Homoky Dorottya – vagy ahogy mindenki szólítja: Dorka – 31 éves tállyai borász. Mesterségével családi hagyományt követ, de saját márkájával önállósodott, és egyre komolyabb szereplője a nemzetközi piacnak. Hazánkban szélesebb körben a Cápák között című műsornak köszönhetően lett ismert, mondhatni üde színfoltja volt az RTL-es produkció 2021-es évadának. A fiatal lány prezentációja lenyűgözte a (lehetőleg gyorsan és busásan megtérülő) befektetésekre éhes vállalkozókat, és végül Balogh Levente, a Szentkirályi Ásványvíz tulajdonosa karolta fel Dorka üzletét.
Homoky Dorkával Tállyán, annak a családi háznak az udvarán találkoztunk, ahol ő maga is felnőtt. Idilli környezet ez virágokkal, málna- és mentaligettel, no meg a hegyvidékre jellemző terméskő-alapú épületekkel. A házigazdát megelőzve két kutyus üdvözöl bennünket: a morózus és tartózkodó Zorka, nyomában a mindig játékos és barátságos pulival, Borisszal.
Bár a szőlő feldolgozása nem itt történik, hagyományos tokaji pincészetével a ház jelenti a birtok gravitációs középpontját. Rendszeresen szerveznek ide borkostolókat és egyéb nyitott programokat, köszönhetően egy Dorka által is támogatott települési kezdeményezésnek. A Nyitott Pincék Napjához több tokaji borászat is csatlakozott már, előzetes bejelentkezés után izgalmas élményekben lehet részük az érdeklődőknek.
Dorka frissítővel kínál bennünket (bort csak elvitelre fogadunk el, ezúton is köszönjük), majd elmeséli, a Homoky-borászat története dédszülei idejére vezethető vissza. Eleinte nem tervezte, hogy folytatja a családi hagyományt, aztán később mégis kedvet kapott hozzá.
“A szőlőben és a pincészetben nőttem fel, és természetes volt számomra az, ami körülvett. Hogy elmentem szüretelni, vagy az, amikor tízévesen apától megkaptam az első lopómat, hogy tanuljam meg használni. Ezek a dolgok a mindennapjaim részévé váltak.”
Megtudjuk, a gimnázium után filmelmélet és filozófia szakon végzett, de szülőföldjétől távol egyszer csak másképp kezdte látni azt, ami gyerekként körülvette. Természetes közegéből kiszakadva egyre több olyan dolgot fedezett fel Tokajban, ami addig teljesen ismeretlen volt számára. Borkostolókra járt, borászokkal beszélgetett, majd elmélyedt a szakirodalomban. Borítékolható volt, hogy megszületik benne a döntés: folytatni szeretné a családi vállalkozást.
“Na, így biztos, hogy nem fogom csinálni!”
Dorka a film-filozófia diploma után a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakát is elvégezte, majd Lyonban tanult egy fél évet, ahonnan egy szüret erejéig Új-Zélandra is átruccant. Mindkét helyszín fontos állomás volt az életében.
“Ekkor már készültek a saját boraim, és értettem olyan dolgokat, amiket mások nem. Például azt, hogy miért kell annyira ismernünk a fizikát ehhez a szakmához.”
Az itthoni, erősen elméleti jellegű oktatás után másabb, intenzívebb élmények érték külföldön. Franciaországban például azt tapasztalta, hogy sokkal gyakorlatiasabb és projekt alapú a képzés. A Lyonban töltött félév folyamatosan arról szólt, hogy utazott, borászokat látogatott, interjúkat készített – no meg egy, a családi birtokukhoz hasonló szőlőben is dolgozott. Új-Zéland kisebb fordulópont volt az életében, Dorka a nagyüzemi bortermelésbe itt tekinthetett be először, és gyorsan rájött, hogyan nem szabad majd csinálnia.
Miben vagyunk jók mi, magyarok?
A magyar és a külföldi borok összehasonlítására nem szívesen vállalkozik, mert míg az előbb említett két országban óriási területeken, és hatalmas mennyiségben palackozzák a nedűket, itthon nem sok értelmét látja a nagyüzemi borkészítésnek. Inkább a presztízs növelésére, építésére és az egyediségre helyezné a hangsúlyt.
