Telekes Attila Abádszalókon élő, kiskörei származású programozó és szoftverfejlesztő. Elkötelezetten dolgozik a Tisza hulladékmentesítésén. Szemetet szed, amit újrahasznosít, ezzel pedig egy általa választott kárpátaljai szervezetet támogat. Beszélgettünk vele saját márkás pólóiról, céljairól, terveiről, fecskékről és szúnyogokról, és nem utolsósorban a Tisza szeretetéről.
Kupakokból, fából, a Tiszából kiszedett szemétből készítesz tollakat. Hogyan pattant ki az isteni szikra a fejedből?
Régóta gondolkodtam már azon, hogy miképpen lehetne a Tiszából kihalászott szemetet valahogyan újrahasznosítani. Fél évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy palackokból és kupakokból készítsek valamit. A közvetlen előzmény az volt, hogy elővettem a noteszemet, és mikor írni akartam bele, kifogyott a tollam. Felforgattam a lakást, de egyet sem találtam. Innen jött az ötlet, hogy akkor én mostantól tollakat fogok készíteni a kiszedett szemétből. Utánanéztem a neten a szükséges alapanyagoknak, megrendeltem az első esztergagépemet, és nem sokkal később sikeresen el is készült az első hasáb.
Mihez szükséges a hasáb?
Van egy fakeret, amibe belepakolom a megmosott kupakokat, és föléhajtva a hőprést elkezdem a saját súlyánál fogva nyomni. Ezután egy túllisztezett nokedlitésztához hasonló gyurmás állagot kapok, és amikor ezt elveszem a hőtől, zsugorodni és szilárdulni kezd. Nem volt egyszerű a kezdet, például magamnak kellett tapasztalnom, hogy hány fokon kezd el a műanyag kristályosodni. A kupakoknál nagyon fontos a szelektálás, mert többféle kering forgalomban, de nekem csak a HDPE2-es típusú műanyag működik így, ezért vegyíteni sem tudom őket.
A kupakok hány százaléka alkalmas erre a műveletre?
Körülbelül a hatvan százaléka. Csak a Tiszából kiszedett kupakokat használom, így lesz kerek a körforgás. Kihalászom a szemetet, átalakítom, és egy olyan szervezetet támogatok vele, ami megakadályozza azt, hogy ide leússzon a hulladék. Adná az ég, hogy ne tudnék tollat készíteni, mert az azt jelentené, hogy kint jól működik minden, és hozzánk már nem érkezik több szemét.
Nemcsak külföldről, hanem itthonról is kerül a Tiszába szemét.
Igen, de előtte még két ország is keményen dolgozik azon, hogy még több jöjjön hozzánk. De mindig azt szoktam mondani, hogy a Tisza megtisztítása nem kérdés, hanem feladat.
Miért Viktor Bucsinszki szervezetét támogatod?
Ljasuk Dimitry barátom A Tisza nevében című dokumentumfilmjéből ismertem meg Viktor munkáját, és mindennapi küzdelmét Ukrajnában. Ott nincsen kommunális szemétszállítás, és ő a saját pénzén, a polgári munkáján felül foglalkozik a hulladék szelektálásával és az elszállításával. Alapfilozófiám, hogy ha a szemét külföldről érkezik, akkor azt kell támogatnom, aki ott kiveszi, megakadályozva azt, hogy tovább gyűljön. Én nem a tüzet akarom eloltani, hanem azt szeretném elérni, hogy ne is keletkezzen. A filmet látva ismertem fel azt, hogy hol van a probléma valódi oka, és azt gondolom, hogy a Színes Tartályok Ökológiai Mozgalom megérdemli a támogatásomat. Viktor személyében egy nagyon jólelkű, igaz embert ismertem meg. Örültem, mikor itt volt az április elsején megrendezett Tisza-tavi szemétszedésen, és annak is, hogy engem is meglátogatott.
Mekkora összeggel támogatod az eladott tollak árából?
