A börtönkoszt nagyon kevés volt a drogügy miatt börtönbe került Herczeg Zoltánnak.
A divattervező a Telexnek adott interjújában mesélt arról, milyen az élet a rácsok mögött. Bár küldhettek be nekik csomagot, ételt nem, ami megnehezítette a mindennapjait, a börtönkoszt ugyanis nem túl kényeztető. Társaihoz hasonlóan a börtönboltban azonban tudott vásárolni.
Az egy hatalmas biznisz, mert tizenkilencezer fogvatartott vagy moslékot eszik, vagy iszonyú drágán vásárol a spájzban. Én százezret költöttem havonta, hogy ne dögöljek éhen, mert a bévés reggeli és vacsora nem túl sok. Reggel kapsz egész napra kb. fél kiló kenyeret, reggelire hozzá egy szelet parizert. Vacsorára volt húszgrammos sárgabaracklekvár, virágméz, esetleg mézhelyettesítő szirup, tízgrammos vaj, karfiolos pástétom, az ünnepnapi vacsora pedig afrikaiharcsa-pástétom
– mondta Herczeg Zoltán, akit egyébként nem viselt meg a rács mögötti élet, magát egyáltalán nem féltette, inkább a családja miatt aggódott. Jól bántak vele odabent, mert nem akartak médiacirkuszt, és azt sem, hogy baja essen. Az elején persze ő sem úszta meg kötekedés nélkül, a “zorall arcok” beszóltak neki.
Mi van, köcsög? Celeb vagyok, ments ki innen! Mi van, buzi? – az első sétán ilyeneket kiabált nekem egy nagydarab disznó, közben hangosan röhögött ő is, meg az egész szint is. Nem esett jól, elfordítottam a fejemet, néztem az ipartelep felé. A két zárkatársam egy szót sem szólt, „elit arcok” voltak, nem akartak konfrontálódni, de figyelték, hogyan reagálok
– mesélte a divattervező, akiknek a zárkatársai mondták el, mit kell csinálni.
A legközelebbi esetnél odamentem a rácshoz, belenéztem a nagy marhának a szemébe, és azt mondtam: „Figyelj, haver, az a helyzet, hogy a zsaruk elvettek tőlem mindent, de talán, ha a seggemben körülnézek, még talán ki tudok húzni egy egyest, azt átdobom neked, szívd el, ha akarod.” „Jól van, tesó! Jól van! Semmi baj! Tesó vagy” – ez volt a válasz, és ezzel el volt rendezve
– idézte fel a történteket Herczeg Zoltán, akinek ezt vagy tízszer is el kellett játszani, minden egyes alkalommal, amikor valaki bekóstolta őt. Így tudta megőrizni méltóságát.
