A jó formába lendülő DVSC a Magyar Kupa legjobb tizenhat csapata közé pályázott a debreceni házi rangadón, még mielőtt jövő hétfőn a Kisvárdával mérkőzne a bajnokságban. Az eredmény ismeretében kijelenthetjük – nem lenézve ellenfelünket -, hogy egy kellemes edzőmeccsnek is beillett ez a szerda korai délutáni találkozó.
Furcsa érzés volt úgy meccsre menni Debrecenben, hogy a vendégszektorba kellett jegyet venni. Egy alapos motozáson is átestünk, sőt a látszat vagy az előírás okán egy videókamerával rögzítették a belépő drukkereket. Annak ellenére, hogy nem túl szurkolóbarát időpontban rendezték a kupameccset, a „vendégek” számára fenntartott szektor igen szépen megtelt, habár igazából a lelátó többi részét is jószerivel a lokista érzelmű fanok foglalták el.
Csak kérni kellett, már jöttek is a gólok
A kezdőcsapatot böngészve az előzetes sejtéseink beigazolódtak, Srdjan Blagojevic vezetőedző jó néhány helyen változtatott az Újpest elleni győztes meccshez képest. Így került be Major, Horváth, Megyeri, Neofytidis, vagy éppen Olawale a kezdőbe. A túloldalon játszott Bényei Balázs, és az a Korhut Mihály, akit a mérkőzés folyamán több alkalommal is éltettek a szurkolók, nem elfeledve a vasutasoknál eltöltött éveit. A kezdő sípszó előtt még legurítottunk kínálat híján egy-egy hidegkomlóst a rögtönzött büfében, majd miután Lovas sporttárs elindította a mérkőzést, nagyon jó hangulatban kezdtük el a szurkolást. Erre szükség is volt, miután az elején a felek ismerkedősre vették a figurát, és jószerivel mezőnymunka folyt a gyepen, számottevő helyzet nélkül.
A 14. percben Olawale célt tévesztő bólintásánál hördültünk fel, hogy aztán a 25. percben, mikor a keménymag gólt kérvényezett egyik rigmusában, meg is szülessen az első Loki-találat. Baranyai remek íveléséből Sós Bence mesterien tekert Tóth kapujába, egy-null a Loki javára. A 38. percben is megzörrent a fekete-fehérek hálója: Major remek passzát még blokkolták, de Horváth Krisztofer tizenötről belőtte, megszerezve első gólját piros-fehérben, és gyakorlatilag eldöntve a továbbjutás esélyét.
Gyorsan beállították a négygólos különbséget
A félidőben téma volt a többi kupatalálkozó kimenetele is, leginkább a “nép csapatának” iváncsai fellépését követtük kiemelt figyelemmel. A második debreceni felvonás legelején aztán ismét megrázták magukat a Loki játékosai, Major pedig alighanem a forduló leggyorsabb gólját fejelte, miután Kyziridis külsővel remekül betett labdájába stukkolt bele. Ezzel első debreceni gólját jegyezte a nyáron Ausztriából hazatérő középpályás. Nem egészen öt perc elteltével jött az újabb Lokomotív-gól Olawale révén, ismét Kyziridis hathatós segítségével. Tóth kapus lábbal ügyetlenkedett egy sort, a görög szemfülesen lecsapott a bőrre, a többi pedig már történelem.
A meccs krónikájához még hozzátartozik, hogy a 64. percben a játékvezető meglehetősen szőrös szívű ítéletével egy vétlen szituáció után második sárgával kiállította Dreskovicot.
A mérkőzés érdemi része itt gyakorlatilag véget is ért, a lelátó népe ugyanis ismét az érlelődő iváncsai csoda bűvölétben zsongott. Aradi révén egyenlített a lelkes hazai csapat, és végül a hosszabbításban a győztes gólt is megszerezték. Részükről hatalmas hőstett, míg a ferencvárosiak számára óriási blama lehetett a kiesés ténye. Így lett tehát duplán jó napjuk a hajdúsági fanatikusoknak, hiszen egy nem igazán kedvelt rivális botlása mindig jó érzéssel tölti el szívünket.
A végső hármas sípszó után pedig a drukkerek a nemrég 32. születésnapját ünneplő Bódi Ádámnak kedveskedtek két görögtűzzel, amit az ünnepelt rögvest ki próbált, meccs-feelinget csempészve a DEAC stadionjába.
A Loki fél gőzzel is simán hozta a kötelezőt, a meccsenkénti négy szerzett találat pedig lassan a Blagojevic éra védjegyévé válik.
– Faragó László –