A tollak ára, így a támogatás összege is változó. Attól függ, hogy kupakokból, vagy a TiszaPen elnevezést kapott uszadékfákból készülnek-e. A különlegesebb fák gyűjtésében Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG szakaszmérnöke nyújt segítséget nekem. Van olyan toll, amibe plasztikkártya darabokat teszek, azokban így valósul meg az újrahasznosítás. Tokból is többféle van, az egyik lézervágott, saját készítésű fadoboz, a másik pedig kézműves bőrtok.
Ha jól tudom, sorszámozottak a tollak.
Csak a kupakból készülteknél van sorszám és név is. Tisza, Naplemente és Tavirózsa
Hány kupakból készül el egy penna?
Negyven darabból, és mindig a hasáb a leglényegesebb. Mert amikor a forró műanyagot megszínezem, megformázom, megtekergetem és ezután satuba teszem, akkor pontosan 20×20 milliméternek kell lennie, a hosszúságát pedig adja a sablon. Ha ez kisebb vagy nagyobb, akkor problémákat okozhat az esztergálásnál. A kupak mérete teljesen mindegy, a súlyuk ugyanis megegyezik. Egy hasábnak körülbelül nyolcvan-nyolcvankét gramm a súlya, a kész tollban már csak tíz gramm marad meg az egészből. A kimaradt műanyagot is újrahasznosítom, így száz százalékban fel tudom használni az alapanyagot.
Mennyi idő a gyártási folyamat?
Ez változó, de legalább három óra kell ahhoz, hogy elkészüljön egy darab. Egyik nap csak a kupakokat válogatom, másnap megtakarítom, harmadik nap olvasztom őket, és mire eljutok a készítés folyamatáig, akkor nagyjából öt hasáb jön ki. Műanyagból két, vagy akár három tollat, fából több darabot is el tudok készíteni. Az utóbbi gyorsabban megy, ezért van az árban is különbség.
Sajnos egyre többet tudsz készíteni, mert jön a szemét, nincs hiány a kupakokból.
Az egyik szemétszedés alkalmával tíz zsák szemetet szedtem össze Kisköre strand részénél kupakokból és PET-palackokból. Térelválasztó függönyt akartam készíteni, de ez a projektem nem valósult meg, és a megmaradt kupakokból készültek el az első tollak. Most pedig már hozzák nekem, gyűjtenem sem kell őket. Kaptam Viktortól Ukrajnából is, és a Dimitry által szervezett április elsejei szemétszedésről is kilenc zsákkal hoztak nekem. Ezeket direkt külön szelektálják az önkéntesek, nekik ezúton is szeretném megköszönni a száz kilogramm HDPE-kupakot.
A tollkészítés az egy szerelem, és saját története van minden egyes darabnak. Teljesen kikapcsol. Mindeközben a szemét fogy, Viktornak megy a támogatás, hát létezik ennél nagyobb boldogság?
Hány darabot alkottál meg eddig?
Körülbelül nyolcvanat. De most már kijelenthetem, hogy a kupakokból, a vegyes és egzotikus anyagokból, vagy a nagyon drága tollszerkezetekből előállított tollaknál is végigjártam az összes folyamatot, és megszereztem a kellő rutint.
Nálad nincs két ugyanolyan toll?
Nincsen. Hogy egy különlegesebbet is kiemeljek, van olyan darabom, amit nyárfából, a fák kinövéseiből készítettem, és narancsfaolajjal kezeltem. Mindegyik valamiben más, és egyben egyedi is.
Milyenek a visszajelzések? Jönnek megrendelések?
Nagyon sok pozitív jelzést kaptam. Legutóbb Szente Gáspár, a Magyar Állami Operaház ütőse üzente, hogy nagyon tetszett neki az egyedi toll. A megrendelések is jönnek folyamatosan, de szükség van még némi hírverésre, hogy minél többen az ügy mellé álljanak.
Nem aggaszt, hogy a digitalizált világban egyre csökken a tollhasználat?
Én is érzékelem a tendenciát, de bevetettem egy kis trükköt: egyes tollak végére érintőképernyős funkciót szereltem, így ezeket telefonhoz és táblagéphez is lehet használni. Mindemellett nagyon szeretném elérni azt, hogy többen használják a kézírást.
Hagyjuk el a klaviatúrát?
