Talán most még nevetünk ezen, de úgy tűnik, hamarosan igen komolyan kell vennünk a kérdést, hiszen egyre gyakrabban vetődik fel alternatív fehérjeforrásként a rovarfogyasztás. Egyesek szerint ez jelenthet megoldást a világ élelmezési problémáira.
A téma nem új, nemrég viszont ismét terítékre kerültek a bogarak (érthetjük akár szó szerint is), az Európai Unió ugyanis újabb taggal bővítette az általa elfogadott, élelmiszerként használható rovarok listáját. Komolyan veszik a kérdést, hiszen nem egészen két év alatt bővült négytagúra a lista, amit jelenleg a közönséges lisztbogár lárvája, a keleti vándorsáska, az alombogár-lárva, továbbá új beugróként a házi tücsök alkot. Alig néhány faj az egyébként ehetőnek tartott kétezer közül.
Nálunk egyáltalán nem tartozik az étkezési kultúrához a rovarfogyasztás, de más országokban nem idegenkednek tőle. Szöulban például a saját szememmel láttam, hogy az utcán sült gesztenye helyett ropogós, sült rovart is lehet vásárolni nasiként.
Valóban csak jövőbeli megoldásról van szó? Utánajártunk egy kicsit
A penzcentrum.hu cikke szerint két, rovarokból nyert adalékanyag már régóta része a nálunk is kapható vagy itt előállított élelmiszereknek. Az egyik ilyen anyag a kármin, a másik pedig a sellak.
Az összetevők között természetesen nem így, hanem E-számok formájában találjuk őket (E-120 és E-904). Bár őszintén, ha a rendes nevükön szerepelnének, akkor sem tudnám, hogy mit is jelentenek.
A tudatosvasarlo.hu szerint a kármin (E-120) az egyetlen állati eredetű színezék, amelyet már az aztékok is használtak. Az anyagot a szárított, megtermékenyített nőstény pajzstetvekből nyerik ki és édességek, italok, lekvárok vagy akár kolbászok színezésére is használják. De megtalálhatjuk a rúzsok összetevőjeként is.
Az E-904 alatt futó sellak pedig egy állati eredetű gyanta, amit használnak kozmetikai termékekhez, padló- és bútorfényező szerekben, valamint gyógyszerekhez és élelmiszerekhez is, hogy a felületük fényes legyen. A Nébih leírása szerint a sellak a Laccifer lacca indiai pajzstetű gyantás váladékából készült tisztított és fehérített bevonat. Guszta, nem? Kedvet kaptam elnyalogatni.
Nem is kell messze mennem hozzá, hiszen az alábbi élelmiszerekben fellelhető: édesség és csokoládé, csokoládéval bevont kekszek és sütemények, snackek, dió, mogyoró, babkávé, táplálékkiegészítők, alma, körte, ananász, dinnye, citrusgyümölcsök és barack. Ez utóbbi esetben méhviasszal keverve, fényezésre használják.
Bár mindkét anyag ártalmatlan az egészésgre, a kármin allergiás reakciókat válthat ki.
Így készül a sült tücsök nagyüzemi körülmények között:
De miért is lenne jó a világnak a rovarfogyasztás? Vegyük sorra a különböző érveket
A rovarevés előnyeit többen felismerték már Magyarországon is, akadnak olyanok, akik jócskán megelőzték a hozzám hasonló átlagember maradi gondolkodását, és évek óta népszerűsítik a fogyasztásukat. A Rovarevők Magyarországi Közössége jelenleg alig több mint ötszáz követővel rendelkezik a Facebookon, de ki tudja, pár év múlva talán már ők lesznek a többség.
Környezetkímélőbb. Szakértők szerint az apró állatok tenyésztése nem terheli úgy a környezetet, mint a sertés, szarvasmarha vagy más nagytesű élőlény felnevelése.
Olcsóbb az előállítása. Igénytelenebb, mint más jelenlegi haszonállat, és jóval gyorsabban is nő, mint akár egy csirke, a nagyobb állatokról már nem is beszélve.
Alternativ fehérjeforrás. Száz gramm csirkemellből kb. 25 gramm fehérjét vehetünk magunkhoz, míg ugyanennyi tücsök tápanyagtartalma 20 gramm. Mi sem mutatja jobban a téma indokoltáságát, hogy a tücsköt mint élelmiszert már a kalóriatáblázatokban is megtaláljuk.
A fent említett csokis tücsök egyébként nem vicc, valóban kapható, és Magyarországon is rendelhető. El is képzeltem, ahogy este a televízió előtt elropogtatok párat…
Az EU által eddig jóváhagyott rovarok – természetesen a tücsköt leszámítva – nem egy az egyben, teljes valójukban kerülnének az asztalunkra. Inkább hamburgerhús, adalékanyag, liszt, fasírtpor stb. formájában kell elképzelnünk. Senki ne higgye, hogy végre szabadon kérhet szaftos lárvát a kedvenc éttermében!
Az érzékenyebbek sajnos ez esetben sem hódolhatnak teljesen a gasztronómiai élményeknek, hiszen a rovarok allergiás reakciót válthatnak ki puhatestű-, rákféle- vagy poratka-érzékenység esetén.
Valószínűleg ez az egész csak számunkra tűnik hátborzongatónak, hiszen számos keleti országban teljesen bevett szokás a rovarok fogyasztása. Ki tudja, talán nemsokára nálunk is lehet már kapni egy jó kígyólevest.
Mindenesetre amíg meg nem barátkozunk kis kitinpáncélos barátainkkal, jó hír, hogy az élelmiszerek jelölési rendeletének módosítása után hamarosan már egyedileg kell jelölni a rovari eredetű összetevőket, és külön kell tárolni az ezeket tartalmazó termékeket a boltok polcain.
Szóval legyünk nyitottak és befogadóak. Annyi fura dolgot fogyasztunk már így is. Sertésfej, éti csiga, kagyló, hagymás vér, kollagén, pacal, sertésköröm, herepörkölt, egyéb belőségek. Miért ne ehetnénk rovarokat is?
Összehordtam tücsköt, bogarat, megenni azért nem fogom! Egyelőre legalábbis biztosan nem.
– Bíró Gabriella –
