Ugyan a lényegi kérdések már eldőltek csütörtökön Bulgáriában, amikor a magyar válogatott a ráadásban Aleks Petkov öngóljának is köszönhetően megszerezte az Európa-bajnoki kijutáshoz szükséges egy pontot, de vasárnap jöhetett a jól megérdemelt fieszta Montenegró ellen a Puskás Arénában. Ami ugyan sokáig nem annak tűnt, de végül Szoboszlai Dominik zsenialitásának is köszönhetően az lett. Ráadásul a hab a tortán a csoportelsőség megszerzése volt.
Látványos vonulás pirotechnikával fűszerezve
A korai, 15 órás kezdési időpont miatt már 10 óra magasságában útnak indultam egy baráti társasággal, és szerencsére az autópályán nem voltak dugók és forgalmai akadályok sem, így a vonulás előtt jó fél órával megérkeztem a Verseny utcába. Némileg déjà vu érzésem volt, hiszen tavaly Dzsudzsák Balázs búcsúján voltak közel ennyien, így nem volt meglepő hogy eme sikeres időszakban is rengetegen kíváncsiak voltak a vonulásra és annak egyedülálló feelingjére.
A kezdés előtt a szervezett szurkolói csoport, a Carpathian Brigade emléksálját is sikerült megkaparintanom amolyan szuvenírként, majd többen is füstbombákat és görögtüzeket gyújtottak be, és jöttek az ilyenkor szokásos rigmusok, amelyeket nemzeti színű zászlók tettek még hangulatosabbá. A tömeg elindulása után még előkerültek hanggránátok is, és gondolva az ünneplésre és a közelgő évvégére, egy-két római gyertyát és telepes rakétákat is elsütöttek útközben.
Viszonylag gyors bejutás és pazar hangulat
Némileg várni kellett a Dózsa György úton a bebocsájtásra, mivel nagyon akkurátusan összevetették a kinyomtatott illetve elektronikus jegyeket a személyi igazolvánnyal, hogy valóban stimmeltek-e a belépőn megadott nevek. Ezt követően jött egy gyors motozás és kissé megkerülve az arénát nem kellett annyit várnom, mint legutóbb tavasszal Litvánia ellen, amikor a Himnuszt a stadionon kívül hallgathattam meg. Ülőhelyem elfoglalása előtt még felkerestem a büfét, ahol a Carpathian Brigade által tervezett egyedi re-poharakat lehetett megszerezni, amiből három különbözőt is piacra dobtak a válogatott tiszteletére.
Egyet nekem is sikerült begyűjteni, majd a hármas karéj első sorában helyet foglaltam, ahol nagyon szép volt a kilátás, így a bevonulás előtti piros-fehér-zöld színben pompázó koreográfiát is kristálytisztán lehetett látni rajta az „Irány az EB!”- felirattal. Ettől szebb csak a magyar himnuszt volt hallgatni, ami után a RIA-RIA-HUNGÁRIA rigmus skandálása volt csak hidegrázósabb érzés.
Feledhető első félidő sok sárgával
A holland Makkalie által dirigált meccs első játékrészében a gólok helyett sárga lapok jobban potyogtak, hiszen az első 45 percben ötször is villant amolyan fegyelmező jelleggel a büntető cédula. Sorrendben Camaj,Savic,Szoboszlai, Rubezic és Gazdag lett a jutalmazott, de úgy is mondhatjuk, hogy hozta a kártyamester formáját a spori,mivel a találkozón 11 alkalommal nyúlt a zsebébe.
Ezt leszámítva nem nagyon találta a válogatott a góllövő cipőjét, hiszen jól tördelték a játékot a vendégek, míg a hazaiak ígéretes támadásainál az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Ennek oka egy-egy rossz labdakezelés és túl röviden mért passz volt, ami miatt kellett beavatkozni a dél szláv védelemnek. A 35. percben aztán némileg váratlanul egy pontrúgás után Jovetic középre stukkolt fejjel és a korábban sárga lapot kapó Rubezic fejelt gólt, amibe Dibusz csak beleérni tudott. 0-1.
Több gól már nem esett a félidőben, így Marco Rossinak mindenképpen félidőben rendezni kellett a sorokat a szép évzárás érdekében.