“A magyar kistermelők a világon bárhol el tudják adni termékeiket. Magyarországnak ebbe az irányba kellene menni, mert pici ország vagyunk, és nem érdemes nagyüzemi szinten felvenni a versenyt egy francia, vagy egy új-zélandi borral. Minőségben viszont csúcskategóriás termékekre vagyunk képesek. Az egyediséget kellene megfogni és ezt jobban kommunikálni”
– vallja Homoky Dorka.
Hozáteszi, külföldi bortársaságok kóstolóin tapasztalta meg azt, hogy egyes külföldi márkák mennyivel előttünk járnak a brandépítésben. Azért itthon is van remény, a mintegy harminc főt számláló natúrborászok összetartó kis csapatot alkotnak – rendszeresen találkoznak, workshopokat, előadásokat szerveznek.
Dorka szerint a szépen alakuló együttműködéssel a natúrborokra és az újdonságokra a magyarnál (egyelőre?) fogékonyabb külföldi piacra is be lehet törni. A Magyarországon készített natúrborok tapasztalatai szerint simán helytállnak a nemzetközi versenyben is, hiszen mindenki másfajta bort készít, nincs két ugyanolyan termék.
Egy borász sosem unatkozik
„Egyáltalán nem élek átlagos életet, és nincsen két egyforma napom sem. Imádom, de azért tud fárasztó is lenni, hogy kétnaponta máshol vagyok, külföldre utazom, vagy valamilyen rendezvényen veszek részt.”
Homoky Dorka alapvetően Budapesten él, innen ingázik haza Tállyára a pincészetet ellenőrizni. Végigkóstolja a borokat, döntéseket hoz, menedzseli a vállalkozást. A szőlőben évközben három-hat ember dolgozik neki, szüret idején ez a szám tizenkettőre emelkedik. Sokszor már fizikailag sem kell ott lennie, mert a permetezést, vagy a “zöldmunkákat” távolról is tudja irányítani.
Kényes kérdésre diplomatikus válasz: sokak szemében ez egy férfias szakmának tűnhet, de Dorka szerint,
nincs férfi vagy női borász, csak borász, és pont. Szerinte a személyisége, hozzáállása és a filozófiája ad hozzá a szakmához és nem az, hogy mi a neme.
A Homoky Pincészet Tállyán:
Na de mitől natúr egy natúrbor?
A natúrborok vegyszermentes szőlőből készülnek, amit ugyan permeteznek, de kizárólag organikus növényvédő szerekkel (alga, narancsolaj és különféle teakivonatok jöhetnek szóba). Dorka szeretne majd a biodinamikus művelésre áttérni, ami szintén vegyszermentesen történik, de a munkák időpontját a hold fázisaihoz igazítják.
A natúrborkészítés elsődleges követelménye, hogy organikus szőlővel dolgoznak, a második pedig, hogy nem tesznek bele semmilyen tápanyagot, sem fajélesztőt, ami az erjedést elősegítené. Alapesetben a borkészítéshez több mint hatvanféle adalékanyagot lehet használni, és – az élelmiszerek között egyedülálló módon – ezeket nem is kötelező feltüntetni a termék címkéjén. A Homoky Dorka-palackokon azért egy fontos információ helyet kapott: “Ként nem tartalmaz”.
Dorka kezdettől fogva, tehát 2012 óta minden egyes területet külön-külön szüretel, erjeszt és palackoz. Szinte mindig készít az adott év lenyomataként úgynevezett birtokbort is.
Nem is harapott nagyot Levi Cápa
Rendkívül meggyőző performansza és a Balogh Leventével kötött sikeres együttműködése ellenére sem érzi, hogy üzletileg különösebb változást hozott volna életébe a műsor.
“Már a Cápák között előtt elkezdtem építkezni, ezt azóta is töretlen lelkesedéssel végzem, ezért úgy vélem, a tévés szereplésem nélkül is eljutottam volna oda, ahol most vagyok. A magyar piacon adott egy pici pluszt a műsor, de a külföldi üzleteimet nem befolyásolta”
– magyarázza Dorka, hozzátéve, natúrboraival leginkább az Egyesült Államokban szerzett jelentős piacot, de Japánban és több európai országban is egyre szebben cseng a márkaneve. Egyébként a Homoky Dorka-féle borok hetven (!) százalékét külföldön vásárolják.
