A kiesés elkerüléséért folytatott harcában nyolcpontos előnye birtokában igyekezett tovább javítani helyzetén a DVSC a MOL Fehérvár ellen, hogy minél hamarabb, ahogy szokták mondani matematikailag is bebiztosítsa élvonalbeli tagságát.
A dunántúliak ellen idén egyébként meglepően jól szerepelt a Loki, hiszen négy pontot is megszerzett a maximális hatból. Ezek után joggal bizakodhattunk, de ezen az estén végül mégsem sikerült közel tíz esztendeje tartó hazai vesszőfutásunknak véget vetni a Videotonnal szemben. Fájó, de még azt sem lehet mondani, hogy volt esélyünk.
Most ezúttal nem írok inkább az időjárásról és a televíziós közvetítés miatti távolmaradókról sem, de legyen annyi elég, hogy az MLSZ szektorbezárása ellenére is a B9-es szektorban nagyon jó hangulat uralkodott. Szinte megteltek az ülőalkalmatosságok, mire megérkeztem, és már javában fogytak a csapolt sörök, hangoltak a drukkerek. Legutóbb egyébként még az NB2-es szezonunkban egy Ajka vagy Szolnok meccset izgultam itt végig, és bármennyire is szeretem a B-közepet, de innen azért jobb a kilátás a pályára. A vendégszurkolók létszáma ugyanakkor igencsak elmaradt a várttól, hiszen a két tábor megromlott viszonyából eredendően már csak a presztízs miatt is többre lehetett számítani. Ez a lelátói fölény azonban nem volt végül döntő tényező a Vad II István által vezetett mérkőzésen, aki nem mellesleg a két csapat őszi 1-1-es mérkőzését is vezette. Ekkor jutott a kiállítás sorsára Dzsudzsák Balázs is.
Nem kifogásként, de a Lokomotív csapatánál a héten kis túlzással kórházat lehetett volna nyitni, és félcsapatnyi hiányzója miatt igencsak felforgatott összeállításban lépett pályára Joan Carrillo csapata. Csak a rend kedvéért: Ugrai Roland, Bárány Donát, Charleston, Poór Patrik, Tomas Kosicky, Kundrák Norbert sérülés miatt, míg a Gyirmót meccs hőse, Baráth Péter valamint Soltész Dominik betegség okán hagyta ki az összecsapást, amit megfejelt még Deslandes sárga lapos eltiltása is, így a cseppet sem meggyőző Nikolic került a védelembe, és mellette Sós Bence is hosszú idő után kapott lehetőséget a kezdőben. Azonban nem szeretném erre fogni a vereséget, hiszen ahogy egy egykori ferencvárosi játékos, a húsz éve elhunyt Simon Tibor mondta: „Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha.” Itt volt igazából a kutya elásva, mivel a lélektelen, megilletődött, pontatlan és kapkodó jelzők voltak leginkább jellemzőek az első félidei játékunkra.
Hidegzuhany
Gyakorlatilag a kezdő sípszót követően egy intenzív negyedóra elég volt a vendég egyletnek, hogy betaláljon. Gyors ellentámadás után Heister passzát a magyar válogatott Nemanja Nikolic lőtte Hrabina kapujába. Mondhatnánk erre, hogy hidegzuhany, de már két perccel előtte Nego lövésénél is be kellett avatkoznia a hazaiak cerberusának, így sajnos valamilyen szinten várható volt a vendégek vezetése. A gólt követően nem igazán találták a ritmust a cívisvárosiak, ami kedvezett a Vidinek, mert így okosan indították támadásaikat, és jóformán macska-egér harc folyt a gyepen. Ehhez a maga módján a játékvezető is hozzájárult. A 31. percben például egy ilyen ítélet nyomán ziccerbe kerülő Nikolic közelről hibázott, amit megköszönhetünk neki utólag.
A 34. minutumban aztán már nem úsztuk meg: Nego Ferenczit becsapva tálalt Kodro elé, akinek lökete Hrabina lába között nagy mákkal, de utat talált a hálóba. Ennek megünneplésére pedig a legalkalmasabb helyet éppen a hazai szurkolók előtt találták meg a Fejér megyeiek. Ez nem volt túl sportszerű, ráadásul a vendégek Negóval az élükön folyamatosan hergelték a hazai szurkolókat, a bírói hármas asszisztálása mellett. Erre a Lokinak a 39. percben adódótt némi válasza egy helyzetecskével, amikor is Pávkovics bólintását hatástalanította vendég hálóőr, Kovács Dániel. Ez azért édeskevés volt! Ezt a vélekedésemet egyébként kicsit keményebb stílusban (“Kurva gyenge!”) több alkalommal is tudatta a piros-fehérekkel a Loki tábora.
Rossz kezdés után erős visszaesés
Annyira lelombozó volt, amit az első félidőben láttam, hogy kedvem sem volt sört venni, inkább csak néztem magam elé, és vártam a második felvonást. Fordulás után egyébként az 51. percben az első említésre érdemes esemény egy Dzsudzsák-szabadrúgás volt – az irányzékkal azonban komoly gondok akadtak. A 62.percben hármas cserét hajtott végre Carrillo mester, aminek eredményeképpen Bódi, Bévárdi és Tischler állt be Dzsudzsák, Sós és Dorian helyére. Kissé feljavult a labdabirtoklásunk, de ez helyzetekben nem mutatkozott meg. Legtöbbször blokkolt lövések és elrontott utolsó passzok miatt elhaltak ezek a támadások, és a kisebbik Babunski ezen az estén egy könnyed vacsora volt a Stopira-Rus duó számára. Hiába mentek a becsületgólért a vasutasok, újabb találatot ismét a Videoton szerzett, amikor egy szabadrúgás után Ferenczi nem tudott mit kezdeni Nego gyorsaságával, és utóbbi fejjel bevette Hrabina ketrecét végleg eldöntve a mérkőzést és az azzal járó trojkát. Ezzel elnapolódott a hőn áhított célunk, és marad ismét a számolgatás és a fohászkodás, hogy számunkra kedvező eredmények szülessenek.
Említésre érdemes momentum volt még, mikor a két gólban is ludas Ferenczit az utóbbi időben a kezdőből teljesen eltűnt Korhut váltotta néhány perc erejéig. Nem lett volna nagy kockázat a második félidőben beállítani a korábbi válogatott védőt, de természetesen teljes bizonyossággal nem tudjuk mellőzésének okait a sérülésen kívül, amiből a jelek szerint már felépült.
“Tőzsér, takarodj!”
Többet reméltünk ettől az összecsapástól, helyette ismételten megtapasztalhattuk a szomorú valóságot és az eddig is köztudott korlátainkat (vékony keret, szerény büdzsé), amelyek megakadályozzák azt, hogy nyomokban akár csak a dicsőséges aranykorra néhol emlékeztető focit láthassunk hétről hétre.
Apropó akadályok. A Nagyerdei Stadion előtti füves területen a CRAZY 5K futóverseny fel nem fújt játékelemei hevertek fűben a mérkőzés előtt. Körülbelül ilyen nehéz dolga volt az ellenfélnek ellenünk megszerezni győzelmet. Ezt a gyenge produktumot egyébként a mérkőzés után számon kérte a bátrabb játékosoktól a keménymag, és Tőzsér Dániel sportigazgató távozását is követelték:
Remélhetőleg ez a diskurzus előremutató lesz mindenkinek, és nem látunk többé ilyen borzalmas kilencven percet. Ki lehet kapni, de nem így!
– Faragó László –