Szünetben egy gyors üdítő valamint hot-dog és perec híján egy mozis popcornnal hangolódtam a második félidőre. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy valódi élmény vár rám a páholyban, mint amilyet egy jó film megnézése után szoktam érezni. Ezt pedig élőben láthattam, ami után elmondható, hogy nem hiába az élet a legjobb forgatókönyvíró.
És akkor jött gyorsan Szoboszlai duplája
Érezhetően nem volt megelégedve Rossi mester a látottakkal, hiszen Bolla és Gazdag is a szünetben a kispadon találta magát, így Nego és Kalmár kezdett a második felvonásban. Egyből látni lehetett, hogy egy fokozattal magasabbra váltott a válogatott, nagyon hamar beszorult a kapuja elé a balkáni csapat. Vesovic gyorsan be is sárgult, majd egy kettős cserével igyekezett a hazai nyomásra reagálni a vendégek kapitánya. Az egyik mondjuk kényszerű volt, miután az MTK korábbi kapusa Mijatovic egy ütközet után megsérült, ami miatt többször is lehuppant a földre megszakítva a játékot. Ezután kiadós füttykoncertet kapott, hiszen elsőre úgy tűnt, hogy húzza az időt, mint ahogy anno a DVSC-Alashkert meccsen Cancarevic tette nyáron. A helyére beállt Djukicot viszont igen hamar felavattuk, hiszen a dán Koppenhágában profiskodó cerberus csapattársaival a 65.percben hamar megtapasztalta a válogatott kulcsemberének, a Liverpoolban futballozó Szoboszlai klasszisát.
Egy bravúros Nagy mentést követően Szoboszlai ördöngős cseleivel úgy ment át az ellenfél védelmén, mint kés a vajon és kilőtte a hosszú alsót. 1-1. Bámulatos volt látni élőben ezt a mozdulatsort és a túloldali lelátón görög akarom mondani örömtüzek is gyúltak. Ha egy üzlet beindul szokták volt mondani. Alig két perc elteltével ismét a gólszerzőnk volt a főszerepben, aki remekül kényszerítőzött Ádámmal, majd kíméletlenül belőtte a másodikat is és fordított a válogatott. 2-1. Felrobbant a stadion a hangorkántól és a szurkolók is elkezdték skandálni sztereóstílusban a Hajrá Magyarokat és a Marco Rossit. Vesztes állásnál még hármat cserélt a vendég kispad, ami némi új impulzust és izgalmat hozott a hajrára.
Dibusz is hozzátette a magáét
A nagy fiesztahangulatban ugyanis kissé fellazult a védelmünk és jöttek a hajrában Dibusz Dénes percei és bravúrjai. Előbb az olasz élvonalbeli Leccében játszó Krstovic, majd a veterán Jovetic kísérletét is hatástalanította. A 86.percben a Ferencváros kapusa egy támadáson belül négyszer is hárított, ami után olyan hangzavar lett, mintha vége lett volna a meccsnek. Ez volt ugyanis az utolsó puskapora Montenegrónak. A hatperces ráadásban aztán végleg eldőlt a meccs, amikor Szoboszlai szabadrúgása után nem jött össze a mesterhármas, de a kapu előtt ólálkodó Nagy Ádám remekül reagálta le mindezt és beverte a lecsorgó labdát.3-1. Ezzel pedig nem csak a győzelem lett biztos, hanem az, hogy csoportelsőként jutottunk ki végül, hiszen Bulgária nagy meglepetésként 2-2-őt játszott Szerbia ellen. A trikolór ezzel ebben a naptári évet veretlenül zárta, ami kivételes tett. Ezt 1976-ban Baróti Lajos regnálása érte el a válogatott.
A lefújás után Szoboszlai fellépett a vezérszurkolók mellé az emelvényre, és a győzelmi pálinka felhajtása után megköszönte mindenkinek a szurkolást, valamint a válogatott játékosainak, stábjának is, akik benne voltak ebben a sikerben, majd kijelentette: „Ez még csak a kezdet, jövő nyáron csinálunk valami olyat, ami felejthetetlen lesz.” Ezt követően még éneklésre buzdította a lelátó népét, ami után tényleg csak azt tudom kívánni, ahogy az éjjel, akárcsak ez az időszak soha ne érjen véget. Egy szó, mint száz: ”SZÉP VOLT FIÚK!”
– Faragó László –
