) szintjén dől el. A környezeti tényezőknek a gyerekek esetében lényegesen kevesebb szerepe van, gondoljunk például a tüdőrákra és a dohányzás kapcsolatára. Az viszont igaz, hogy a szülők káros szokásai kis mértékben növelik a gyerekek daganatos betegségre való hajlamát.
Mire van még szüksége az alapítványnak?
Elsősorban gyógyszerekre és szupportáló készítményekre, valamint vérkészítményekre, megfelelő táplálásra. Szükségünk van a beavatkozásokhoz használatos eszközökre is a szolid tumorok (gyermekkori veserák, szimpatikus idegrendszerből kiinduló daganatok, csontdaganatok) esetén. Az operációhoz a lehető legkorszerűbb sebészeti műszerek kellenek.
A szövődmények miatt gyakran kerülnek nehéz helyzetbe betegeink. Esetükben intenzív ágyakra, monitorokra, lélegeztetőkészülékre van szükségünk a súlyos mellékhatásokkal terhelt periódusok túléléséhez.
Jelenleg egy olyan speciális kórterem kialakításán dolgozunk azoknak a gyerekeknek, akiknek a kezelés a csontvelő működését nagyon mélyen legátolta. A kezelés ugyanis nemcsak a daganetsejteket pusztítja el, hanem a “normális” csontvelősejteket is. Ez utóbbiak ugyan idővel visszajönnek, de addig, amíg ebben a sérülékeny állapotban van a szervezet, a beteg gyerekeket speciális környezetben kell gondozni.
– N. Nagy Sándor –