Ami viszont ténylegesen változást jelentett számára, hogy így teljes mértékben függetlenedhetett a családi vállalkozástól. A Homoky Dorka-brand ugyan már a kezdetektől külön futott, de az anyagi része még közös volt a családi borászattal. A műsorban nagyon sok ötletet kapott saját üzlete létrehozásához. Dorka állítja, nem is gondolt arra, hogy Levente befektet az ötletébe, inkább csak tapasztalatszerzés volt a célja.
“De a lehető legjobb dolgok történtek velem. Levente egy nagyon szuper ember, bármikor számíthatok rá, ha a segítségére van szükségem. Biztonságot, tudást, hátteret és tapasztalatokat adott át nekem.”
Sokan talán fejcsóválva vették tudomásul, hogy Levi Cápa túl nagy darabot “harapott ki” az akkor még tapasztalatlan kisvállalkozó üzletéből (7-ről 25 százalékra “alkudta fel” a piaci részesedését), de Dorka ezt máshogy látja. Úgy véli, többet tud a befektető hozzáadni az üzlethez, ha nagyobb érdekeltsége van benne. Úgy érzi, semmit sem kockáztatott, közös cégükben is Homoky Dorka-néven futnak a borok és ő maga felel a sales-ért.
“Egy ekkora volumenű befektető ereje nemcsak az én üzletemre van hatással, hanem kiterjed a falu, de akár az egész borvidék szintjére is”
– vallja.
Csak majdnem mindig szóljon minden a borról
Dorka életében a munka összekapcsolódik az “énidővel”, barátai is rendre a borászok és a bor, gasztronómia világából kerülnek ki. Közös rendezvényeket szerveznek, kiemeli a Zsendülés nevű sorozatot, ennek 2023-as első tokaji állomásának éppen ő volt a házigazdája. De hogy “külsős” élményekről se maradjon le, hozott egy szabályt:
“Hogy ne csak minden a borról szóljon, a hétvégéken, ha nincsenek rendezvények, akkor elutazom, vagy fesztiválra megyek.”
Váratlanul fogósnak bizonyult Dorka kedvenc italát firtató kérdésünk. Kiderül, nincs is igazából favoritja, inkább borvidékek alapján kategorizál. S hogy kikacsingat-e a borok világából? Bizony előfordul. Ilyenkor kerülhet a poharába cider, pezsgő, pét-nat, de kedveli a belga lambic és gőzsöröket (natúrsöröket) is. Üzlet is van ebben, egy dán cidermesterrel például már a harmadik évjáratot készítik közösen.
Végül csak elmentünk a falig: “A pálinkával milyen viszonyt ápolsz?”
“A pálinkát nem szeretem. Bár tudom értékelni, ha szép és tiszta íze van, de nekem az már nem fér bele.”
Magunkat laikusnak álcázva (na jó, annyira nem is volt ez álca), arra is kíváncsiak voltunk, hogy a borkóstolókon hogyan lehet elkerülni a spiccességet. Érkezik is a szívszorító válasz: ki kell köpni a bort. Dorka azért megnyugtatásul közli, a kóstolók utáni aftereken már jut a gyomorba is az isteni nedűkből.
Van Magyarországon kultúrája a borfogyasztásnak?
Utolsó kérdésünk ismét fogósabbnak bizonyul, hiszen Dorka egészen komoly borászbuborékban él, alapvetően borfogyasztási kultúrával rendelkező emberek veszik körbe. Természetes közegéből kitenkintve azért ki meri jelenteni, hogy Budapesten már alakulóban van egy lazább, napi borfogyasztásra épülő kultúra. De ez még egy nagyon szűk réteget képez, és Magyarországon – a nagy borfogyasztó nemzetekhez képest – egyelőre ritkábban nyitunk meg egy-egy jó bort a vacsorához.
– Szilágyi Szabolcs, Rontó Judyt –