Amennyire csak lehet.
Miért gondolod, hogy vissza „kell” hozni a kézírást?
Mert szép és alapvető dolog írni. Sajnos nagyon sokan nem is tudnak helyesen írni. Egy négyéves gyerek kitűnően kezeli a telefont, de ha odaadsz a kezébe egy zsírkrétát, azt sem tudja, hogyan kell használni.
Egy Facebook-posztodban olvashattuk, hogy „egy 18 éves tervem sikerült megvalósítanom, két saját márkát adhatok ki”. Ezt mit takar?
2004-ben Karsa Gyula bácsinál dolgoztam Sarudon, ahol az athéni olimpiára készítettünk szitanyomással pólókat, és ez a gyártási folyamat nagyon megtetszett nekem. Annyira, hogy egy éjszaka alatt egyedül nyolcszáz pólót nyomtam le. Ez az a korszak volt, amikor az általam is kedvelt figurás, gördeszkás pólók voltak divatban. A rajzolás iránti rajongásom pedig már akkor is jelen volt az életemben, ezért kértem meg Gyula bácsit, hogy segítsen nekem. Természetesen pozitív választ kaptam, de sajnos vége lett a közös munkának. Akkor nem jutottam el addig, hogy saját márkás pólóm legyen. Majd két évvel ezelőtt elkezdtem ajándéktárgyakat, bögréket, nyakbaakasztókat és pólókat is készíteni. Akkor találtam ki ezt a két márkát. A Lake (tó) jelzésűn egy kiskörei pad látható a napfelkeltében, ha Abádszalók irányából tekintjük meg. A River (folyó) a Tisza szennyezettségére utal, a mintája pedig szétszaggatott színes papírok egymásra halmozódását illusztrálja.
Az eladott River- és Lake-pólókból is támogatod Viktor munkásságát?
Igen, az eladott pólók árából 500 Ft-tal támogatom Viktor szervezetét.
Sok embernek a Tisza szeretete egyfajta szerelem, ahogyan neked is.
Nagyon szeretek itt élni, és nem tudok innen elmenni, pedig már próbáltam. Dolgoztam sok helyen, de sehol nem éreztem azt, amit itt, és ezt az érzést nem is tudom szavakba önteni. Nem egy sima honvágyról beszélek, hanem arról a szabadságról, amit csak úgy lehet elvenni tőled, ha el kell innen menned. Nyolcszáz méterre lakom a víztől, és ha rossz kedvem van, akkor csak kiülök a partra, és onnantól kezdve teljesen más lesz minden. Mindig feltöltődés a vizet nézni, mert rendbe rakja az ember lelkét.
A természetvédelem sem áll messze a szívedtől.
Magyarország fecskeállománya az elmúlt húsz évben a felére csökkent, ez pedig a Tisza-tó környékén erősen érezhető, mert rettentő sok lett a szúnyog. A legnagyobb tervem az, hogy 3D technológiával, PET-palackokból készítek fecskefészkeket. Már van egy saját tervezésű prototípusom, beszéltem a madártani intézettel is, akik nem látják akadályát annak, hogy a fecske beleköltözzön. Amit készítek, az csak egy váz, azt utána még be kell kenni sárral.
A fecskefészek-telepítéssel megoldódna a Tisza-tavi szúnyogprobléma?
Azt gondolom, hogy jelentősen csökkenne. Az idén szeretném, ha megvalósulna a technológia, és akkor év végén már elindíthatnánk a gyártásukat is. Mert a fecskék tavasszal visszajönnek, fészket foglalnak, építenek. Ezzel kapcsolatban beszéltem már polgármesterekkel is – tetszett nekik az az ötletem. Néhány ezer ezer forintba kerülnének a fészkek, közmunkásokkal lehetne ezeket a megfelelő helyekre elhelyezni, az iskolás gyermekek pedig bekenhetnék sárral. A kicsik ezzel már nagyon korán megtanulnák, hogy megtaníthatnám, hogy nem szabad eldobni a szemetet, már csak azért sem, mert hasznos dolgokat lehet belőle készíteni.
– Rontó Judyt, Szilágyi Szabolcs –
